Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-440

40 Az országgyűlés képviselőházának UkO adófizető rabszolgájává degradálódik itt a jól szituált vállalatoknak és mindazoknak, akik ezektől a vállalatoktól zsoldot fognak húzni, T. Képviselőház! Ha valaki, úgy én min­den körülmények között a községi autonómia pártján vagyok s mindig hangoztattam, hogy Magyarország szerencsétlenségének egyik, ta­lán legnagyobb és legfőbb oka az, hogy a kor­mányzat apránként mindent centralizált, min­dent központosított, (Fábián Béla: Kommuni­zált!) a kisebb kommünitásoktól, a községek­től, városoktól és vármegyéktől minden hatás­kört elvett; minden a világon egv centrumban könnyen megközelíthető s amint a legutóbbi példák mutatják, erkölcsileg nem is egészen és téliesen intakt centrumokban koncentráló­dik, (Fábián Béla: A dugsegélyek centruma^ ban!) innen intézik az egész ország gazdasági sorsát. (Szűcs István: Nagy kivételek azok!) Ez okozta azután azt, hogy ennek a részben vak, részben elkötelezett, részben nem is egé­szen megbízható centrális 'hatalomnak intéz­kedéseiben olyan állapotot tapasztalunk, hogy Magyarország őstermelőinek milliói a tönk szélén állanak. (Ügy van a balközépen.) En egyébként sem vagyok semmiféle ilyen mono­polize lásnak semmiféle tekintetben barátja és pártolója, annál inkább perhorreszkálom azt, hogy egy jól megszervezett gyáripari és tőkés érdekeltség felhasználva azt a befolyást, ame­lyet magának mindenféle igazgatósági tagsá­gok és javadalmazások adományozásával bizo­nyos bürokrata és politikai körök között szer­zett, egyszerűen birtokbavehesse az egész or­szágot s adófizetőjévé tegye. Ez a javaslat tipikus példája ennek a helyzetnek, nem is be­szélve arról, amire később még kitérek, hogy vájjon az ország közkormányzata szempontjá­ból s a fennálló nagy pénzügyi bajok szem­pontjából mennyire kívánatos a hatáskörök ilyen újabb kiterjesztése s ezzel a központi, bürokráciának számbelileg is növekedései Er­ről majd később beszélek, most csak egysze-­rűen rá kell mutatnom arra a veszedelemre, hogy itt 500 ember és másik 500 ember, akit az első 500 zsebrevágott, egyszerűen kizsákmá­nyolhassa az országot.. T. Képviselőház! Mielőtt felszólalásom véerkonklúziójára mennék, kötelességem még kettőről beszélnem. Az egyik nem nagyon nagy jelentőségű és megszoktuk, hogy a tör­vényjavaslatokban, amelyeket elejbénk adnak, a stílusnak valami olyan csodálatos észvesztő megnyilatkozását látjuk, hogy az ember kény­telen kételkedni abban, vájjon azok az urak, akik ezeket a törvényjavaslatokat előkészítik, megőrizték-e a józan eszüket 1 ? (Reischl Richárd: Olyan nagy kultúra mellett, mint amilyen ná­lunk van!) Méltóztassék ezt a szakaszt meg­hallgatni. Nekem negyedóráig kellett rajta törnöm a fejemet, amíg kiihámoztaim. Méltóz­tassék meghallgatni, felolvasom. Ez az 56. § 4. pontjának első mondata (olvassa): «A háramlás időpontjának beállta után a közhasználatú villamosmű háramlás alá eső berendezéseit, ingatlanait és ezek tartozékait a háramlás időpontjában terhelő zálogjogok alapján kielégítést keresni nem lehet». Meg méltóztatott ezt érteni? (Jánossy Gábor: Nem! Rövidebb mondatokban kellene felolvastatni. — Derültség és 4 zaj.) Amikor ezt a mondatot először elolvastam, azon gondolkoztam, hogy itt talán valami sajtóhiba van, mert- ennek a mondatnak se füle, se farka, se eleje, se vége nincs. De azután elővettem azt az észt, ame­lyet úgy hívnak, hogy jogi ész; ha a