Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.
Ülésnapok - 1927-452
434 Az országgyűlés képviselőházának 452, tessék csendben maradni. Bródy Ernő urat pedig kérem, tessék egy pillanatig várni. (Szilágyi Lajos: Felháborító!) Szilágyi képviselő urat is kérem, tessék csendben maradni. (Szilágyi Lajos: Itt tessék elszámolni az élő miniszternek!) Szilágyi képviselő urat ismételten kérem, tessék csendben maradni. Bródy képviselő urat pedig figyelmeztetem, hogy a budapesti választásokról ne méltóztassék beszélni, mert azokat nem tudom összefüggésbe hozni a különvéleménnyel. Különben kénytelen lennék a képviselő úrtól a szót r megvonni^ Bródy Ernő: Általában az ajánlási rendszer ügyéről kívánok szólni. Ez egy olyan rendszer, amely bele van illetve a választójogi törvénybe. Nagyon kérem a belügyminiszter urat, hogy ezt az ajánlási rendszert mai alakjában vegye le a napirendről, mert ez így nem valósíthatja meg az igazságot. Ugyancsak valamennyiünknek érdeke, hogy a közvélemény jusson kifejezésre. Ez az ajánlási rendszer meghamisítása a közvéleménynek. (Propper Sándor: Ügy van!) Az mondotta Propper igen t. képviselőtársam, hogy az ajánlási rendszer nem más, mint nyílt szavazás. Ebben tévedésben van, mert ez nem nyilt szavazás, mert ha nyilt szavazás volna, akkor legalább annyi szavazatot kapnának az ajánlottak, mint amennyi ajánlás van. Engedelmet kérek, csak nem teszi fel Propper igen t. képviselőtársam a budapesti ajánlókról, hogy azok, ha már ajánlottak, le is fognak szavazni azokra, akiket ajánlottak? Ez a feltevés képtelenség. (Propper Sándor: Azt én tudom! Megrabolták a választók lelkiismeretét!) Egészen nyugodtan megállapíthatjuk, hogy ez az ajánlási rendszer nem más, mint hazugság. Elnök: Kérem a képviselő urat, tessék a parlamenti illem határain belül maradni. Bródy Ernő: Ez nem más, mint megváltoztatása a tényeknek, mert vannak, akik ajánlanak és egészen biztos, hogy nem fogják szavazatukat azokra adni, akiket ajánlotak. Hiszen erről már meggyőződtünk az országgyűlési képviselőválasztásoknál is, amikor Pest környékén feleannyi szavazatot kaptak a kormánypártiak, akik kétszer annyi ajánlást kaptak. Ez az ajánlási rendszer meg nem maradhat, mert ez így egyáltalában a legnagyobb igazságtalanságokra vezet. (Fábián Béla: Erkölcstelen!) Helyesen mondja az én igen t. képviselőtársam, hogy az erkölcstelen és alkalmat ad kétc* exisztenciáknak arra, hogy közjogi aktusokba ^beleszóljanak. Engedelmet kérek, ez alrendszer nem helyes, nem alkalmas és a régi nyomorult, rothadt választásoknak emlékét idézi fel, a börzerendszert, a kereseti rendszert, a korrupciót. (Fábián Béla: Amelyik pártnak pénze van, az megszállja a fővárost!) Utóvégre akármilyen véleményben lehetünk, akármilyen világnézeti különbség választhat el bennüket, egyben egyek vagyunk. (Nagy zaj a Ház minden oldalán. — Egy hang a középen: Miben?) Az egységespárti mélyen t. képviselőtársainkkal együtt valamennyien egyek vagyunk abban, hogy legyen egy olyan rendszer, amely tisztán és nyilvánosan megállapítja az elveket, amelyek mellett a szavazás történhetik. Csak az nem lehet, hogy közjogi aktusokban mellékvágányokra lépjünk... (Fábián Béla: Pénz! Pénz! Láttk mo ? t a választáson!) Elnök: Fábián képviselő urat másodszor rendreutasítom. Bródy Ernő: ...hogy közjogi aktusokba beleszóljanak