Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-441

86 Az országgyűlés képviselőházának Hl a gazdasági életnek mai forgatagát, az tisztában van azzal, hogyha van nna más kérdés, aanely dominálja a gazdasági életet, az az energiakérdés. En csak arra hívom fel az igen t. Háznak a figyelmét, méltóztassanak körülnézni nemcsak Európában, de világszerte, hogy mi történik ezen a téren. És mes is vian ennek a maga mélyebb indokoltsága. A világháború, az utána következő események a gazdasága életben olyan helyzetet teremtettek, amelynek kontúrjait, kihatásait, megnyilatkozásait senki előre nem látta, legfeljebb érezte. Méltóztassék csak azokat a folyamatokat venni, amelyek az utóbbi tíz évben szemünk előtt játszódtak le. Amint a népjóléti miniszter úr tegnap helyesen mutatott r,á, mutatkozott egy időben egy bizonyos prosperitás, ina pedig majdnem minden indok nélkül itt látunk egy óriási gazdasági válságot. A gazdasági élet érzi ezt a helyzetet, keresi a kibontakozást az egész vonalon. Ha összehasonlítást lehetne tenni, — habár tulajdonképpen egy kicsit eltérőek a viszonyok, de van sok hasonlatos is — utalok arra, hogy száz-egypár évvel ezelőtt is körülbelül ilyen gazdasági helyzet volt, és akkor jött egy megoldás, amely ^ a gazdasági élet részére a termelést olcsóbbá és könnyebbé tette. A mai gazdasági élet is azt keresi, hogy hogyan lehetne a termelést ilyen irányba terelni, természetesen óriási fáradozássial és — sajnos —- eddig még nem sok eredménnyel. Ezen az alapon lehet megmagyarázni azokat a törekvéseket, amelyeket racionalizálásnak nevezünk. Hiszen a racionalizálás kétségtelenül sok eredményt tud felmutatni, de amint megvan a fényoldala, megvan az árnyoldala is. Az a racionális termelés, amely többet, jobbat és olcsóbbat tud termelni, helyénvaló, de az a racionális termelés, amely ugyanakkor a munkáskezek ezreit téríti el a munkától és vonja meg ezektől a miunlkalehetőséget, lehet a maga gazdasági eredményeiben nagyon hatásos, de^ nem oldja ' meg azt a nagy és mély szociális problémát, amely most mozgatja az egész világot. (Ügy van! Ügy van!— Rothenstein Mór: Pedig azt csinálják! — Br. Podmaniczky Endre: Móric is megszólalt! — Rothenstein Mór: Mást mondanak és mást csinálnak! —- Br. Podmaniczky Endre: Akkor jól van!) Ezen az alapon kutatja a gazdasági világ az energiaforrásoknak helyesebb és okosabb felhasználását is. És ebben is különböző szempontok érvényesülnek. Az egyik szempont az, hogy államok függetleníteni akarják magukat attól, hogy gazdasági termelésükben és a gazdasági forgalomban más álla,mok függvényei legyenek. Teszik ezt azok az államok, amelyek szénhiányban szenvednek, amelyek ennek alapján a vizierőket veszik mind erőteljesebben igénybe. Csak egy példát említek, amely világosan mutatja a gazdasági életnek ide tendáló alakulását. Most volt alkalmam Olaszországiban megnézni ezeket az erőtelepeket. Ott a világháború előtt a villamos energiatermelés a vizierők igénybevételével csak 2 milliárd kilowattóra volt és ma 12 milliárd kilowattóra. Ez körülbelül a legutóbbi 7—10 év fejlődése. Talán azok az aggodalmak is, amelyek másutt az energiaforrások kimerülése tekintetében nyilatkoznak meg, arra késztetik a gazdasági élet vezetőit és a kormányokat, hogy foglalkozzanak ezzel a kérdéssel. Mert végeredményben lehet a kérdést úgy beállítani, hogy ezek a törvényjavaslatok tulajdonképpen nem éppen a momentán szükségleteket elégítik ki, a