Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-451

Az országgyűlés képviselőházának A51. ülése 1930 december 17-én, szerdán. 405 Még csak egyre térek ki. és ezek is roppant érdekes adatok, hogy pl, a vasúti fuvarpolitikánk kérdésében mi történik, ami az adóztatásnak szintén egy neme. Az építkezési anyagoknál maradok, nem akarok kiterjeszkedni másra. Például a tető-pala értékének 9 százalékát teszi ki a vasútig fuvar. A faanyagnál a vasúti fuvar az érték 13 százalékát teszi ki. A cserépzsindelyek értékének 22 százalékát teszi kii a vasúti fuvar. A téglánál az érték 50 százaléka, a cementnél pedig az érték 30 százaléka a vasúti fuvar. Ezt mind a fogyasztó viseli, nem a gyáros; ez újabb és megint olyan megterh éltetés, amelyet Magyarország minden építtetője kénytelen viselni és amellyel szemben én újó^g is a leghatározottabban, teljes komolysággal, minden .agresszivitás nélkül, igenis kénytelen vagyok kijelenteni, hoey ennek az igazságtalan és semmivel sem indokolható, tisztán csak a befolyásnak o^an körökre való kiterjesztésével magyarázható állapotnak hogy eb^en az országban legyenek százmilliókat szerzők és keresők, akik az adózás fiúi k^b^jnaki, egyszer már végét kell vetni. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Kabók Lajos! Kabók Lajos: T. Képvise'őbáz! Ugy veszem észre a 7. és 8. § tárgyalásánál, hogy úgy a Házat, mint a pénzügvminiszter urat megszállta a méltányossági ihlet, s ezt a méltányossági ihletet szeretném felhasználni arra, hogy méeegyszer egy komoly figyelmeztetést tegyek. Nevezetesen a pénzügyminiszter úr zárószavaiban kitért azokra a megá]lazításokra, amelyeket tettünk erről az oldalról, köztük magam iis, olyan értelemben hogy nagyon kicsiny <a.z az összeg, amely összeget adómentesnek neveznek el. Sőt éppen arra hivatkozott a "nénzöp'vmin^szter úr. hoe'v az indokolást valószínűleg nem vesszük fiigyelembe, nem. tanulmányoztuk át alaposan, mert ha ezt megtettük volna, akkor meg+ahílnók az indokolásban ennek az adómérséklésnek, az adómentes lé+minimumnak indokait. T. Képviselőház! Az általános vita során is megemlítettem, de a pénzügyminiszter úrnak. zárószavaiban tett kijelentése arra kényszerít, hogv ismételten megemlítsem, hogy az az indokolás helytelen. (Zaj. — H álljuk! Halljuk! aszéUöbaloldalon) Helytelen a^ért, mert az indokolás 8-ik oldalának utolsóelőtti bekezdésében arra utal a miniszter úr, hogy a keresti adón felül külön adóval azért lehet megterhelni az érdekelteket, mert a mostani gazdasági helyzetben, helyesebben mondva, a közszükségleti cikkek árának csökkenésével előnvos állanot következett be számunkra. Ez, t. Kénviselőház, isemmi körülmények között nem áll fenn, a pénzügyminiszter úr újabb állítása ellenére sem, mert a miniszter úr megfeledkezik arról, hogy valójában az az árcsökkenés, amelyről ő említést tesz, a dolgozó rétegeket nem érinti, mert a kiskereskedelemben a legnagyobb mértékben vagy teljesen megsemmisül, vagy pedig elforgácsolódik. De ha mégis fennmarad ez valamilyen mértékben és azt élvezi az a réteg, amely rétegre ez az adóüótlékolás vonatkozik, akkor viszont figyelembe kell venni éppen azoknak az indokoknak alapján, amelyeket itt az előttem szólott Gaal Gaston igen t. képviselő úr megemlített, hogy az ipar, a magánkapitalizmus mennyire iparkodott kihasználni a helyzetet a maga javára és ennek egyik legfőbb jelentősége abban mutatkozott meg, hogy a munkabéreket éppen a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXII. , nagy