Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.
Ülésnapok - 1927-440
38 Az országgyűlés képviselőházának hhO. ülése, 1930. november 26-án, szerdán. köti, hogy «az újonnan létesített közhasználatú villamosiműveket». De azt is hozzáteszi, — hogy a protekció lehetősége teljessé r váljék — hogy «lényeges bővítésük esetén a már meglévő közhasználatú villamosműveket is». Itt van az az «is», amelyre abszolúte nem volna szükség.^ Sőt az egész szakaszra sem volna szükség, ha állma az. amit a t. miniszter úr mond, hogy ezeknek az iparfejlesztő törvényjavaslatoknak hatása kiterjedhet ilyen vállalatokra is. Miután tehát én tagadom azt, hogy ilyen vilLamosenergiafejlesztő vállalatot bármiféle vonatkozásban is iparnak lehetne r minősíteni, mert az közönséges pénzvállalkozás, közönséges üzlet, amely lehet jó, lehet rossz, hogy ilyen üzletekre, befolyásos nagyvállalatokra pocsékolj uk el azt a oénzt, amelyet a kis- és középipar fejlesztésére szántunk ebben a törvényben» ez ellen a magam részéről a leghatározottabban tiltakozom. Amennyiben pedig tiltakozásom — s ez magától értődik ós természetes — nem fog semani eredményre vezetni, amivel tisztában vagyok, legalább ezzel akarom dokumentálni, hogyha kormányzatnak, különösen pedig a gazdasági kormányzatnak ezzel a fajtájával és módiával semmiféle lelki közösséget nem vállalok és az azért való politikai és erkölcsi felelősség-ben részemről nem osztozom. Vannak ennek a javaslatnak még egészen különös intézkedései, amelyeket én magánjogi felfogásommal összeegyeztetni abszolúte nem tudok. Az kétségtelen, hogy ezeknek a vállalatoknak létesítése nem közérdek. (Jánossy Gábor: Dehogy nem!) A fogyasztó érdeke nem kívánja azt, hogy itt monopóliumok,, miniszteri engedélyezések stb. révén mammutvállalatoknak legyen kiszolgáltatva limitált árakon az egész villanyfogyasztás. Mert ez a törvényjavaslat azt jelenti, hogy bennünket, úgy mint a jobbágyokat, rabszolgákat, egyszerű miniszteri rendelettel rajonírozva kiszolgáltatnak egyetlenegy vállalatnak, amelynek az árpolitikája azután nem mitőlünk függ, mert nekünk fogyasztóknak abba abszolúte semmi beleszólásunk nem lesz, hanem az árpolitikának iránya és mértéke teljesen fenn lesz tartva annak a minisztériumnak, amely az engedélyeket adja. Hát mármost a tapasztalatok után, amelyeket eddig láttunk, van nekünk a legkisebb reménységünk arra, jogosult az a feltevés, hogy a fogyasztói érdekek ott azokban a minisiztériumokban meg lesznek védelmezve 1 ? (Reischl Richárd: Nem, nem, soha!) Az eddigi módszer mellett megvolt a fogyasztónak az a lehetősége, hogy egyszerűen azt mondta: kérem, köszönöm az eddigi szolgálatokat, ilyen drága villamosáramot nem fogok fogyasztani, hanem vagy megszerződöm a helybeli malommal, amelynek megvan a külön vili any telepe, vagy állítok fel magam, vagy állítunk fel egynéhányan, mint érdekcsoport, kis magánvillamosvilágítási vállalatokat, amelyekben olcsóbban fogjuk a villamosáramot magunknak produkálni, mint ahogy azt a vállalat nekünk adja. Ez ideig a vállalatok ettől mindig megijedtek, és valahányszor a fogyasztók Összeálltak és azzajl fenyegetőztek, hogy lekapcsolódnak a vállalattól s akár kis önálló centrumot csinálnak, akár valamelyik helybeli önálló kis iparteleppel szerződnek meg, rendszerint megindultak a tárgyalások, amelyek a villamosáram árának leszállításával jártak. Ezt tapasztalatból tudom. Az én községemben