Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-451

408 Az országgyűlés képviselőházának U51. ülése 1930 december 17-én, szerdán. ilyen teherrel sújtassanak és ilyen külön adó jöjjön, mint plusz az ő kereseti adójukhoz, mert ez fog bekövetkezni. Ezért javaslom, hogy ez az új adó, amelyet a törvényjavaslat itt statuál, pont csak egy esztendőre vonatkozzék. (Helyeslés bal felöl.) Ezért kértem ezt a 'módosítást a miniszter úrtól. Ebben a pillanatban, amikor itt felszólalók, nem egyedül a magam nevében beszélek, hanem megbízásból is: méltóztassanak tudomásul venni, hogy ebben a pillanatban az egész bírói és ügyészi kar nevében beszélek, akik engem felkértek erre a felszólalásra. Meg vagyok róla győződve, hogy hozzájuk csatlakozik a közszolgálati alkalmazottak egész társadalma is, mert ez a kérés méltányos és igazságos. Úgysem fogjuk elérni az államháztartás gyökeres javítását ezekkel az intézkedésekkel. Sokkal mélyebbre kell nyúlnunk és ez a mélyebbre nyúlás jelenti éppen azoknak a nagy, indokolatlan jövedelmeknek megadóztatását, amelyek most mentesülnek az adó alól. Ezeknél tehát úgyis messzebbmenő intézkedésekre lesz szükség az államháztartás keretében. A köztisztviselői kart tehát ne sújtsuk indokolatlanul és ezért kérem a t. Házat és elsősorban a t. miniszter urat, hogy indokaim objektivitását elismerve, módosítsák ezt a törvényjavaslatot úgy, ^hogy ez a kötelezettség a köztisztviselőkre nézve csak egy esztendeig álljon fenn. (Kabók Lajos: Mi lesz a munkásokkal?) A többire vonatkozólag azért teszem azt a javaslatot, hogy a mindenkori költségvetési törvényben^ kelljen megállapítani a tantième után fizetendő külön adót, mert ezt igazságosnak tartom, sőt belemennék .a tantièmeknek még mészszebbmenő megadóztatásába is. (Gaal Gaston: Nagyon kis összeg ez!) Nagyon kis összeg az, ami itt adótételként van felvéve a tantiémekre vonatkozólag s ezért mondom, belemennek a tantièmeknek messzebbmenő megadóztatásába is, mert meg vagyok arról győződve, hogy ez pótlása lenne ennek a bevételnek. Engem nagyon érdekelne, mennyi az a várható adójövedelem, amelyet ia köztisztviselői tarnak ezen többletadójából a kincstár remél, mert erről valószínűleg egészen pontos .statisztikája van a pénzügyminiszter úrnak. Milyen összeget reprezentál ez? Ezt azért is szeretném tudni, hogy világosan álljon előttünk az a nagy áldozat, amelyet é> köztisztviselői karnak ezen adó folytán hoznia kell. Mert kétségkívül nagy áldozat ez, amelyet a köztisztviselői kar hozni fog és lm olyan értelemben lehetne alkalmazni a fennálló tételeket a, többi adóalannyal szemben is, akkor \a& államháztartás helyzetén gyökeresen javíthatnánk. Mert nem az adótételek nagyságában látom én a jövendőt, hanem az adómorál érvényesítésében. (Üny van! a baloldalon.) Akármilyen nagy tételt statuálhatunk: aki csalafintasággal ez alól kimenekül most, &% a jövőben is ki fog menekülni s a nagyobb tétel csak azokat a becsületes embereket fogja «újítani, akik becsületesen bevallják jövedelmüket. Ezért méltányos és igazságos, hogy a becsületesen adózó köztisztviselői karnak ez a terhe kizárólag egy esztendőre szóljon és ne tovább, (Gaal Gaston: Az egész magyar insró tőke 16 millió pengőt vallott be jövedelemadó-alapul!) Elnök: Szólásra következik? Griger Miklós jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: Igen t. Képviselőház! Wolff Károly igen t. képviselő úr a ma délutáni ülés folyamán már másodízben, hangsúlyozva