munkanélküliség következtében igen jej lentékeny mértékben alásüllyesztette. Állandó munkáscsere folyik ma a gyárakban és a műhelyekben mindenfelé. Ez a munkáscsere arra való, hogy a később újonnan felvett munkások bérét alacsonyabban állapítsák meg. Ha vizsgálat alá veszünk egy hiteles bérstatisztikai kimutatást a mostani munkabérekről és ezt összehasonlítjuk az egy év előtti munkabérekkel, akkor világosan kiderül, hogy a munkabérek ma alacsonyabbak, hogy a munkabérekben csökkenés állott elő és éppen ezzel akarom megdönteni a pénzügyminiszter úr állítását, hogy ez a társadalmi réteg, amelyre ez az adópótlékolás vonatkozik, nem jutott előnyösebb helyzetbe, sőt hátrányosabb helyzetbe jutott éppen azért, mert a keresete mélyebben szállott alá, mint amennyire előnyös helyzet következett be számára. Éppen ezért azt kell kérnem ebben a méltányossági ihletben, hogy méltóztassanak belátni, hogy a 30 pengős heti adómentes létminimum nem komoly adómentes létminimum, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) hogy ezt minden körülmények között fel kell emelni, {Eri Márton: Legalább 50-re!) En is utalok arra, amit Farkasfalvi Farkas Géza t. képviselőtársam mondott, aki kijelentette, hogy az igazságtalanság szüli a legnagyobb elégületlenséget. Ebben én tökéletesen egyetértek előttem szólott t. képviselőtársammal és utalok arra, hogy igenis egy rendkívül nagy igazságtalanság 30 pengős keresetű munkásokat, tisztviselőket, kereskedelmi alkalmazottakat sújtani újabb adóval. Itt nem érv az, hogy: «Kérem, csak 20 fillér, azt a 20 fillért el lehet viselni.» Nem érv azért, mert ez a 20 fillér már sok-sok pengő tetejébe . jön, a többszörösen megnyirbált keresetet sújtja és azt terheli meg még jobban, (Zaj bálfelöl. — Farkas István: Csendet kérünk! — Halljuk! Halljuk! jobb/elől.) T. Képviselőház! Utaltam arra is az általános vita során mondott beszédemben, hogy a Szakszervezeti tanácsnak van egy nyilvántartása, van egy statisztikai adatgyűjtése, amelynek alapján az öttagú munkáscsalád heti szükségletét figyeli már esztendőkön keresztül és minden hónap végén kimutatja, hogy ebben emelkedés, abban csökkenés állott-e elő, A legfrissebb kimutatás azt mutatja, hogy egy öttagú munkáscsalád primitív eltartására heti 72 pengő 77 fillér kell. Ha tehát tényleg komolyan ( akarunk adómentes létminimumot teremteni, akkor arra kell kérnem a i pénzügyminiszter urat, hogy ezt a méltányossági ihletet tessék kiterjeszteni erre a társadalmi rétegre is és az adómentes létminimum összegét «méltóztassék felemelni^ 75 pengőre, mert azt 75 pengőn alul megállapítani rendkívül nagy igazságtalanság és ismétlem én is, hogy az igazságtalanság szüli a legnagyobb elégületlenséget, és hogy ezt az elégületlenséget tovább fokozni mennyire nem szükséges, ezt igazolják azok a figyelmeztető szavak is, amelyeket Gaal Gaston igen t. képviselő úr elmondott. S itt nem lehet arra utalni, hogy mi lesz, az elmaradó összeggel, ha 75 pengőig adómentes lesz a heti kereset, hogy honnan veszi a kormány azt az összeget, ïamely innen elmarad. Nem történik semmiféle nagy dolog, ha a magasabb keresetű kategóriák adókulcsiát magasabb összegben állapítják meg, mert annak, akinek a keresete hetenként ezer pengőben mutatkozik. 7—-8%-nál magasabb összegben lehet megállapítani a kereseti adókulcsát és ilyen módon pótolni lehet azt az Összeget, amely a tényleg szegény, a tényleg kevés keresettel bíró rété5Q