Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-441

88 Az országgyűlés képviselöházáTtak 4.4,1. meddig kellene várni, amíg az állam erre képes lesz, s mi teljesen tudatában vagyunk annak, hogy ma az energiaszolgáltatás kérdése a ma­gángazdaság útján oldandó meg — arra törek­szünk, hogy ösztönözzük a tőkét s ha kell, bi­zonyos előnyt is biztosítunk neki, mert külön­ben sohasem fopiuk elérni azt, hogy necsak a jó fogyasztóterületek láttassanak el energiával, hanem a többiekre is rákerüljön a sor. Ez nem ismeretlen fogalom. Méltóztassa­nak a világ törvényihozásait venni, ezt min­denütt megtalálhatják, sőt továbbmenőleg is. Hiszen tudnék államot idézni, amely a tőkének 50%-ával -ha nem-is egészen — járul hozzá, vagy kamatmentességet biztosít, vagy nem tu­dom, micsoda szolgáltatásokat nyújt, de min­den állam arra törekszik, hogy ezt a kérdést minél gyorsabban és minél jobban oldja meg. T. Ház! Az az észrevétel is felmerült, hogy miért késett vele a kormány. Erre csak annyit tudok mondani, hogy ezek a törvényjavaslatok, amelyek a gazdasági élet ilyen nagy terrénu­mát vagy egyetemét ölelik fel, sehol sem szü­lettek meg máról-iholnapra és azok, akik ezt a megjegyzést teszik, mindig elfelejtik, hogy mi hová jutottunk a ibékeszerződés révén. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Elfelejtik, hogy át kellett formálnunk egész gazdasági életün­ket, hogy mi nem vagyunk azok, mint más ál­lamok, amelyek megtartották a maguk egész területét és szabadságát s könnyedén tudnak határozni a maguk kérdései felett. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Merem állítani, hogyha megvolna Nagy-Magyarország, már régen elintéztük volna ezeket a kérdéseket. Már csak azért is elintéztük volna, mert ott a kér­dés megoldásának nagyon természetes útja, a vizierők kihasználása állt volna és állana ren­delkezésre, ami tulajdonképpen leghelyesebb útja is e kérdések megoldásának. {Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Csak annyit mond­hatok, hogy elődeink ebben a miniszteri szék­ben nagy munkát végeztek ezen a téren, úgy Herrmann igen t. képviselőtársam, (Éljenzés a, jobboldalonj mint Walko miniszter úr és kö­telességem itt is a legnagyobb elismeréssel megemlékezni az ő tevékenységükről ezen a té­ren. (Éljenzés a jobboldalon.) En azok közé tar­toztam, akik évek óta sürgetik ezt a törvényt és örülök annak, hogy ilyen hosszú vajúdás után idejutott és végre megoldásra visszük. (Helyeslés a jobboldalon.) T. Ház! Rá akarok térni arra is, vájjon az energiaforrások szempontjából tulajdonképpen mi a jelentősége ennek a törvényjavaslatnak. Látják igen t. képviselőtársaim, hogy a tör­vényjavaslat preferenciát nyújt, jövő időkre gondolva, a vizierŐknek. Sajnos, ezek ma nem nagyon vannak meg, de végeredményben el le­het képzelni, hogy vagy nagyobb öntözési műve­lettel, vagy valami más megoldással mégiscsak hozzájuthatnak vizierőművekhez is, legalább is ott, alhol a lehetőség megvan rá, kisebb mér­tékben felhasználhatjuk a vizierőt ebben a te­kintetben, A másik jelentősége ennek :a törvényjavas­latnak abba.n van, hogy azt a rendszertelensé­get, azt a nem gazdaságos üzemfelépítésrfc, amely eddig mutatkozott, most már megszüntetjük és az egész dolgot helyes, egységes irányba te­reljük a gazdasági élet elveinek figyelembevé­telével. (Helyeslés a jobboldalon.) T. Ház! Én «cha nem tettem észrevételt' abból a szempontból, hogy a kis üzemek nem feleltek volna ^meg hivatásuknak. Az elektro­mos szolgáltatást sehol sem