Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-451

Az országgyűlés képviselőházának 451 szerezni arra, hogy az őket az adózás labirin­tusából kivezesse. Amit Wolff Károly képviselő úr az egyévi megrögzítésre vonatkozólag mondott, azt termé­szetesen szívesen elfogadom, mert méltányos do­log, de felhívni kívánom a Ház szíves figyelmét arra, ihogy a munkások és magánalkalmazottak megadóztatásánál tovább semmiesetre menni nem lehet, mert többet ez a társadalmi réteg nem bír el. Ellenben már Gaal Gaston t, kép­viselőtársam rámutatott arra, hogy hol van még kimunkálandó terület. Azok az igen t. pénzügyi szakértők, akik olyan zseniálisan értik a 36 vagy 42-féle adó címén az adózók zsebeibe való nyúlkálást, kissé más területekre menjenek át, más területeken tartsanak terepszemlét, és meg vagyok győződve arról, hogy megmunkálandó területek Magyarországon még bőven akadnak. Most nemrégen halt meg Magyarországon egy úriember, — az igaz, ha halottról jót nem tudunk mondani, akkor nem illik semmit sem mondani — de meg vagyok győződve róla, hogy ez a gazdag úr, aki rengeteg vállalatnak volt az ura, aki magyar állampolgár is volt, de amikor Törökországban egy jó faüzlet kínálkozott, sietett Németországba, hogy az anhalti herceg­nek bemondja, hogyő valójában nem magyar, hanem német, hogy így német segítséggel azo­kat a törökországi erdőket bérbevehesse. mon­dom, ez az úr relatíve lényegesen kevesebb adót fizetett, mint akármelyik magántisztviselő Ma­gyarországon., A mellett van a törvényjavaslatnak még egy súlyos szakasza. Eddig a ^vállalatok nagylelkű­ségből bizonyos kategóriájú munkásoknak és magánalkalmazottaknak a kereseti adóját meg­térítették. Most ezt ez a törvény leihetetlenné teszi, mert nem engedi meg a vállalatoknak, hogy a vállalati adóösszegből ez az összeg le­vonásba kerüljön. Az, amit Wolff Károlv t. képviselő úr 'mondott, egészen helyes és elfogad­ható, de kérnem kell a Házat, vegye figyelembe, hogy sem a munkások, sem a magánalkalma­zottak kereseti adóalapjukat letagadni nem tud­ják. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Griger Miklós jegyző: Nincs senki felirat­kozva. Elnök: Kíván-e még y alaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr kíván nyilatkozni. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: T. Ház! Wolff Károly igen t. képviselő úrnak indítvá­nyát sajnálatomra nem fogadhatom el és kérem, méltóztassanak a szakaszt eredeti szövegében fenntartani. A különbség közöttünk tulajdonkép­pen csak az, hogy ő egy félévvel előbbre akarja tenni a terminust. Ez azonban azt jelentené, hogy nem két, illetve másfél költségvetési év, hanem két fél évből konstruálható költségve­tési évnek megfelelő adók folynak be. Az inten­cióm nekem is az, hogy ez az adó határidőhöz kötötten állapíttassák meg, de mint a tör­vény szövegéből kitűnik, ez & jelen csonka és a következő költségvetési évben maradna érvény­ben, és a költségvetési törvény kapcsán kell majd a Háznak határoznia a felett, hogy fenn­tartasisék-e vagy sem. Ami pedig azokat az érveléseket illeti, hogy itt más adónemek kínálkoznának, nem akarok most hosszú vitába bocsátkozni e kér­désben, de konstatálom Gaal igen t. képviselő úrral szemben, hogy két malomban őrölünk. En ugyanis abban teljesen egyetértek vele, hogy ott, ahol egyes adók nem kellően érvé­nyesülnek, ennek oka az, hogy ezek az adók . ülése 1930 december 17-én, szerdán. 4ÖÓ - fiatal adók, amelyeknek kimunkálására meg­felelő idő kell; (Mozgás a szélsőbaloldalon.) hiszen azokban az államokban, amelyekben ezek már évtizedek óta érvényben vannak, szintén eléggé lassan megy ezeknek az adó­törvényeknek teljes kimunkálása. (Kabók La­jos: Ügy látszik, kevés az adótisztviselő!) En teljes erőmből arra törekszem, hogy aki a tör­vény szerint adóköteles, azt meg is adóztas­suk. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Egészen más dolog azonban az, ha én az iparnak azt a ré­szét, amelyet ma is a meglévő apparátussal és a meglévő eljárással megfogunk, amelyet ma is eruálni tudunk, akár pótlékolás útján, akár másképpen újabb adóval sújtottam volna, mert ezzel követtem volna el igazságtalansá­got, és félek, hogy ama viszonyok között, ame­lyekben ma az ipar van, kárt okoztam volna. Ezt mondtam és nem mást, és így kérem ezt értelmezni. Abban egyetértek t. felszólaló képviselő­társaimmal teljes mértékben, hogy aki kibújik az adó alól, azt meg kell fogni és meg kell adóztatni. De ha megadóztatjuk a fennálló törvények szerint, akkor az igenis bőséges adót fizet és igenis arányosan fizet. (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Délelőtti beszédemben kifejtettem, hogy a létminimumnál sajnálatomra nem mehetek magasabbra és kérnem kell a t. Házat is, hogy méltóztassék ettől eltekinteni. Még csak arra a kérdésre akarok megjegy­zést tenni, amelyet előbb Wolff igen t. képviselő úr felvetett, hogy hogyan adóztatandók meg azok a jövedelmek, amelyek nem havonként, hanem egy összegben félévenként vagy ne­gyedévenként adatnak. Itt bátor vagyok csak arra utalni, hogy a kereseti adóra vonatkozó törvényes rendelkezések hivatalos összeállítá­sában a 19, § 5. pontjából egészen világosan kitűnik, hogy Wolff igen t. képviselő úrnak és nem annak a panasznak van igaza, amelyet Gaal igen t. képviselő úr előadott. Ha az ille­tőnek havonként vagy hetenként rendszeresen kifizetendő illetményein kívül olyan illetmé­nyei is vannak, amelyeket a fennálló szabá­lyok vagy megállapodások alapján negyed­évenként, félévenként, esetleg évenként kap meg, lakáspénz, pótlék, jutalék stb. címén, eze­ket a járandóságokat a heti vagy havi illet­ményektől elkülönítve és úgy kell adó alá vonni, mintha ia-z egyszerre kifizetett illet­mény, egy hóra eső különilletmény volna. Vagyis másszóval, nem emelni kell a kulcsot az egész vonalon, hanem elosztani ezt a jöve­delmet úgy, mintha 12 hónapra vonatkoznék. Ezt megnyugtatásul vagyok bátor kijelenteni, és ezek a szabályok változatlanul lesznek ér­vényben az új adóra nézve is. Kérem a szakasz változatlan elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom. Következik a határozathozatal. A 13. § eredeti szövegével szembenáll Wolff Károly képviselő úr indítványa. Amennyiben az eredeti szöveget méltóztatnak elfogadni, Wolff Károly képviselő úr indítványa elesik. Kérdem tehát a t. Házat, méltóztatnak-e az eredeti szöveget, szemben Wolff Károly képvi­selő úr indítványával, elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az eredeti szöveget elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Több­ség! A Ház az eredeti szöveget fogadta el, és így

Next

/
Oldalképek
Tartalom