Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-440

Az országgyűlés képviselőházának UUO. teljes objektivitással és higgadtsággal, magával a törvényjavaslattal foglalkozzam. A törvényjavaslatot —' mint ahogy az már feliratkozásomból is kitűnik — nem fogadom el. Nem fogadom el azért, mert ebben a törvényjavaslatban számtalan olyan elv bújik meg, amelyet én magamévá nem tehetek. Mindjárt magában a bizottsági jelentésben van egy dolog, — de benne van ez tulajdonképpen a törvényjavaslatban is, hangoztatja ezt maga a miniszter úr is — amit nem helyeslek. Azt mondja ugyanis a bizottsági jelentés, hogy (olvassa): «A törvényjavaslat a magánvállalkozásnak oly előnyöket és jogokat biztosít...» Hát kérdezem, mélyen t. Képviselőház, jogos, igazságos, helyes, a közkormányzat szempontjából kívánatos álláspont-e, hogy bármi néven nevezendő 'magánüzletnek mi törvényhozásilag előnyöket biztosítsunk*? Vannak ebben az országban kivételes, bevorzugt — nem jut hamarjában eszembe a magyar kifejezés — (Felkiáltások balfelől: Előnyben részesített!) előnyben részesített olyan üzletágak, foglalkozási ágak, amelyekről mi törvényhozásilag gondoskodunk, akkor, amikor a magyarok ősi foglalkozásával, amelyből a magyarok tömegei élnek, az egész magyar társadalom alapját képező foglalkozásokkal a törvényhozás nem törődik? Mi jogon, mi jusson követeli ebben az országban bármely foglalkozási ág azt, hogy neki^ azokon az eszközökön kívül, amelyeket az általános törvényhozás f egyetemlegesen mindenkire nézve érvényessé tesz, külön törvényekkel külön előjogokat, külön lehetőségeket, külön üzleti profitokat statuáljunk? Ezt a jogelvet mélyen t. Képviselőház, én soha el nem fogadtam és ennek a törvényekbe való beviteléhez én a magam részéről segítséget nyújtani sohasem fogok. (Fábián Béla: Az állampolgárok egy része azért koldul, mert a másik részének kellett szubvenciót adnií) En egészséges Közgazdasági alakulásnak csak azt tartom, ha a kormányzat mintegy arbiter mundi áll az összes foglalkoZËLS1 £L£> ak felett, részt egyikben sem vesz, már csak azért sem, hogy részrehajlatlanságát és igazságosságát mindenkivel szemben megőrizhesse. A kormányzat kötelessége józan és igazságos közigazgatásról és, ha szükséges, bíráskodásról gondoskodni, de semmi esetre sem fogadom el államalkotó elvnek azt, r hogy a kormányzat akármilyen foglalkozási ágnak külön törvények alapján siessen segítségére, nem abból a célból, hogy az megélhessen, hanem hogy profitjait biztosíthassa. Mert ugyanebben a törvényjavaslatban máshol azt mondja a miniszter úr maga is, hogy egyetlenegy tőkebefektetéstől sem f lehet azt kívánni, hogy veszteségre dolgozzék és hogy befektetett tőkéjének illő kamatozását meg ne kapja. (Zaj.) Mélyen t. Képviselőház! Ha én ezt az elvet elfogadom, akkor azt kérdezem a mélyen t. miniszter úrtól, hogyan lehet az, hogy a mai naoig — a múlt hétig — Magyarországon 16.000 kisgazda ellen van kitűzve árverés r (Fábián Béla: így van!) és ezen nincsen módunkban segíteni, nincsen pedig azért, mert a kormány — úgy látszik — nem tartja kötelességének az itt befektetett tőkének kamatozását. (Fábián Béla: Hát a kisiparosokkal mi van?) Nem beszélek a kereső osztályok többi ágairól: a kisiparosokról, a kereskedőről, sőt még a lateinerosztály egyes részeiről sem. Igaz, hogy arról bizonyos vonatkozásaiban vannak gondoskodások, talán többek és jobbak is, mint kívánatosak volnának. Ha azonban már egyszer a korülése, 1930. november 26-án, szerdán. 