oldották meg úgy, ülése 1930 november 27-én, csütörtökön. hogy megszülettek a nagy centrálék. A kérdés megoldásának pionírjai mindenütt ezek a kis centrálék voltak. Ki kellett fejlődnie annak az időszaknak, amikor az energiaellátás álta­lánossá vált és akkor oldja meg minden állam ezt a kérdést abban a formában, hogy ezeket a kis centrálékat, amelyek sokszor nagy töke­befektetéssel létesültek, s amelyek azon az ala­pon sincsenek a gazdaságosság elvei szerint elgondolva, hogy milyen energiaforrást hasz­nálnak fel, nagyobb egységbe tömörítik össze. Nem akarok idézni, de éppen Gaal Gaston t. képviselőtársam adott nekem alkalmat a pénz­ügyi bizottságban a magam álláspontjának igazolására. Érvet akart ellenem felhozni azzal a vállalkozással, amely az ő községében van és viszont éppen iskolapéldáját találtuk meg eb­ben az esetben annak, hogy hogyan nem sza bad, hogyan nem kell vállalatot csinálni. Ez a vállalat, abban a hiszemben, hogy a fogyasz­tás földrajzi elhelyezkedése fogja eldönteni sorsát, valahol a Balaton közepén helyezkedett el, ahol pedig az energiaforrás nincs meg, ha­nem oda kell vinni a szenet. Olyan vállalat volt ez, amely nem rendelkezett megfelelő tőkeerő­vel és ennek következtében két-három év mulr tán (beszüntette működését. Azután folyton és folyton próbálkozásokon ment át, amíg ma végre kezd valami megoldás érvényesülni, máig azonban — azt hiszem — a legdrágább áramot szolgáltatta egész Magyarországon. De tudnék több ilyen példát is idézni. Az igen t. előadó úr is megmondhatná, hogy vájjon Sátoraljaújhelyen az a centrale gazdaságosan van-e építve, megfelel-e a maga hivatásának. (Malasits Géza: Véletlenül nem!) Kérem, én csak példákat hozok fel. Vagy kérdezem, a békés szentandrási megfelel-e a maga hivatá­sának, avagy több hasonló megfelel-e? Be ne menjünk messzire. A fővárosban — ne vegye a túloldal rossz néven, nem szemrehányás akar ez lenni — a kelenföldin kívül van-e még egy centrale, amely a maga hivatásának megfelel és nem kétszeres és háromszoros áron látja-e el a fővárost árammal? Ugyanakkor tiltakoz­nak azon olcsó áram ellen, amellyel milliókat van hivatva a főváros megtakarítani. (Ügy van! a jobboldalon.) Az energiaellátás gondolata ma mindig abból indul ki» hogy ezek az energiaszolgáltató telepek először is ott létesíttessenek, ahol . az erőforrások megvannak, másodszor úgy léte­síttessenek, hogy ne az értékes energiahordozók használtassanak fel, mert azoknak más céljuk, más hivatásuk van. hanem azok az energia­hordozók, amelyek különben más célt nem szolgálnak. Ezért, hogy még jobban meg legyen kötve a kormány keze ebben a tekintetben, szívesen fogok hozzájárulni ahhoz az indít­ványhoz, amely tétetni fog és amelynek célja az, hogy a vizierőkön túlmenőleg előnyben részesíttessék a földgáz, a lignit, a pala szén és a szállításra egyáltalán nem alkalmas ener­giahordozók, (Helyeslés a r jobboldalon.) mert nekünk így kell szerves és egységes terv sze­rint megoldanunk a kérdést. T. Ház! Gaal Gaston igen t. képviselőtár­sam egy kérdést intézett hozzám : nyilatkoz­zam, hogy micsoda tárgyalásokban vagyunk a külfölddel, hogy tulajdonképpen olyasvalami készül-e, mint a gyufakölesönnél és mi ennek az ellenértéke. En nagyon örülök annak, hogy igen t. képviselőtársiam talán nem is emlék­szik vissza, hogy annak idején, amikor ezt a gytufakölcsönt sikerült az ország részére meg­szerezni,^ milyen élesen támadott dtt engem. Merem állítani,, hogy ma bizonyos megelége-

Next

/
Oldalképek
Tartalom