Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-452

Âz országgyűlés képviselőházának £52. \ ezzel nem elégedhetik meg és nem boldogulhat, hanem közvetlenül a' kezébe kell vennie az uralmat. Ön az ön választójogával, az ön parlamenti rendszerével alátámasztja ezt a bolsevista álláspontot, mert hiszen a magyar parlament képtelen produkálni és a magyar választás valóságos közjogi komédia. (Elénk ellenmondás ok jobbfelől és a középen.) Elnök: A képviselő urat ezért rendreutasítom. Figyelmeztetem, hogyha sértéseit folytonosan halmozza, meg fogom vonni a szót a képviselő úrtól. (Esztergályos János: Miért mond a képviselő úr csupa igazságot? !) Propper Sándor: T. Képviselőház! Nem az a fontos a választásnál, hogy megmarad-e Wolff úr a maga poziciójában, vagy Kozma úr eléri-e azt az előre meghatározott létszámot ... Elnök: Képviselő úr, ez nem tartozik a tárgyhoz, még a képviselő úr különvéleményéhez^ sem tartozik. Ki kell jelentenem a képviselő úr felszólalásával kapsolatban, hogy a képviselő úr eddigi előadása is kívül esik a törvényjavaslat keretein, de mert a bizottság a különvélemény beterjesztését elfogadta, én a különvélemény indokolásától a képviselő urat nem zárom el. A jövőre nézve azonban ez precedenst nem képez. Moist a képviselő úr előadása már a különvélemény keretein is kívül esik, tehát újból figyelmeztetem, hogy ettől tartózkodjék, különben kénytelen leszek a szót a képviselő úrtól megvonni. (Br. Podmaniczky Endre: Nagyon helyes! — Rothenstein Mór: Azt elhiszem! — Br. Podmaniczky Endre: Ugye Móric? — Rothenstein Mór: Bandi, magának ez tetszik?) Elnök: Csendet kérek! Propper Sándor: Ezzel szeiniben énszerintem a legelső és legfontosabb államrezon az, hogy a népakarat érvényesüljön úgy, mint a nyugati demokratikus országokban. Egy parlamentáris választásnak nem lehet más célkitűzése, mint ez. Es nálunk ez nem így van. Nálunk az történik, hogy a tömegekkel megutáltatják a parlamentáris államformát. Ezt én még az uralkodó osztály szempontjából sem tartom célszerűnek. Nem tartom okosnak és bölcsnek azt, hogy választókat olyan válaszút elé állítanak^ hogy azoknak választaniuk kell a kenyér és lelkiismereti meggyőződésük között. Ezt szabadon érvényesülni engedni és gyakorolni én veszedelmes experimentumnak tartom. Valósággal hazugságra nevelik a választókat... Elnök: A képviselő urat ezért a kijelentéséért újból rendreutasítom. Proppper Sándor: ... mert más az ajánlás eredménye és más a szavazás eredménye. En itt fogadást ajánlok akármilyen feltétel mellett Wolff úrnak és Kozma úrnak, hogy nem kapnak Budapesten annyi szavazatot, ahány szelvényük van. (Br. Podmaniczy Endre: Már megint benne vagyunk a választásokban! — Sándor Pál: Ez így van!) Nem kapnak Budapesten annyi szavazatot, ahány szelvényt kaptak... Elnök: Képviselő úr, ez nem tartozik a tárgyhoz. A képviselő úrtól a szót megvonom. Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Farkas Tibor! Farkas Tibor: T. Képviselőház! Midőn ezt a javaslatot általánosságban elfogadom* (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) teszem ezt azért, mert a, mai viszonyok között mindenféle takarékosságot szívesen látok é teszem másodszor azért, mert abban, hogy a kormányzat mégis ihozzá- j nyúlt a választójogi törvényhez, mégis lehet llése 1930 december 18-án, csütörtökön. 