Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-440

Az országgyűlés képviselőházának HO. nek. Azzal a szöveggel, amelyet leszek bátor megint benyújtani, csak azt akartam kifejezésre juttatni, hogy olyan koncessziók adásánál, amelyeknél nem lehet nyilvános versenytárgyalást kiírná, a koncessziók kiadása a nyilvánosság tudtával és valami módon való ellenőrzésével történjék, (Helyeslés jobb felől. — Jánossy Gábor: Ne suttyomban!) ami eloszlatná az ellenzéki oldalról felmerült aggodalmakat is. Harmadik ilyen súlyos intézkedése a javaslatnak, amely már nem az autonómiák sérelmét jelenti, hanem igen erős beavatkozást jelent a vállalatok legbensőbb anyagi ügyeibe, a kooperációs kényszernek előírása, amely tudvalévőleg azt jelenti, hogy a kormány egy elektromos áramfejlesztő telepet leállásra kényszeríthet, ha egy másik telep olcsóbban, vagy energiagazdálkodási nézőpontból helyesebben termeli az áramot, aivagy egy területre kizárólagossági jogot nyert engedélyestől a terület egy részét elveheti, ha egy másik engedélyes azt a területet energiagazdálkodási nézőpontból helyesebben, okszerűbben tudja ellátni. A kooperáció az okszerű, racionális energiagazdálkodásnak kétségtelenül egyik leghatalmasabb és legerősebb fegyvere. Én azonban igénytelen felfogásom szerint mindennek ellenére mégsem tartom feltétlenül szükségesnek, hogy ezt a kooperációs kényszert egy a viszonyokihoz nem simuló, merev törvény írja elő, mert minden törvénynél sokkal erősebbek a gazdasági élet törvényei, amelyek önként létrehozzák: ezt a kooperációt, ha az gazdaságos, szükséges, (Ügy van! jobbfelől.) amint bizonyítják ezt a külföldi tapasztalások. Alig tudok országot, ahol a kooperációt törvény írná elő, mégis ahol kiterjedt elektromosgazdálkodás van, ott a kooperáció vígan folyik. Mindazonáltal ennek az elvi álláspontomnak teljes fenntartása mellett is én a kooperációt úgy, amint az ebiben a javaslatban kontemplálva van, veszélyesnek és aggályosnak egyáltalában mégsem tartom. A javaslat szerint tudniillik a kooperációt nem adminisztratív úton rendelik el, hanem egy bíróság mondja ki, ha alfelek maguk között megállapodni nem tudnak; egy bíróság mondja ki a kooperációs kényszert és ugyanez a bíróság állapítja meg a kooperáció feltételeit. En azt hiszem, hogy a magyar vállalatok a független magyar bíróság ítélkezésében megnyugodhatnak és így a kooperációs kényszernek ebben a javaslatban előírt módját nem tartom olyannak, hogy azt aggályosnak kellene tekinteni. (Jánossy Gábor: Ezt külön bíróság csinálja, nem a rendes bíróság!) Ügy va». Végül vannak ennek a javaslatnak még más természetű intézkedései is, — ezeket csak röviden sorolom^ elő — honvédelmi érdekből fakadó intézkedések, a magyar ipar védelmére szolgáló intézkedések, amelyek azt célozzák, hogy a vállalkozók magyar iparcikkeket használjanak, magyar mérnököket és magyar munkásokat alkalmazzanak. Vannak olyan intézkedései, amelyek a minisztert r utasít ják, hogy bizonyos szabványokat állapítson meg. Ez rendkívül fontos intézkedés, mert ez á fogyasztásnál használt készülékek • normale zására, a gyártás racionalizálására és olcsóbbítására vezet, a fogyasztók tehát olcsóbban jutnak azokhoz a készülékekhez. Végül szervez ez a javaslat egy tanácsot, amelyet Összeállít a tudomány és gyakorlat legkiválóbb reprezentánsaiból, amelyet a miniszter meg fog hallgatni minden fontos elvi kérdésben; amely kétségtelenül felhívja a ml-ese, 1930. november 26-án, szerdán. 