említette a köztisztviselői karnak nagy adózó készségét és súlyos megadóztatását és olyar színben tüntette fel á dolgot, mintha kizárólag csak a köztisztviselők lennének abban a helyzetben, hogy adóalapjukat nem tudják eltagadni. Egy mellékmondatban azután Wolff igen t. képviselő úr meg is említette még, hogy azok nem tudják raffinait trükkökkel, ügyvédek igénybevételével adóalapjukat eltitkolni. En Wolff igen t. képviselő urat — nehogy félreértés legyen belőle — figyelmeztetem arra, hogy sem ia munkások, sem a magánalkalmazottak nem tudják adóalapjukat eltagadni, nem pedig azért, mert úgy a magánalkalmazottak, mint a munkások fizetései bérlistákon mennek keresztül, amelyek az adóhivatali közegeknek bármikor rendelkezésükre állanak, így tehát sem a munkások, sem a magántisztviselők adójukat eltagadni nem tudják. (Wolff Károly: De ott sokszor a vállalatok fizetik! — Kabók Lajos: Ez a törvény most megtiltja! — Wolff Károly: Igen, most; de eddig úgy volt! — Farkas István: Eddig fizették, de most már nem fizetik!) Rá akarok térni erre is. Mondom, sem a munkások, sem a magánalkalmazottak adóalapjukat eltagadni nem tudják — még akkor sem tudnák, ha akarnák — és az adózás tekintetében, a terhek viselése tekintetében ez a két társadalmi kategória: a munkások és magánalkalmazottak semmivel sem állanak a köztisztviselők mögött, éppen úgy kénytelenek kivenni részüket az ország adóterhéből, mint bármely más társadalmi réteg. Azok .a társadalmi rétegek, amelyekre Wolff Károly képviselő úr célzott, amelyek ki tudnak bújni az adó alól, ezek azok, amelyeket Gaal Gaston képviselő úr említett: a nagy kapitalisták, a bankok és vállalatok vezérigazgatói, igazgatói és adminisztratív délégué-i, akik semmittevésért százezreket vágnak zsebre évenként, akik ha a százezrekből tízezer pengőt meg tudnak maguknak menteni, ez megéri azt, hogy 500 pengőt fizessenek egy ügyvédnek, aki az adónaragrafusok labirintusain keresztülvezeti őket. Az kétségtelenül igaz, amik Wolff Károly képviselő úr mondott, hogy Magyarországon speciális ügyvédi iparággá fejlődött ki az adóeltitkolás tudománya, hogyan lehet az adózót kibújtatni a paragrafusok mögül. De engedelmet kérek, sem a munkás, sem a magánalkalmazott ilven ügyvédet nem tud igénybe venni, nincs is célja, hogy igénybe vegye, mert fizetése bérlajstromokon menvén keresztül^ az bármikor az adóhatóságoknak rendelkezésére áll. Figyelembe kell azután venni még azt is; hogy a magántisztviselők, de még a munkások is, ha éjjeli munkások — például az éjjeli szedő, motorszerelő és egyéb ilyen éjjeli munkát végző munkáskategóriák — jövedelmi .adót fizetnek. Köztudomású, hogy a közalkalmazottak, beleértve az igen t. miniszter urakat is, semmiféle jövedelmi adót nem fizetnek; ellenben a nyomdászt, a nyomdai munkást, aki éjjel dolgozik, és akinek éppen azért, mert két háztartást is kell vezetnie — egyet éjjel és egyet nappal, — az éjjeli munkája folytán költségei is vannak, ha beleesik abba a kategóriába., amely a jövedelmi adó alsó határát érinti, egész fizetése után jövedelmi adóval rójják meg. Ugyanígy vannak a magántisztviselők, függetlenül attól, hogy milyen állást töltenek be. A magántisztviselő, ha évi fizetése csak 10 pengővel magasabb, mint a jövedelmi adó alsó határa, akkor már neki jövedelmi adót kell űzetnie. Tehát az adózás tekintetében sem a magántisztviselők, sem a munkások kivételt nem képezned, ügyvédet pedig nem tudnak maguknak