Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-451

Az országgyűlés képviselőházának 451 szerezni arra, hogy az őket az adózás labirintusából kivezesse. Amit Wolff Károly képviselő úr az egyévi megrögzítésre vonatkozólag mondott, azt természetesen szívesen elfogadom, mert méltányos dolog, de felhívni kívánom a Ház szíves figyelmét arra, ihogy a munkások és magánalkalmazottak megadóztatásánál tovább semmiesetre menni nem lehet, mert többet ez a társadalmi réteg nem bír el. Ellenben már Gaal Gaston t, képviselőtársam rámutatott arra, hogy hol van még kimunkálandó terület. Azok az igen t. pénzügyi szakértők, akik olyan zseniálisan értik a 36 vagy 42-féle adó címén az adózók zsebeibe való nyúlkálást, kissé más területekre menjenek át, más területeken tartsanak terepszemlét, és meg vagyok győződve arról, hogy megmunkálandó területek Magyarországon még bőven akadnak. Most nemrégen halt meg Magyarországon egy úriember, — az igaz, ha halottról jót nem tudunk mondani, akkor nem illik semmit sem mondani — de meg vagyok győződve róla, hogy ez a gazdag úr, aki rengeteg vállalatnak volt az ura, aki magyar állampolgár is volt, de amikor Törökországban egy jó faüzlet kínálkozott, sietett Németországba, hogy az anhalti hercegnek bemondja, hogyő valójában nem magyar, hanem német, hogy így német segítséggel azokat a törökországi erdőket bérbevehesse. mondom, ez az úr relatíve lényegesen kevesebb adót fizetett, mint akármelyik magántisztviselő Magyarországon., A mellett van a törvényjavaslatnak még egy súlyos szakasza. Eddig a ^vállalatok nagylelkűségből bizonyos kategóriájú munkásoknak és magánalkalmazottaknak a kereseti adóját megtérítették. Most ezt ez a törvény leihetetlenné teszi, mert nem engedi meg a vállalatoknak, hogy a vállalati adóösszegből ez az összeg levonásba kerüljön. Az, amit Wolff Károlv t. képviselő úr 'mondott, egészen helyes és elfogadható, de kérnem kell a Házat, vegye figyelembe, hogy sem a munkások, sem a magánalkalmazottak kereseti adóalapjukat letagadni nem tudják. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Griger Miklós jegyző: Nincs senki feliratkozva. Elnök: Kíván-e még y alaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr kíván nyilatkozni. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: T. Ház! Wolff Károly igen t. képviselő úrnak indítványát sajnálatomra nem fogadhatom el és kérem, méltóztassanak a szakaszt eredeti szövegében fenntartani. A különbség közöttünk tulajdonképpen csak az, hogy ő egy félévvel előbbre akarja tenni a terminust. Ez azonban azt jelentené, hogy nem két, illetve másfél költségvetési év, hanem két fél évből konstruálható költségvetési évnek megfelelő adók folynak be. Az intencióm nekem is az, hogy ez az adó határidőhöz kötötten állapíttassák meg, de mint a törvény szövegéből kitűnik, ez & jelen csonka és a következő költségvetési évben maradna érvényben, és a költségvetési törvény kapcsán kell majd a Háznak határoznia a felett, hogy fenntartasisék-e vagy sem. Ami pedig azokat az érveléseket illeti, hogy itt más adónemek kínálkoznának, nem akarok most hosszú vitába bocsátkozni e kérdésben, de konstatálom Gaal igen t. képviselő úrral szemben, hogy két malomban őrölünk. En ugyanis abban teljesen egyetértek vele, hogy ott, ahol egyes adók nem kellően érvényesülnek, ennek oka az, hogy ezek az adók . ülése 1930 december 17-én, szerdán. 4ÖÓ - fiatal adók, amelyeknek kimunkálására megfelelő idő kell; (Mozgás a szélsőbaloldalon.) hiszen azokban az államokban, amelyekben ezek már évtizedek óta érvényben vannak, szintén eléggé lassan megy ezeknek az adótörvényeknek teljes kimunkálása. (Kabók Lajos: Ügy látszik, kevés az adótisztviselő!) En teljes erőmből arra törekszem, hogy aki a törvény szerint adóköteles, azt meg is adóztassuk. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Egészen más dolog azonban az, ha én az iparnak azt a részét, amelyet ma is a meglévő apparátussal és a meglévő eljárással megfogunk, amelyet ma is eruálni tudunk, akár pótlékolás útján, akár másképpen újabb adóval sújtottam volna, mert ezzel követtem volna el igazságtalanságot, és félek, hogy ama viszonyok között, amelyekben ma az ipar van, kárt okoztam volna. Ezt mondtam és nem mást, és így kérem ezt értelmezni. Abban egyetértek t. felszólaló képviselőtársaimmal teljes mértékben, hogy aki kibújik az adó alól, azt meg kell fogni és meg kell adóztatni. De ha megadóztatjuk a fennálló törvények szerint, akkor az igenis bőséges adót fizet és igenis arányosan fizet. (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Délelőtti beszédemben kifejtettem, hogy a létminimumnál sajnálatomra nem mehetek magasabbra és kérnem kell a t. Házat is, hogy méltóztassék ettől eltekinteni. Még csak arra a kérdésre akarok megjegyzést tenni, amelyet előbb Wolff igen t. képviselő úr felvetett, hogy hogyan adóztatandók meg azok a jövedelmek, amelyek nem havonként, hanem egy összegben félévenként vagy negyedévenként adatnak. Itt bátor vagyok csak arra utalni, hogy a kereseti adóra vonatkozó törvényes rendelkezések hivatalos összeállításában a 19, § 5. pontjából egészen világosan kitűnik, hogy Wolff igen t. képviselő úrnak és nem annak a panasznak van igaza, amelyet Gaal igen t. képviselő úr előadott. Ha az illetőnek havonként vagy hetenként rendszeresen kifizetendő illetményein kívül olyan illetményei is vannak, amelyeket a fennálló szabályok vagy megállapodások alapján negyedévenként, félévenként, esetleg évenként kap meg, lakáspénz, pótlék, jutalék stb. címén, ezeket a járandóságokat a heti vagy havi illetményektől elkülönítve és úgy kell adó alá vonni, mintha ia-z egyszerre kifizetett illetmény, egy hóra eső különilletmény volna. Vagyis másszóval, nem emelni kell a kulcsot az egész vonalon, hanem elosztani ezt a jövedelmet úgy, mintha 12 hónapra vonatkoznék. Ezt megnyugtatásul vagyok bátor kijelenteni, és ezek a szabályok változatlanul lesznek érvényben az új adóra nézve is. Kérem a szakasz változatlan elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 13. § eredeti szövegével szembenáll Wolff Károly képviselő úr indítványa. Amennyiben az eredeti szöveget méltóztatnak elfogadni, Wolff Károly képviselő úr indítványa elesik. Kérdem tehát a t. Házat, méltóztatnak-e az eredeti szöveget, szemben Wolff Károly képviselő úr indítványával, elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az eredeti szöveget elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség! A Ház az eredeti szöveget fogadta el, és így