51 niszter úr figyelmét majd minden alkalommal az energiagazdálkodásnak éppen akut feladataira. (Jánossy Gábor: Amely ingyen dolgozik!) Ügy látszik, nincs semmiféle tiszteletdíja. (Jánossy Gábor: Nem úgy látszik, hanem valósággal ingyen dolgozik.) Ügy van. , T. Ház! Méltóztatnak látni, mennyi mindenféle szempontra kellett itt a kormánynak figyelemmel lennie, amikor ezt a javaslatot megkonstruálta, pedig én a magánjogi kérdések nagy komplexumáról, amelyek ebben a javaslatban szerepelnek, egyáltalában nem beszéltem. Méltóztatnak . ebből látni azt is, mennyi nehézséget kellett a kormánynak leküzdenie, amikor ezt a javaslatot összeállította. S nem állott előtte egy séma, nem látott maga előtt egy jól kitaposott utat, amelyen haladhatott volna ennek a javaslatnak a megkontsruálásánál, mert aa összes külföldi törvények, amelyek hozattak, mind más és más úton igyekeznek ezt a célt megközelíteni, ami természetes is. Tekintettel az egyes országok különböző gazdasági viszonyaira, tekintettel azoknak az országoknak energiakészleteire, az energiafejlettség állapotára és az energiafejlesztés módjára, természetes, hogy minden ország más és más módon szabályozza ezt a kérdést. Csak egv közös mindezekben a törvényekben s ez az, hogy minden törvénynek az volt a célja, hogy ezt az országos elektromos gazdálkodást elősegítse. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Minden törvény, amelyet az utóbbi időben hoztak ezen a téren, — leszámítva egy-két kísérletet.^ amelyek különben sem mentek át soha az életbe; Németországban és Ausztriában volt egy-egy ilyen — német műszóval Electrizitätsförderungsgesetz-nek hívnak s azt szeretném, és úgy is remélem, ha ebből a mi törvényünkből is egy ilyen igazi Electrizitätsförderungsgesetz lenne. Nagyon megértem, hogy egyes ojrszagokban egyáltalán nem szabályozzák még ezt a kérdést, legfeljebb .annyiban, amennyiben az élet- és vagyonbiztonság megóvása vagy pedig a rendészeti érdekek ezt megkívánják. Azokban az oinszágokiban az a felfogás, hogy ez a kérdés még olyan forrongásban van, maga az elektroímosipaT is olyan lázas fejlődésben % van, hogy az egész kérdés nem érett még még a szerves szabályozásra. Más országban viszont — és közöttük vagyunk mi is — úgy fogják' fel a dolgot, hogy igenis, r

elérkezett már az ideje ezt a kérdést szabályozni, egyrészt azért, mert az elektromos energia nagy nemzeti termelési tényező, másrészt pedig azért, mert az egyes országokban a nemzeti vagyonnak igen-igen számottevő része fekszik már ma is elektromos művekben. Hogy néhány számot mondjak, (Halljuk! Halljuk!) Olaszországban a közhasznú elektromos művek befektetését 22 milliárd lírára becsülik, Amerikában 11 milliárd dollárra, Angliában 238 millió fontra. Ha Angliában a kormány által most tervezett s éppen az előbb említettem nagy országos távvezeték elkészül, á vasút után az elektromosipar lesz Angliának második ipara. S hogy ne kelljen még sok számot mondanom, megemlítem, hogy a világon ma körülbelül 95 millió kilowatt van installálva elektromos telepekben és az egész világon a befektetés ' közhasználatú elektromos művekbe 4750 millió angol font. összehasonlításul megjegyzem, hogy a száz esztendős vasútiba az egész világon ma nem egészen kétannyi, mindössze 9000 millió angol font vain befektetve,