Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-451

$96 Az országgyűlés képviselőházának 451 nak kimondását kéri, hogy az állami alkalmazottak fizetése a VI. fizetési osztálytól kezdve progresszív alapon, 20%-ig terjedőieg csökkentessék s hasonió elbánás alá vonassanak az e kategóriáknak megfelelő nyugdíjak is, a nyugdíjasok közt lévő kategorizálás pedig szüntettessék meg. Kérdezem a t. Házat: méltóztatnak-e Reischl Richárd képviselő úr VI. számú határozati javaslatát elfogadni, igen vagy nem? (Nem!) A Ház Reischl Richárd képviselő úr VI. számú határozati javaslatát nem fogadta el. Következik Reischl Richárd képviselő úr VII. számú határozati javaslata, melyben utasítani kéri a kormányt, adjon ki olyan rendeletet, hogy a nyugdíjast a mindenkori lakóhelyének megfelelő lakáspénz illesse meg, vagy részükre egységes lakáspénzt állapítson meg. Kérdezem a t. Házat: méltóztatnak-e Reischl Richárd képviselő úr VII. számú határozati javaslatát elfogadni, igen vagy nem? (Nem!) A Ház Reischl Richárd képviselő úr VII. számú határozati javaslatát nem fogadta el. Következik Reischl Richárd képviselő úr VIII. számú határozati javaslata, amelyben utasítani kéri a kormányt, hogy a külföldön nyaraló magyar állampolgárokat a hazai fürdők fejlesztésére fordítandó és személyenként 10 pengőig terjedő illetékkel sújtsa. Kérdezem a t. Házat: méltóztatnak-e Reischl Richárd képviselő úr VIII. számú határozati javaslatát elfogadni, igen vagy neon? (Nem) A Ház Reischl Richárd képviselő úr VIII. számú határozati javaslatát sem fogadta el. Most pedig áttérünk a törvényjavaslat részletes tárgyalására. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét és a bevezető szöveget, melyeket a Ház észrevétel nélkül elfogad. Olvassa az 1. §-t.) Hodossy Gedeon! Hodossy Gedeon: T. Képviselőház! Abból az alapelvből kiindulva, hogy a takarékosságnak főkép a felesleges, vagy nélkülözhető kiadások csökkentésében kell megnyilvánulnia, két indítványt vagyok bátor a t. Ház elé terjeszteni. I. számú indítványom, amelyet az 1. fejezet 1. §-ának kiegészítéseképpen nyújtottam be, a következőképpen szól (olvassa): «A törvényjavaslat 1. §-ának 2. bekezdése után új 3. bekezdésképpen'a következő szöveg iktattassék be: Utasíttatik a kormány, hogy az olyan felesleges hivatalokat^ amelyeknek ügykörét a különböző minisztériumok illetékes osztályai is minden nehézség nélkül elláthatnák, haladéktalanul szüntesse be.» Ezt az indítványomat azzal indokolom, hogy véleményem szerint sok olyan felesleges hivatal és intézmény van, amelyek tulajdonképpen csak függvényei az egyes reszortminisztériumoknak, mégis külön hivatalt képeznek, amelyeknek fenntartása mindenesetre költséget jelent, holott ezt az ügykört a minisztériumok illetékes ügyosztályai minden nehézség nélkül és a kívánalmaknak teljesen megfelelően el tudnák intézni. Nem. kívánom, de talán nem is tudnám felsorolni mindezeket a hivatalokat egyenként. Nem aka^ rom ezen a téren Gaal Gaston t. képviselőtársamat követni, aki az általános vita alkalmával elhangzott beszédében egész sorát jelölte meg az általa szükségteleneknek vagy feleslegeseknek jelzett hivataloknak. En sokkal célszerűbbnek tartanám, hogy ne mi jelöljük meg ezeket a hivatalokat, hanem bízzuk ezt a kér- , dést az egyes reszortmindszter urakra és . ülése 1930 december 17-én, szerdán. ajánljuk főleg a pénzügyminiszter úr