Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-451

ÜÓ Àz országgyűlés képviselőházának Wolff Károly képviselő úr indítványát elvetette. Következik a 14. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a 14. § szövegét felolvasni. Griger Miklós jegyző (olvassa a Iá. §-t): Tabódy Tibor! Tabódy Tibor: T. Képviselőház! Az igen t. Ház minden oldaláról, minden pártja részéről szóvátétetett az a szomorú és sanyarú helyzet, amelyben a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák vannak, mert tény az, hogy ennek ;a kérdésnek elintézése és végleges rendezése mindezideig nem történt meg. A hadirokkantkérdés, hogy úgy mondjam, elejétől kezdve el lett hibázva a kategorizálással, és ebben a kategorizálásban különösen a 25 és 50, de még a 75%-os hadirokkantak sem kapják meg az állam részéről azt a segítséget, amelyet azokért a nagy szolgálatokért és áldozatokért, amelyeket a nemzetért teljesítettek és hoztak, megérdemelnének. A legnagyobb örömmel tudom a törvényjavaslatnak ezt a szakaszát üdvözölni, mert látom azt, hogy iaz igen t. pénzügyminiszter úr is, mint frontharcos miniszter, aki annakidején ott a fronton látta a magyar katonát harcolni, küzdeni, megrokkanni és meghalni, átcrezte azt, hogy a rokkantakon segíteni kell. Ez a szakasz nemcsak a hadirokkantak ellátásáról szóló törvény hatályát hosszabbítja meg egészen 1935-ig, hanem kimondja azt is, hogy azután ivedig a mindenkori költségvetési törvényben kell megállapítani, hogy a rokkantellátási adó a következő naptári évre fenntartassék-e és milyen adótételek, illetőleg adókulcsok mellett. En tehát a saaikasznak éppen ebben a részében látom azt, hogy az igen t. pénzügyminiszter úrban is megvan az a szándék, hogy a hadirokkantakon segítsen, és mély tisztelettel ajánlom is ezt a kérdést úgy az igen t. pénzügyminiszter ur, mint az igen t. Ház figyelmébe, mert az az érzésem, hogy az ifjúság szempontjából is meg kell tennünk mindent a hadirokkantakért, hogy azok kellő tiszteletben részesüljenek, de viszont azt is^el kell érnünk, hogy az a hadirokkant is, megfelelő ellátása folytán, meglegyen elégedve és lássa, hogy a nemzet hálás azokért a szolgálatokért és áldozatokért, amelyeket a nemzetért teljesített és hozott. Éppen ezért a javaslatnak ezt a szakaszát a legnagyobb örömmel üdvözlöm. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Griger Miklós jegyző: Nincs senki feliratkozva. Elnök: Kérdem, kíván-e még valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást^ befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 14. § meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 15. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szakasz szövegét felolvasni. Griger Miklós; jegyző (olvassa a Iá. §4). Elnök: Az előadó úr kíván szólani. Temesváry Imre előadó: T. Képviselőház! A 15. § 1. bekezdésének első mondata helyett a következő mondat beiktatását vagyok bátor javasolni (olvassa): «Utasíttatik a vallás- és közoktatásügyi miniszter, hogy azokban a községekben, amelyekben olyan államsegélylyel bíró iskolák állanak fenn, amelyeknek fenntartását a tankötelesek létszáma nem indokolja, egyfelől az államsegélyt megvonj a,. 51. ülése 1930 december 17-én, szerdán. másfelől az iskolák megszűnése esetén beálló szükségletről állami iskolák szervezésével gondoskodjék.» Ez a módosító indítványom tulajdonképpen csak bővebb magyarázata az eredeti első mondatnak, amennyiben világosabban kimondja, hogy az államsegéllyel bíró csekély létszámú iskolákra vonatkoztatja azt, hogy ezektől megvonható az államsegély, ha nein vonatnának egy iskolába össze. Tisztelettel kérem, méltóztassék ezt a módosításomat elfogadni. t A 15. § második bekezdéséhez szintén egy módosító indítványt vagyok bátor előterjeszteni. Tudniillik az első szó, «az összevont» szó helyébe a «létesítendő» kifejezés tétessék. Ez teljes összefüggésben áll az előző bekezdéssel, ahol említés van téve arról, hogy az iskolák összevonhatók, illetőleg új állami iskola létesítendő, tehát itt is helyesebb, ha az «összevont» szó helyett a «létesítendő» szót iktatjuk be a javaslatba. Tisztelettel kérem, hogy méltóztassék ezt a második módosító indítványomat is elfogadni. A 15. § ötödik bekezdéséhez Ötvös Lajos képviselőtársam is terjesztett elő egy indítványt. Az Ötvös Lajos képviselő úr által előterjesztett indítványnak részbeni elfogadásával a következő új szöveget vagyok bátor előterjeszteni (olvassa): «A jelen törvény életbelépésétől kezdve a 30-as tanulói létszámon aluli iskolák részére fizetéskiegészítő államsegély nem engedélyezhető, kivéve azt az esetet, ha valamely községben csak egyetlen iskola van.» Ez a módosító indítványom magában foglalja Ötvös igen t. képviselőtársam indítványát is, amely precízebben fejezi ki azt, hogy milyen esetben lehet a 30-as tanulói létszámon aluli iskolákat megszüntetni. Tisztelettel kérem, méltóztassanak indítványaimat elfogadni. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: A beadott módosítások érdemleges tárgyalása ellen észrevétel nincs. Szólásra következik? . Griger Miklós jegyző: Petrovácz Gyula! Elnök: Petrovácz képviselő úr nem lévén jelen, indítványa töröltetik. Szplásra következik?^ Griger Miklós jegyző: ötvös Lajos! Ötvös Lajos: T. Ház! A 15. § első bekezdéséhez beadott módosításomat az előadó úr által benyújtott módosítás után, mivel az engem kielégít, visszavonom. (Zaj.) Elnök: A képviselő úr az első bekezdéshez tett indítványát visszavonta? Ötvös Lajos: Visszavontam. Elnök: A képviselő úr ezt az indítványát visszavonta. Ötvös Lajos: A második bekezdésnél volt egy módosító indítványom, amelynek szövege a következő (olvassa): «Ez esetben az új^iskolafenntartó a réginek az iskolát egyházi és közművelődési célra a tanítási időn kívül köteles rendelkezésére bocsátani.» Ennek az indítványomnak indokolását teljesen szükségtelennek tartom. T. i.,. ha az az iskolafenntartó tulajdonos vallási kötelességét a maga hitközségi életében, vagy pedig kulturális szükségleteit ki akarja elégíteni, módot kell neki feltétlenül nyújtani arra, hogy a maga iskolájában, amelyet a kultuszkormany kibérelt, ezeknek a kultúr igény éknek és vallási szükségleteknek kielégülését megtalálhassa. A hatodik bekezdésnél indítványoztam, hogy «1932» helyett «1931» iktattassák be. Ennek szemmelláthatólag politikai tendenciája van, mivel én és barátaim^ elgondolása szerint mi ezt a diszkrecionális jogot a jelenlegi kultuszminisz-