Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-440

Az országgyűlés képviselőházának UUO. csak olyan, mint én, seftelni akar, profitot akar, mert az ő villamosvezetéke rövidebb lesz, ha azt annak a fának irányában vezeti, mintha más irányban vezetné el. A kommunizmusnak ehhez a faajtajához a magam részéről hozzájárulni nem tudok. Az egyik vállalat olyan, mint a másik; az egyik joga olyan szent, mint a másiké. Ha nekem, mint földbirtokosnak, szükségem van valamelyik szomszédos területen akár átmenni, akár azt megszerezni, arra vagyok kényszerítve, hogy az illető tulajdonossal tárgyaljak és illő áron, úgy, ahogy az illető tulajdonos adja, egyezkedjem meg vele és csak így szolgálhatom azt, a mindenesetre épp olyan közcélt, mezőgazdasági célt, amelynek megvalósítása végett arra a területre szükségem van. Most pedig jönnek ilyen protezsált vállalatok, amelyeknek igazgatós ágában tucatonként fognak majd bennülni a miniszteriális ellenőrző képviselők — erre majd később térek rá — és ezeknek a vállalatoknak egyszerűen ki legyek szolgáltatva mint földbirtokos vagy háztulajdonos, s azok jóformán ellenérték nélkül — mert hiszen .. erre vonatkozólag igen messzemenő megszorításokat tartalmaz ez a javaslat — fogják az én mágián tulajdonomat az ő magánérdekeik, az ő magánprofitjuk részére kisajátítani és elvenni. T. Képviselőházi A kisajátít ásnak eddig a napig egyetlenegy kritériuma volt, amelyet a törvényjavaslat tudtommal még sohasem lépett át, az, hogy kisajátításnak csak közérdekből lehet helye. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon és a középen. — Fábián Béla: És? — Jánossy Gábor: Nincs tovább!) Bocsánatot kérek, én úgy tudom, hogy ezen a törvényhozás még nem ütött rést. (Gáspárdy Elemér: Az 1907 : III. te. rést ütött! — Zaj.) Annál rószszabb, ha rést ütöttünk ezen az eddig érintetlen területen. Mert bocsánatot kérek, hogy magánérdek és magánérdek között olyan különbséget tegyünk, hogy az egyiknek megadjuk azt a jogot, amely meg nem illeti, a másiknak a magánérdekét pedig teljesen elhanyagoljuk, sőt áldozatul dobjuk, ezt a magam részéről •másnak, mint bolsevista gondolkozásnak, elképzelni és elnevezni nem tudom. (Fábián Béla: Szociális termelésből^ fakad a jólét! — Zaj.) Kát érek most már a javaslatnak arra a résziére, amely a jogviszonyt az engedélyes és a fogyasztók között szabályozza, amire már felszólialásoim előbbi részében is alludáltam. Nemcsak a bizottsági jelentésben, hanem magában a javaslatban is le van fektetve az az elv, hogy a befektetett tőke megfelelő gyümölcsözitetése biztosítva legyen, tudniillik az árszabást illetőleg maga a törvényjavaslat úgy megköti az engedélyező hatóság kezét, hogy az engedélyező hatóság nein is állapíthat meg más árszabást a villanyáramra nézve, mint amely olyan, hogy a befektetett tőke megfelelő gyümölcsöztetését biztosítja. Vagyis azt jelenti ez, hogy amely vállalat a kormánytól, azzal a rabszolgahaddál együtt, amelyet úgy amint van, Putz und Stingel, érdekkörébe utal a kormányzat, — amely vállalat ilyen engedélyt. kapott, annak a vállalatnak arra az időre, amíg fennáll, gondolom, 50 esztendőre kontemplálja a törvényjavaslat — abszolút jövedelmezőséget biztosít, tehát olyan vállalat lesz, amelynél a vállalati rizikót maga a törvény a legmesszebbmenőleg kizárja, amely tehát kizárólag csak mint brilliáns üzlet jelentkezik. Nagyon jól láttuk a minisztérium eddigi eljárását is. Ott volt a kenyérkérdés. Nem emülése, 