figyelmébe, hogy ők válogassák ki azokat a hivatalokat és intézményeket, mert hiszen ők tudják a legjobban megállapítani azt, hogy melyikre van tényleg szükség és melyikre nincs. En tehát csak arra kérem a t. kormány tagjait és főképpen a pénzügyminiszter urat, hogy vegyék ezt a kérdést szigorú revízió alá és az általuk nélkülözhetőknek ítélt hivatalokat vagy intézményeket, főként a személyi vonatkozású tekintetek figyelembevétele nélkül, mielőbb szüntessék meg, mert meggyőződésem, hogy az államháztartásban ezzel is jelentékeny megtakarítást lehetne elérni. Azért hangsúlyozom a személyre való tekintetek mellőzését, mert hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a múltban nem mindig azért létesültek bizonyos intézmények és hivatalok, mert azokra az ügynek vagy a köznek szüksége lett volna, hanem sokszor azért, mert voltak egves személyiségek, akiknek hivatalra van szükségük és azért kellett ilyen intézményeket létesíteni. Mondom, ez a múltra vonatkozik, de tényleg így is van. Hiszen szinte szokássá vált a múltban, hogy amikor tekintélyesebb közéleti férfiak, funkcionáriusok, vagy magasabbrangú tisztviselők nyugdíjba vonultak, ezzel egyidejűleg valami plusz jövedelmi forrás biztosításáról is kívántak számukra gondoskodni és így keletkezett azután a hivatalok egy tekintélyes része, amelyek tényleg egészen feleslegesek és lefaraghatók. Egy példával is szolgálok. Például egészen szokásossá vált napjainkban, hogy a kormánybiztosok egész seregét nievezik ki, holott r a régi időkben egy kormánybiztos kinevezése eseményszámba ment. Ma se szeri, se száma nincs a kormánybiztosoknak. Itt van például a tuberkulózis elleni kormánybiztosság, ameijj Œiiek megszületésénél ott voltam a népjóléti minisztériumban. A tuberkulózis elleni küzdelem és az egész tuberkulózis ügy a népjóléti minisztérium közegészségügyi osztályának hatáskörébe tartozott, ott hozzáértő, szakértő férfiak, orvostisztviselők, egészségügyi főfelügyelők intézték ezt a kérdést és teljes közmegelégedésre, olyan hozzáértéssel, hogy semmiben sem maradtunk el ebben a kérdésben más kultúrállamok mögött. Teljesen felesleges volt tehát ezt az ügykört külön kormánybiztosság alá helyezni, annak számára külön helyiseget bérelni, azt fenntartani, irodai szükségletekkel ellátni, behútoroztatni, ott tisztviselőket külön honorálás mellett alkalmazni, egyszóval: olyan több költséget okozni ezáltal, amelynek tulajdonképpen semmi értelme nincs, mert hiszen mindezt az ügyosztály elvégezte és elvégezné ma is. Ne méltóztassék azt gondolni, hogy ennek a kormánybiztosságnak élére olyan valaki került, aki akár irodalmi, akár gyakorlati múlttal bír s aki a tuberkulózis eileni küzdelem kérdését talán nagyobb szakértelemmel tudta volna intézmi. Nem, egészen egyszerűen egy nyugdíjbavonult tisztviselőt tettek ennek élére, aki orvos ugyan, de aki egész ».letét a hivatalban, akták között töltötte es sem irodalmi, sem gyakorlati érzéke a dologhoz különösebb módon mines. Dehát ezt éppen csak felvetettem, Meggyőződésem, hogyha azt az összeget, amelyet most már, ha jói emlékszem, ennek a kormánybiztosságnak négy-ötévi fennállása óta erre a kormánybiztosságra költöttek, vagy eninek az összegnek csak csekély részét a községekben a íőutakuak uorlalanítására fordították volna, ahol a marbacsorda jár, ahol a szekerek és a keresztülszáguldó automibolok úgy felverik a port, hogy