Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-452

430 Az országgyűlés képviselőházának 452. meg. Nem azok szempontjából, akik bekerülnek, — sokan ezt a kérdést ebből a szempontból ^ nézik — a közérdekből, az ország szempontjából fontos, hogy ki kerül be képviselőnek, úgyhogy a törvényhozás színvonala ne süllyedjen. Ezért azt állítom, hogy abszolúte elveket felállítani minden választói törvény, jó vagy rossz voltára nézve nem lehet, mert vannak konkrétumok, amelyek az egyik mellett szólnak és vannak, amelyek a másik mellett szólnak. Lehetnek viszonyok, amikor a nyilt szavazáshói nagy bajok nem származnak, ezek a viszonyok azonban rendszerint csak elvi alapon állnak meg, vagyis, ha a törvényhozás azt veszi, hogy minden választó független, gerinces és befolyásolhatatlan, (Farkas István: Idejét multa! — Lázár Miklós: Közigazgatás!) — kérem, ez vonatkozik a választóra — azonkívül minden közigazgatás tiszta, minden közigazgatás arra törekszik, hogy mindenkinek szavazata a meggyőződésének megfelelően érvényesüljön. Ez azonban, azt hiszem, sohasem állt meg, ilyen viszonyok sohasem voltak; még ha teljesen független választóközönséget tételezünk is fel, még akkor is

1 szerintem jobban érvényesülhet, vagy legalább is elméletileg éppen úgy érvényesülhet titkos szavazás mellett, mint nyilt szavazás mellett. De ha azt állítjuk, (hogy a választójogot ki kellett terjeszteni, — és ezt az egész világon megcsinálták, azért, mert elkerülhetetlen volt — akkor bekerültek olyan szavazók is a választók közé, akik nem rendelkeztek teljes függetlenséggel, s talán nem mindig annyrgerinccel, 'mint amennyit az állam ügyeiben résztvevő egyéntől az állam elvileg elvárhat, azonban... Elnök: Méltóztassék a tárgynál maradni, képviselő úr! (Zaj.) Farkas Tibor: Rátérek. Tisztelem a tekintélyeket és a házszabályokat s nem akarok velük szembeszállni. Lehet, hoerv az elnökség felfogása szerint,.. Elnök: A képviselő úr a javaslatról beszél és nem a különvélemény mellett. (Bródy ErnŐ: A különvéleményt is szóvá teheti!) Csendet ikérek, Bródy képviselő úr! Farkas Tibor: Mindenesetre azt a tiszteletteljes kérést intézem a t. Házhoz, esetleges ellentétek elkerülése szempontjából, hogy a különvéleményhez kiritizálás szempontjából hozzászólhassak; azt hiszem, hogy ahhoz, szintén van jogom beszélni. Elnök: Kérem, t. képviselő úr, erre vonatkozólag én már nyilatkozatot tettem az előbb, hogy a bizottság elfogadta a különvélemény beterjesztését, jóllehet a törvényjavaslat keretén kívül esik, (Bródy Ernő: De előttünk itt van!) de én nem akartam korlátozni a különvélemény előadóját. (Rothenstein Mór: Akkor vissza kell adni az egészet a bizottságnak!) Ez a házszabályok rendelkezésébe ütközik, ezt nem tudom teljesíteni. Tessék folytatni! Farkas Tibor: Amennyire a házszabályokat ismerem, jogom volna határozati javaslatot is beterjeszteni. (Bródy Ernő: Itt van a különvélemény előttünk, jogunk van hozzászólni!