1930. november 26-án, szerdán: 3$ lítek egyebet, csak a kenyér'kérdést. Annak ellenére, hogy 30 pengős búzaáraknál ugyanaz a kenyérár volt, mint a 12 pengős vidéki .búzaáraknál is, ezeket fenntarthatta az ipar a nélkül, hogy az a mammut-minisztérium, a jogászok és szakértők serege, amelyet százmilliós áldozatokkal tart fenn ez a nyomorult ország, megtalálta volna a módját és lehetőségét annak, hogy a kenyérárak a búzaáraknak megfelelően le szállíttassanak, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Végül is egy kis zsidó péknek kellett jönni, aki ezt az országra szóló kérdést a konkurrenciának természetes, okos és józan fegyverével megoldotta, (Jánossy Gábor: Es a gazdakenyér!) de ennek a mammut-minisztériumnak, ahol benn ülnek az állam boldogítói, mert hiszen a közgazdasági minisztérium ma a legfontosabb ága talán a közkormányzatnak, nem jutott eszébe, hogy egy németországi péknek egyszerűen azt mondja: adok az úrnak 500, vagy 1000 pengőt, adom a kalkulálás adatait, ennyibe kerül nálunk a búza, ennyibe kerül a liszt, enynyiíbe kerül a fa, ennyibe kerül a világítás, ennyi a boltbér, ennyi a péksegédek fizetése, — kalkulálja ki, hogy ezek mellett mennyibe szabad kerülni tisztességes haszon mellett egy kiló kenyérnek. Erre ez a minisztérium nem bírt rájönni, mert ehhez bizony egy világ bölesesége szükséges. E helyett esztendőkön keresztül tárgyalt a pékekkel, tárgyalt eredmény nélkül; a pékek kimutatták, hogy ők ráfizetnek, míg azután nem akadt egy kis zsidó, aki a konkurrencia természetes fegyverével jött. (Br. Podmaniczky Endre: Keresztény!) Annál jobb! (Derültség.) Csodálom, hogy keresztény jutott rá erre a dologra. (Elénk derültség.) Ezek után az előzmények után ettől a minisztériumtól és nemcsak ettől, hanem általában a bürokratizmustól várhatom-e azt, hogy ilyen komplikált kérdésekben, amilyeneket ez a jogviszony a fogyasztók ^és a termelők között kitermelni fog és ha még hozzákómbinálöm azokat a mindenféle összeférhetlenségi, függőségi eseteket is, amelyekbe majd politikus urak, vagy bürokrata urak ezekkel a vállalatokkal szemben kerülni fognak, — várhatom-e nyugodt lélekkel azt, hogy amikor majd az ármegállapításra kerül a sor, akkor a fogyasztók érdekei lesznek irányadók? Nem! (Fábián Béla: Tantieme! Tantième!) A fogyasztók érdekei szolgálatának ürügye és jelszava alatt jól szituált és jó összeköttetéseket szerzett nagyvállalatok érdekei fogják eldönteni az r

árkalkulációt, de általában mindent, ami intézkedés ebben a kérdésben történni fog. Méltóztassék megnézni például a 39. §-t, amely már azt is lehetővé teszi, hogy ezek a vállalatok, ha időközben azt látnák, hogy nem egészen olyan a kalkulus, mint amilyennek ők remélték, hogy a vezérigazgató uraknak nem lehet elég százezer pengőket kifizetni, amely mint költség szerepel az árkaikulások megállapításánál, akkor azon a címen, hogy a munkabérek s anyagárak lényegesen változtak, kérhetik a minisztériumtól úja'bb árkalkuláció megállapítását. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Fordítva!) Vagyis ez a javaslat úgy, amint van, azt jelenti, t. Képviselőház, hogy annak a nyomorult fogyasztónak abszolúte nincs védekező lehetősége, mert hiszen a törvényjavaslat azt mondja további 8. pontjában, hogy a fogyasztókat az energiaárak megváltoztatása iránti eljárásban a község vagy a város képviseli, tehát fogyasztó önönmagát egyáltalában nem is képvi1 selheti, hanem egyszerű ihelótájává, egyszerű