történt, hogy öt héttel ezelőtt megírtuk a vállalatnak, — nagy vállalatokról van szó, .a„Tröszt az érdekelt fél benne — hogy ezeket a gyalázatos, kizsákmányoló árakat tovább tűrni nem fogjuk, s vagy leszállítja megfelelően az árakat, vagy pedig a helybeli gőzmalommal kezdünk külön tárgyalást. Rögtön megkaptuk a választ, mélyben azt mondták, hogy: a legmesszefobmenőleg hajlandók vagyunk az urakkal tárgyalni, csak először az igazgatósággal fogjuk a kérdést az árak szempontjából elintézni és a legközelebbi időben jelentkezünk. Közben azonban benyújtották ezt a törvényjavaslatot, s azóta a vállalatot nem láttuk. Nem is fogjuk látni, mert tudják, hogy többé nem fogunk tudni kiszabadulni a vállalat szorító markából. Igaz, hogy van szó a törvényjavaslatban bíróságokról, alkalmi bíróságokról, azonban bár tisztelem és becsülöm az alkalmi bíróságokat, nem kérek belőlük. A királyi bíróságok pártatlanságában, becsületességében és hozzáférhetetlenségében megbízom, de semmi néven nevezendő alkalmi bíróságnak ugyanezekben a tulajdonságaiban egy hajszálnyi bizalmam sincs. Azután ezeknek a vállalatoknak, amelyek végtére épp olyan magánvállalkozások, akár a háztulajdon, akár a földtulajdon, s amelyek épp olyan magánvállalati X-nek, Y-nak, mint amilyen magánvállalat a földtulajdon nekem, vagy a háztulajdon a háztulajdonosnak, megadni azt a benét, hogy szabadon mindenféle átvezetési és egyéb jogot, egyszerűen miniszteriális rendelettel az én tulajdonomon keresztül gyakorolhassanak a nélkül, hogy én abba beleszólhatnék, ez teljesen elhibázott rendelkezés. Vannak itt olyan intézkedések is, amelyekben még kisajátításról sincs szó, csak egyszerűen elfoglalhat az a vállalat az én területemből bizonyos kisebb darabokat, amelyekre felállítja a maga oszlopait, a maga transzformátor-szerkezeteit és ezzel akadályoz engem a munkámban. Akinek csak egy hajszálnyi fogalma van a mezőgazdasági művelésről, nagyon jól tudja, hogy a szántásnál, vetésnél, általában az összes mezőgazdasági munkáknál mit jelentenek ezek az oszlopok a szántóföldek kellős közepén. Eddig nekem, mint földbirtokosnak vagy háztulajdonosnak módomban volt védekezni az ellen, hogy ne úgy vezessék a vezetéket ezek a vállalatok, ahogy nekik tetszik, hanem én jelöljem meg azt az irányt, amelyben az nem lesz utániban; ma pedig, ha ez a törvényjavaslat törvénnyé válik, egyszerűen ott vezetik azt keresztül (Fábián Béla: Egyenesen!) egyenesen, torony irányban, ahol nekik tetszik, tekintet nélkül a mezőgazdaság és az esetleges házbirtok egyéb igényeire és jogos követelményeire. Itt van azután a 24. § 2. bekezdésének 3. pontja, amely azt mondja, hogy (olvassa): «a vezetékek mentén lévő fákat, bokrokat, fák és bokrok ágait, gallyait és gyökereit saját költségén eltávolíthatja». Mit jelent ez, t. Képviselőház 1 ? Nem a legteljesebb rendelkezési jogot egy idegen tulajdonon? Nekem lehetnek ott olyan kedves fáim, amelyekhez emlékek kötnek, amelyek azonban nem műemlékek, hanem olyan fák, amelyeket öregatyám vagy atyám ültetett el, s amely hely nekem és családomnak mindennapi sétahelye. Es most egyszerűen odajön a villany világítási társaság, végigvezeti drótját és gyökerestől kiszedeti az én fáimat, azon cím alatt, hogy ezek neki útjában állanak. (Zaj.) Azt mondja a törvényjavaslat, hogy a vállalat a fák gyökereit is eltávolíthatja. Hát ezeket tartozom én tűrni azért, mert egy másik magánvállalat, amely