^ —• Rothenstein Mór: Vagy van különvélemény, vagy nincs!) Igen t. képviselőtársaim, talán anég sem kompromittáló az, ha a javaslat mellett szólok abból a, szempontból, hogy én takarékosságot kívánok; és ha én takarékosságot kívánok és örömmel látom, hogy már megkezdődött a takarékossági folyamat, akkor, azt hiszem, csak a tárgynál maradok, ha megjelölök egypár ágat, ahol a választói törvényülése 1930 december 18-án, csütörtökön. nyel kapcsolatban szántén lehetne még takarékoskodni, (Halljuk! Halljuk!) ; r Takarékossági szempontból figyelmébe ajánlom a kormánynak azt^ is, hogy a választások tisztasága szempontjából esetleg életbeléptetendő fokozottabb ellenőrzés szintén nagymérvű megtakarításokkal járna. (Ügy van! bal felől.) Nem akarok itt rekriminálni, nem 'akarok egyes eseteket felhozni, állítom azonban, hogy a múltban Magyarországon a nyiltszavazásos kerületekben az eredmény nem mindig volt megnyugtató, éppen azért, mert a közigazgatás részéről egyes esetekben — néha több esetben — nem ragaszkodtak a törvényhez, a törvény szelleméhez. Itt kénytelen vagyok rátérni arra, hogy magában véve a titkos szavazás sem garancia arra, (Br. Podmaniczky Endre: Bizony nem!) hogy szabálytalanságok ne történjenek. Anynyit hallunk a fővárosi választásokról; mindenki megalkothatja véleményét, hogy a titkos vagy nyilt szavazás magában véve tulajdonképpen nem garantál semmit. M'nd a kettőhöz, tehát még a titkos szavazáshoz is. nagyon sok^ dolognak kell hozzájárulnia, hogy az eredanény megnyugtató legyen. Ha talán nem is annyira sötét a helyzet, amint azt a különvélemény előadója beterjesztette, hogy itt okvetlenül forradalmi állapotok következhetnek be, ... (Br. Podmaniczky Endre: Ez az ő fantáziája!) — nem tudom; nagyon sokan... (Propper Sándor: Azt hiszem, látott már a báró úr ilyen fantáziát! — Esztergályos János: Futott már a báró úr egyszer! Akkor sem hitte el, hogy úgy lesz!) .., azt az embert, aki 1917-ben forradalmat jósolt volna bolondnak tartották volna, mert az események bekövetkezését előre csak nagyon érzékeny, nagyon előrelátó, sokszor, fantasztának tartott emberek látják ... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Farkas Tibor: ... mindenesetre azonban álUtom. hogy országszerte megnyugvást keltene, h EL í:l választások eredményének megítélésénél nem merülne vagy merülhetne fel annyi jogos kritika, mint amennyi a múltban felmerült. Még egy olcsóbbítást célzó takarékossági rendszert, vagyis szabályt említek, ameVet életbe lehetne léptetni a választójogi törvény megfelelő reformjával és pedig azt. hogy a választási panaszjog terén is megfelelő reformokra volna szükség. Nem akarom a közigazgatási bíróság eljárását kritika tárgyává tenni, kétségte^n azonban, hogy az a körülmény, hogy 500 választó szükséges a panasz beadásához, azonkívül hogy megtörtént a múltban az, hogy a panasz azért nem került elbírálás alá, mert a képviselő az utolsó pillanatban lemondott s ezáltal a panasz költségei ártatlan egyénekre hárultak, — talán nem is lehetett volna lemondani, — de mindenesetre sok esetben, amikor a panasz nem volt kellő körültekintéssel megszerkesztve... Elnök: Képviselő úr, ez már a különvéleménnyel nem függ össze! Farkas Tibor: Ezzel befejezem beszédemet, csak még egy-két mondatot szeretnék hozzáfűzni. Én ez alkalommal szükségesnek es kötelességteljesítésnek tartottam, hogy megjelöljem magam és pártom nevében azokat a szempontokat, amelyeik a választójogi törvény reformja terén kell, hogy minél előbb érvényesüljenek. Azt hiszem, nem támadtam; objektív akartam maradni, — talán nem sikerült minden tekintetben, bár nem hiszem, hogy vétettem volna