429 némi remény arra, hogy belátják azt, hogy ez a választási törvény a maga teljességében minden vonalon nem felel meg sem az igazság, sem a takarékosság követelményeinek. Ha takarékosságot óhajtunk, először is azt állítom, hogy a mai választási törvénynél jobb törvényt hozhatnánk annyiban, hogy a választások sokkal takarékosabban folynának le. Ott van az egész ajánlási rendszer. Ez a mai választójogi törvényben lefektetett ajánlási rendszer nagyon sokba kerül, mind a nyilt szavazásnál, mind a titkos szavazású kerületekben, azonkívül nem tudom ezt sem közjogi, sem etikai szempontból védelmezni. Szükségesnek tartom, hogy minden választásba a» jelölt csak megfelelő ajánlással mehessen bele, hiszen ez elkerülhetetlen, (Ügy van! n jobboldalon.) teljesen elégnek tartanék azonban a mai viszonyok közt, mondjuk száz hitelesített, közjegyzőileg, vagy községi elölj áróságilag hitelesített, de mindenesetre olyan aláírást, amelynek hitelessége vitán felül áll. Ez nem lényegtelen költség- és munkamegtakarítás volna és megkönnyítené a választási biztos eljárást. Hiszen a mai viszonyok közt igazán lehetetlen, hogy az ajánlások ezreit legyen kénytelen az a hatósági közeg, illetve azok a hatósági közegek átvizsgálni. Ebből konkrét eredmény a legtöbb esetben szintén nem származik, mert akármilyen ajánlási tömegekkel találkozunk, nagyon sokszor még a nyilt szavazású kerületekben is az ajánlási számokkal teljesen ellentétes szavazási eredmény áll elő. (Br* Podmaniczky Endre: A községi elöljáróságoknál!) Ott kellene ialáírni a községi elöljáróságon és mindenesetre szerintem el lehetne érni, hogy az a kerület ne legyen kitéve annyi felesleges izgatásnak és izgulásnak. (Ügy van! a jobboldalon) Ilyen reformot nagyon szívesen látnék. Nagyon szívesen látnám azt is, ha tényleg megfogható formában nyilvánulna meg a Háznak nagyon sokszor a folyosón is, privát társaságban is hallott iaz a véleménye, hogy Jb el át ja hogv ez a kicsiny ország nem dolgözhatik ilyen törvényihozás i apparátussal. Mert ha talán nem is követjük egészen Hollandiát, — megjegyzem, Hollandiában abban a gazdag országban elég száz képviselő — (Szabóky Jenő: Minden képviselőre jusson legalább tízezer választó.) azt hiszem, Magyarországon sem szenvedne a törvényhozás színvonala azáltal, ha a képviselők számát felére lecsökkentenők. Ez nagyon szomorú operáció, belátom, hogy a kormány helyzete sem könnyű, objektív akarok lenni, mert nagyon könnyű képviselőt találni, aki általánosságban ia mellett van, hogy a kerületek számát csökkentsék, deinem lesz olyan könnyű olyan képviselőt találni, aki a saját kerületét feleslegesnek tartsa. De ha komoly munkát akarunk végezni és a szándék, legalább a megnyilvánuló szándék az, ákkorezen a, kellemetlen processzuson előbb-utóbb át kell esni. A másik kérdés, amelyet ezzel kapcsolatban érinteni bátor vagyok, az, hogy szerény véleményem szerint nem térhetünk ki az elől, hogy a szavazás titkosságát általánossá tegyük ebben az országban. (Ügy van! a baloldalon. — Szabóky Jenő: A választás tisztasága a lényeg!) Nem akarok a tárgytól eltérni. ^Memjünk talán tovább. Azt hiszem, ezt iá kérdést annakidején, amikor az angol reformjavaslatok voltak, nagyon helyesen állapította meg Anglia egyik legnagyobb történettudója, Macaulay egyik beszédében, amikor azt mondotta, hogy végeredményben nem az a fontos, hogyan választanak, — ő a titkos választás híve volt — hanem az a fontos, hogy kit választanak