mások, mint az elvek és a világülése 1930 december 18-án, csütörtökön. nézetek. Legyen harc közöttünk ebből a szempontból^ menjen ez a harc a végletekig, ez helyes és igazságos, csak az nem helyes, amikor nem közjogi aktushoz méltó elemek belevegyülnek egy ilyen akcióba és megszégyenítik, meggyalázzák azt a gondolatot, amely a választásokban kifejezésre jut. Hiszen a választás — mint mondom — levezetője minden szenvedélynek, minden izgalomnak. Ha egy polgár bizonyos időközökben megnyilatkozhatik, meg is nyugszik annak a választásnak eredményében^ abban az esetben, ha neki megfelelő módja és alkalma van ennek intézésére. Igen t. Képviselőház! Most már méltóztassék megengedni, hogy miután ennél a kérdésnél kifejtettük a magunk álláspontját, kérjem a belügyminiszter urat és a kormányt nyilatkozattételre abból a szeimpontból is, hogy a népjóléti minisztériumot szüntessék meg. (Éljenzés és taps a baloldalon és jobbfelöl. — Fábián Béla: Meg kell szüntetni a panamafészket! — Zaj a Ház minden oldalán.) Kérem a t. Képviselőház elnézését, hogy erről a kérdésről is beszélek. Elnök: Fábián képviselő urat rendreutasítom. Bródy képviselő urat pedig, aki az előbb hivatkozott arra, hogy ő régi képviselő és ismeri a házszabályokat, figyelmeztetem, hogy a házszabályok kifejezetten tiltják a tárgytól való eltérést, azt tehát a Ház sem engedheti meg. Bródy Ernő: Bocsánatot kérek, a felhangzó tapsok arra engedtek következtetni, hogy^ a Ház megengedi nekem a tárgytól való eltérést is annak a kérelmemnek indokolására, hogy a r népjóléti minisztérium, mint fölösleges intézmény, mint a korrupció melegágya, szüntettessék meg. (Éljenzés és taps balfelől. — Jánossy Gábor: Azt nem lehet mondani! — Zaj. — Fábián Béla közbeszól.) Elnök: Fábián képviselő urat és Bródy képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasítom. Kénytelen vagyok a képviselő urat rendreutasítani és a képviselő iirnak újra figyelmébe ajánlani a házszabályoknak azt a rendelkezését, hogy a tárgytól eltérni nem lehet a Ház engedélyével sem. Méltóztassék a tárgynál maradni és beszédét folytatni. (Jánossy Gábor: Nem lehet egész minisztériumot meggyanúsítani egyes visszaélések miatt! — Peidl Gyula: Társai tapsoltak, s ezzel megerősítették ezt a vádat! — Jánossy Gábor: Én sohasem tapsolok! — Malasits Géza: A hivatlan prókátor! — Zaj.) Bródy Ernő: En előre szeretek beszélni. (Zaj.) T. Képviselőház! Ennek a javaslatnak van egy dicsérendő része is. A miniszter urat nyilvánosan megdicsérem a takarékosság elvéért, amely ebben a javaslatban kifejezésre jut. En politikai okokból nem fogadom el ezt a javaslatot, de a^ benne megnyilvánuló intenciót, a takarékosság szempontjából helyeslem. Tegnap tárgyaltuk a takarékossági ( javaslatot. Most egyáltalában ezekről a kérdésekről van szó. Arról van szó, hogy ez a magyar állam fenn akar-e maradni tisztesrégben és becsületben. (Jánosssy Gábor: Hogyne akarna!) Arról van szó, hogy ez a magyar állam arra való-e, hogy fejős tehene legyen parazitáknak, vagy arról van szó, hogy itt a polgárok becsületes adófilléreivel egy becsületes adminisztrációt tartanak-e fenn. Erről van szó, igen t. Képviselőház. Itt le kell omolniok a pártkülönbségeknek, le kell omolniok a válaszfalaknak közöttünk! Minden tisztességes magyar embernek együtt kell lennie abban, hogy nem