józan ülése, 1930. november 26-án, szerdán. ész nem elég a megítéléshez, akkor jogi ésszel kell ezt a szakaszt kibogozni. (Erdélyi Aladár: Ez ellen tiltakozunk, mi jogászok.) Most már értem, hogy ez a szakasz mit akar. (Derült­ség.) De kérdem, nem sokkal egyszerűbb volna-e magyarul a következőképpen meg­fogalmazni azt a mondatot: «A háramlás idő­pontjának beállta után azokat a zálogjogo­kat, amelyek: a háramlás időpontjáig terhelték a közhasználatú villamosmű háramlás alá eső berendezéseit, ingatlanait és ezek tartozékait, érvényesíteni nem lehet». Megmondom ugyan­azt, megmondom magyarul, megmondom úgy, hogy minden józaneszű ember megértse. (Er­délyi Aladár: Akkor nem adnak rá kölcsönt, ha ilyen értelmesen megszerkeszti!) E helyett nem lehet ilyen mondatot ideszerkeszteni, amely mellett még az intelligens ember is megáll, mintha fejbeütötték volna és gon­dolkozni kénytelen, vájjon hogyan bontsa fel ezt a mondattani rettenetességet úgy, hogy füle is, farka is, eleje is, hátulja is legyen. De még egy dologról kell szólanom, amit a javaslat egyik legnagyobb hibájának tartok és ami e javaslat iránt a bizalomnak még atomjait is kiirtja szívemből, ez pedig a bí­ráskodás kérdése. Kérdezem, mi igazság van abban, hogy a tisztviselő nem bíróság elé, hanem fegyelmi eljárás alá kerül. Ha én, Gaal Gaston, vagy ne vegye rossz néven ked­ves Pali bátyám, Sándor Pál t, képviselőtár­sam, lopok vagy sikkasztok, minket az ügyész­ség egyszerűen hoppon vesz, bíróság elé állít. letárgyalják a dolgunkat; ha tudjuk bizonyí­tani, hogy ártatlanok vagyunk, akkor eleresz­tenek, ha nem tudjuk bizonyítani, becsuknak annak rendje és módja szerint. Mi szükség van arra, hogy a tisztviselői karnak külön fe­gyelmi bírósága legyen? Mi szükség van arra, hogy olyan emberek ítélkezzenek és legyenek kénytelenek lefolytatni fegyelmi vizsgálatokat társuk ellen, akik esetleg évtizedekig dolgoz­tak egy szobában és akik közt a legintimebb belső barátság fejlődött ki? (Reischl Richárd: Ez így van!) Igazságos embernek tartom ma­gamat, de azért merem állítani, hogyha köz­vetlen baráti köröm fegyelmi ügyében kellene, mint bírónak eljárnom, engem az a meleg baráti érzés, amely az illetőhöz évtizedeken keresztül fűzött, bírói igazságosságomban fel­tétlenül, ha nem is korlátozna, de legalább is nagyon feszélyezne. Kérdezem, t. Képviselőház, miért van az, hogyha én, egyszerű polgár, aki nem tettem esküt a törvények megtartására és az igazság­szolgáltatásra, még osiak a közigazgatásra sem, vétek a törvények ellen, akkor nekem megvan a rendes bíróságom, ha pedig az a köztisztvi­selő vétkezik, aki minősített helyzetben van, mert hiiszen aszal a nagy közjogi előnnyel szemben, amelyet neki tisztviselői léte nyújt, minősítetten köteles^ megtartaná és másokkal megtartatni a törvényt, annál^ inkább meg­tartani önmagának, nem a, bíróság, hanem fegyelmi tanács elé kerül? Micsoda jogi és micsoda egyéb érv hozható fel a mellett, hogyha ilyen tisztviselő vét a- törvény ellen, akikor nem a bíróság elé kerül, hanem a ba­rátok és pajtások r fegyelmi ^tanácsia elé és osaik amikor másfél évig, két évig húzták, voltak a fegyelmit és a fegyelmi révén az­után nagy keservesen kisütik, hogy az, illető mégis tett valamit, akkor kerül az elé a bí­róság elé. amely elé engeni és Sándor Pál t. képviselőtársamat rögtön odahuroolnak?! íme, ez is a fegyelmi bíráskodásnak olyan módja és általában az igazságszolgáltatásnak

Next

/
Oldalképek
Tartalom