Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.
Ülésnapok - 1927-452
Àz országgyűlés képviselőházának 452. ülése 1980 december 18-án, csütörtökön. 435 engedi meg a zsebrákok uralmát, visszaállítja a jogot, a becsületet és megszünteti azt a rendszert, amelyen belül olyan események történhetnek, mint amilyeneket itt tegnap Fábián Béla t. barátom felhozott. (Jánossy Gábor: Az nem rendszer! — Zaj.) Mindezek után kijelentem, hogy a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Br. Kray István. Br. Kray István: T. Képviselőház! Ennek a javaslatnak a benyújtását egy takarékossági rendszabály tette szükségessé. A magam részéről csak egészen röviden óhajtanám a tárgyalás alatt levő törvényjavaslattal kapcsolatban az igen t. belügyminiszter úr szíves figyelmét felhívni egy takarékossági rendszabályra, amelyet a választási eljárással kapcsolatban életbe kellene léptetni. A tegnapi napon fejezte be a t. Ház a takarékosságról szóló törvényjavaslat tárgyalását. En a tárgyalás t alkalmából elmondott beszédemben is szóvátettem ezt a kérdést, mivel azonban most a választói törvénynek eg^ reformjáról tárgyalunk, újból fel akarom hívni erre a körülményre a t. belügyminiszter úr figyelmét. Vannak ugyanis ebben az országban választókerületek, amelyekből több mirit 20.000 választópolgár küld a parlamentbe egy képviselőt. Vannak azután átlag-kerületek, amelyekben körülbelül 9—10.000 között mozog a választók száma, de van sok olyan kerület is, amelyekben mélyen alatta marad a választók száma a tízezernek, sőt .számos olyan törpekerület is van, ahol csak egynéhányszáz vagy ezer és egynéhányszáz választó küld egy-egy képviselőt a parlamentbe. Nekem az a meggyőződésem, r (hogyha a mostani országos átlagot, amely számításom szerint 9000-et tesz ki a választókerületek számához viszonyítva, (Jánossy Gábor: 12.000-et!) megfelelő jmódon felemeljük, akkor meg lehetne szüntetni az úgynevezett mammutkerületeket, valamint a törpekerületeket is és egyben legalább 25—30%-kal le lehetne szállítani a választókerületek számát, (Jánossy Gábor: Nagyon helyes!) ami kétségtelenül tetemes megtakarítást jelentene az államkincstár részére. Erre a körülményre vagyok bátor a t. Ház és a t. belügyminiszter úr figyelmét felhívni, egyébként pedig a törvényjavaslatot elfogadom. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Képviselőház! Ez a javaslat takarékoskodni^ akar és a népszámlálással összekapcsolja a választó jogi összeírást. Én is mind járt a kérdésnek erről az oldaláról akarnék néhány szót mondani, mert hiszen lényeges kérdés, hogy azok a^ statisztikai ívek hogyan vannak kiállítva, és főleg hogyan vannak kitöltve, és hogy azok a számlálóbiztosok úgy végzik-e dolgukat abogvan végezniök kell. ' Mert azt tapasztaltuk Budapesten is az idén végzett legutóbbi összeírásnál, amikor a fővárosi választók • névjegyzékét állították Össze, hogy a számlálóbiztosok egyes házakban olyan magatartást tanúsítottak, hogy semmiféle okmányt nem fogadtak el igazolásul. így például, ha a fővárosi törvény által előírt kel : lékek igazolására egy okmány megvolt, ezt a számlálóbiztosok nem tartották elegendőnek, hanem minden okmányt akartak, és így az a helyzet adódott elő egyes házakban, hogy hiába volt meg valakinek a születési bizonyítványa, meg az iskolai bizonyítványa, ezeket még mindig nem fogadták el, hanoin még kértek egy harmadik okmányt, a házassági bizonyítványt is, aminek következtében természetesen többen kimaradtak a választói névjegyzékből. Az öszszeírásnál a választójog kérdése szempontjából tehát rendkívül fontos az, hogy azokat a kérdéseket és feltételeket, amelyek a számlálólapokon szerepelnek, ne úgy értelmezzék az ösziszeíróbiztosok, hogy nekik mindent kérniök kell és zaklatniok kell a publikumot, vagyis úgy kell az összeírást végrehajtani, hogy mindenkit ki kell hagyni, akit csak lehet a választói névjegyzékből, mert azt tapasztaljuk, hogy Budapesten a múlt összeírásnál ebben az esztendőben azt történt, (Zaj. — Elnök csenget.) hogy egyes házakban olyan visszaéléseket követtek el, hogy feljelentést is kellett tenni. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat... Farkas István: Bocsánatot kérek, én az összeírásról, a statisztikai adatgyűjtésről olyan •szakszerűen beszélek, hogy arról szakszerűbben beszélni jóformán nem is lehet. Elnök: Ügy látom, hogy a képviselő úr már tudja is, mit akarok mondani. Méltóztassék ezt tudomásulvenni és méltóztassék a tárgynál maradni. Farkas István: Mit akar ez a törvényjavaslat? Azt akarja, hogy a népszámlálással együtt a választójog szempontjából is összeírják az embereket. Arról beszélek, hogyan történt Budapesten ebben az évben az új törvény alapján az összeírás. Ezekről a hibákról beszélek, tehát olyan objektíve beszélek, hogy objektívebben nem is lehet beszélni. Rámutatok arra, hogy voltak olyan hibák az összeírásnál, amelyek nyilvánvalóan azt eredményezték, hogy a mi számításunk szerint a választók közül, legalább is a községi választók közül, legalább tízezren maradtak ki Budapesten a választói névjegyzékből. Propper t képviselőtársam már utalt a választójog terjedelmére, utalt arra, — amit mi, akik ezt a kérdést gyakorlatilag ismerjük, tudunk — hogy például az országgyűlési választók névjegyzékébe 311.000 ember van felvéve Budapesten, s csak 292.000 szerepel a községi választók névjegyzékében. Nyilvánvalóan maga ez a számadat is bizonyít, de mi, akik megvizsgáltunk egyes eseteket, r ezekből határozottan tudjuk, hogy az Összeírásnál olyan hibák történtek, hogy választói jogosultsággal bíró munkások és polgárok kimaradtak a választói névjegyzékből. Én tehát a miniszter urat szintén kérem arra, hogy változtasson ezen az állapoton. Ez az összeírás különösen vidéken igen furcsán megy. Hiszen a vidéken mit csinálnak <az összeírásnál? Megbízzák a tanítót, a jegyzőt, a segédjegyzőt, a kántort és igen sok helyen a papot. Tessék elképzelni, hogy ezek hogyan fogják az összeírást elvégezni. A jegyző, a segédjegyző vagy a kántor a kisebb falvakban ki se mennek, hanem berendelik az embereket és akikről felteszik, hogy alkalmasak, hogy megfelelnek a törvény kívánalmainak, vagy 'akikről megállapítják, hogy megvannak náluk az előfeltételek, azokat majd összeírják, a többieket pedig nem fogják összeírni. Hiszen nagyon szép példákat láttunk erre az elmúlt összeírásnál különböző helyeken, különböző vidékeken. Láttuk azt, hogy Tatabányán, Salgótarjánban, olyan vidékeken, ahol munkások tömegesen vannak együtt, tömegesen kihagyták az összeírás alkalmával a munkásokat a névjegyzékből, nem vették fel őket a számlálólapokra, és így természetesen nerci is jutottak választói jogukhoz.