helyes kormányzatnak azonban nemcsak az a feladata, hogy a jelent oldja ülése 1930 november 27-én, csütörtökön. meg, hanem a jövő útjait is megjelölje és azokat • is a helyes megoldás irányába terelje, mert köteles a jövő nemzedékek sorsát is ^szívén viselni. (Helyeslés jobbfelől.) Azonkívül talán azok az elgondolások is^ hogy az energiának ilyenmódon való előállítása a gazdasági termelést olcsóbbá, jobbá, könnyebbé teszi, megindokolják azt, hogy nem tudnék ma államot megjelölni egész Európában, legyen az nyugati, vagy nem nyugati állam, amely ezekkel a kérdésekkel behatóan ne foglalkoznék. És éppen ebből a szempontból azt hiszem, hogy ez a törvényjavaslat, ha talán ez nem is látszik annyira a maga megnyilvánulásában még ma, sokkal nagyobb horderejű, mintsem gondolnók, mert — Söpkéz igen t. képviselőtársam helyesen mutatott rá — ebben a törvényjavaslatban nemcsak az energia helyes és jó felhasználása van, hanem a magyar munkának, a magyar termelésnek ezen az alapon helyesebb, racionálisabb megoldása és megorganizálása is. (Ügy van! a jobboldalon.) Ez ennek a törvény javaslatnak célja és feladata. Elvi szempontból azután lehet vitatkozni arról, hogy az energiakészletek felhasználásában, azoknak irányításában milyen elvi álláspontot foglaljunk el. Nem tehetek róla, ebben a tekintetben azt vallom, hogyha az ország megfelelő gazdasági erőviszonyok közt volna, ha megvolna a tőke ereje, magam is a leghelyesebbnek és legcélszerűbbnek tartanám, ha az állam oldaná meg ezeket a problémákat az egész vonalon. (Erdélyi Aladár: Még akkor sem!) Ne méltóztassék ezt olyan egyszerű kérdésnek venni. Ma befolyásolva vagyunk az állam beavatkozása tekintetében abban az irányban, hogy tényleg mindig ott látjuk azt az irányzatot, amely tulajdonképpen meg nem indokolt módon szembehelyezkedik az individuális gazdasági tevékenységgel. (Erdélyi Aladár: Ügy van! Ettől félünk!) Ügy van, ez okoziza a félelmet, még akkor is

T ha az érdekek és szempontok talán mást követelnek. Mert végeredményben a kapitalizmus legerősebb kifejlődése idejében, amikor virágzását élte, amikor a fejlődés legmagasabb fokán állott, azt láttuk, hogy nem zárkóztunk el attól, hogyha olyan szükségletek kielégítéséről volt szó, amelyeknek kielégítése általános egyetemes érdekek kielégítését jelentette, mindig az állam avatkozzon be. így vette át az állam a vasutakat, a postát, a telefont stb., így vették át a nagyobb közületek a villamos energiaellátást, a gázszolgáltatást, a közlekedést, stb. Ezzel tudom megmagyarázni azt is, hogy a világ legindividuálisabb állama, a legnagyobb szabadságot hirdető nép a gazdasági életben, mégis arra határozta el magát, hogy a kérdést állami úton oldja meg, mert ma az energiaszolgáltatás bázisa az egész gazdasági életnek, itt tehát csak egyetemes szempontoknak lehet érvényesülniük, nem pedig túlzott és meg nem indokolt magángazdasági érdekeknek. (Erdélyi Madár: Szocialista kormányuk van!) Bocsánatot kérek, nem szocialista kormány csinálta ezt. (Peidl Gyula: Tévedni tetszett! — Malasits Géza: Nem is egyszer tévedett a képviselő úr!) De ne foglalkozzunk olyan dolgokkal, amelyeket megoldani nem lehet, azért, mert az ország gazdasági viszonyai nem olyanok, hogy az állam ezt a feladatot magára vehetné. En csak azt kérdem, ha tényleg ma megtehetnők és ennek alapján az országnak olyan hálózattal való ellátását tudnók biztosítani, amely végeredményben mindenkinek lehetővé tenné