37 mányzat a protekcionista elgondolásnak arra a fokára helyezkedik, ihogy most már egyes ipari foglalkozások legkülönbözőbb kategóriáit is ilyen törvényhozási segítségben részesíti, akkor a legkevesebb, amit megkívánhatunk, hogy a magyarság zömének, a vérbeli magyarságnak, (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) a milliókat eltartó magyar foglalkozásnak legalább annyival menjen segítségére, hogy azt a bizonyos tőkét, amely ezeknek a máig jelentkezett árveréseknek és azok objektumainak, a becsületes vérbeli ^magyaroknak a földönfutástól való megmentésére szükséges, a kormányzat, ha a föld alól is, de teremtse elő. (Fábián Béla: Az egyiknek szubvenciót adnak a másiknak bukása árán! — Pakots József: Nagy a fellendülés az árverési dobiparban!) Ha azután ennek a törvényjavaslatnak egyes intézkedéseit vizsgálom még, akkor látok ebben a törvényjavaslatban még most is, a bizottsági ' tárgyalás után is több olyan dolgot, amelyet szerény felfogásom szerint feltételenül szóivá kell tennünk. Mert nem elég az, hogy a villamos energiát szolgáltató vállalatoknak a legkülönbözőbb jogokat biztosítja a törvényjavaslat, hanem a 19. § még a következőket is tartalmazza (olvassa): «Újonnan létesített közhasználatú villamosműveket, valamint lényeges bővítésük esetén a már meglévő közhasználatú villamosműveket is részesíteni lehet a hazai ipar fejlesztéséről szóló 1907 : III. és az 1916 : III. teikk alapján engedélyezhető kedvezményekben» — (Pakots József: Vérlázító!) — «ha ezt a villamos energiával ellátás és az energiagazdaság szempontjából jelentős gazdasági és fogyasztási érdek indokolttá teszi.» Mélyen t Képviselőház! Amennyire én tudom, ezeket a törvényeket, ezeket a bizonyos segélyezési lehetőségeket, a szubvenció formájában megnyilatkozó államsegélyeket mi annak idején tulajdonképpen a kisiparnak, a középipárnak és a valóban iparnak felsegítésére szántuk. {Ügy van! balfelől.) Engedelmet kérek, a villamosenergratermelés ipar? Hiszen ha ez ipar, akkor ^mezőgazdaság is ipar, mert a mezőgazdaság is gépekkel dolgozik. Azt, hogy egy pénzválLalat — legyen az bank, vagy bármi — megveszi^ a gépeket, megfelelően beállítja, melléjük állít egy gépészt, aki >a gépeket kezelni tudja, és azután a gépek munkájával vdllamosáramot fejleszt: a magam részéről iparnak én el nem ismerem. Mert ha ez ipar, akkor mondom, a mezőgazdaság még sokkal inkább ipar, mert sokkal különbözőbb, a legeltérőbb fajtájú gépekkel végzi ma már a mezőgazdaság még a föld megmunkálását is, arról nem is beszélve, hogy a termények .kikészítése csakis gépek segítségével történhetik. Itt tehát iparról, t. miniszter úr, szó nem lehet, csak vállalkozásról lehet szó, egyszerű közönséges vállalkozásról, olyanról, mint akármilyen más, úgyhogy én annak a jogosságát, hogy a kézműipar és a középgyánaik felsegítésére kontemplált törvény alapján nyújtható segítségeket most majd így a protekciós ^és esetleg jól megalapozott, esetleg igazgatósági tagságokkal... (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Eddig is megadta a törvény! Ez semmi újat nem tartalmaz!) Ha újat nem tartalmaz. miért kellett itt egészen külön kifejezni,^ hogy ezután ezeket is lehet ezekben a kedvezményekben részesíteni. Bocsánatot kérek, t. miniszter úr, magyarul tudóik olvasni, (Fábián Béla: De lehet, hogy aki a törvényt szerkesztette,, nem tudott magyarul írni! — Zaj.) Még azt is ki-