Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-451

Az országgyűlés képviselőházának 451. ülése 1930 december 17-én, szerdán. 387 vagy drága.^ (Várnai Dániel: Nagyon drága) Ez nem az én kérdésein, méltóztassék erre vonatkozó nézetet majd a kultusztárca költségvetésének tárgyalásainál, vagy a bizottságban, amelynek tagja a képviselő úr, kifejteni. Én nein akarok ezekbe a részletekbe belemenni, én itt csak elveket akarok taglalni. (Várnai Dániel: Ha Palesztinába megy, mit fog megtanulni? Milyen nyelvetl Angolul, vagy zsidóul?) Az az építőmunka, amely a majdnem romokban heverő Magyarországon az elmúlt tíz esztendőben lefolyt, nagy anyagi áldozatokat igényelt, nagy anyagi áldozatokba került s elismerem, ennek a nemzetnek nagy ' megerőltetésével járt, de állítom, hogy ez az építőmunka sikerrel vitetett keresztül. (Farkas István: Azért kell az alkalmazottak adóját emelni!) Ne várják tőlem azt, hogy én ebből a székből összehasonlításokat tegyek és megnevezzek egyes országokat, de ha jóindulattal vagy igazságosan méltóztatnak magukban megtenni _ az összehasonlításokat akkor konstatálni fogják: hogy ennek az építőmunkának végeredményben igenis, nagy sikere van úgy bel-^ mint külpolitikai vonatkozásban. (Ügy van! Ügy von! jobbfelől. — Jánossy Gábor: Magukban elismerik!) De hiszen, t. túloldal, én nem veszem azt rossz néven, hogy önök nem domborítják itt ki a kormány sikereit, (Farkas István: Vegye csak rossz néven! — Propper Sándor: Nagyszerű siker! — Györki Imre: Majd a propaganda-bizottság !) hanem egyoldalúlag csak azokat ai kisebb-nagyobb tévedéseket hozzák fel, amelyek minden kormányzatnál, bármilyen legyen is az, szükségképpen előfordulnak. Mint egyszer voltam bátor itt mondani, én a politikai erő megnyilvánulásának látom azt, ha valamely kormány esetleges tévedéseket belátva, megváltoztatja még azt a politikát is, amelyet követett, és gyengeségnek látnám azt, — amire nem szorulnak rá — ha. a kisebb tévedéseket, amelyek minden rezsimben elkerülhetetler>ek, védelmembe venném. (Ügy van! iobbfelől.) Nem ebből a szemoontból kell megítélni az ilven hosszú időt. banem bizonyos távlatból méltóztassék azt szemlélni és ne feszélyezze önöket az. hosy a mai gyorsan élő korban .tíz év óta jóformán usryanazt a kormányt látják szemük előtt, (Jánossy Gábor: Ez a legnagyobb baink!) Ma már történelmi szenimel kell nézni ök azoknak az időknek eseményeit, amelyek közvetlenül az összeomlás után következtek. (Ügy von! Üav van! jobbfelől. — Barabás Samu: Eomokat takarítottak!) Nem -fog-ok részi etekbe menni ezen a téren sem... (Zaj a szé'sőbololdalon.) Elnök: Csendet kérek! Wekerle Sándor pénzügyminiszter:... mégis méltóztassanak megeneedni, hosry reámutassak néhány kérdésre, amelvekre vonatkozólag súlvt helyeznék arra, ho^y úsry a t. Ház, mint pecMg az ország

1 közvéleménye helyesen legyen tájékoztatva. NPIU méHÓ7+attak szólni a »vita során arról a külföldi kölcsönről, amelyet a kormánynak szereznie sikerült (Várnai Dániel: Megkérdezték nnt a, bizottságban; nem válaszolt rá semmit!) Bocsásson meg a t. Ház, azt hiszem, az igen t. képviseilő úr rám fogia bízni azt, boQ'y ebben a kérdésben mikor tartom célszerűnek nyilatkozni (Várnai Dániel: Nem, kérem szénen! N>m "privát passzióból kérdezik azt, mire fofják ezt felhasználni!) és falán tudja az igen t. kénviselő úr, boary amint önnek joga v.q,«^ kérdezni, úgy jocom van arra felelni va^v oediq- nem felelni, ÍV^rnai "nániel: Önnek kötelessége válaszolni!) ha esetleg az ország érdé- * kében a nem felelést tartom helyesnek. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon. — Propper Sándor: Nézd: Patay tapsol!) Ha nincs megelégedve azzal, hogy nem felelek, annak csak az a konzekvenciája, hogy a t. Ház fog dönteni a felett, helyes volt-e, hogy nem feleltem. (Györki Imre: Óriási bölcseség a miniszii székből!) Bocsánatot kérek, nem mondottam nagyobb böleseséget, mint amilyen böleseséget itt a t. képviselő úr felvetett. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Sajnálom, hogy nem hozott ide nagyobb problémát. (Farkas István: Azért nem muszáj úgy izgulni!) Bocsásson meg a képviselő úr, abszolúte nem izgulok és ha haragnak látszik, higyje el, hogy nem az. (Propper Sándor: Törölje meg a homlokát!) Fáj önöknek, hogy erről beszélek és azért zavarnak folytonosan. Annyira átérzik önök a kormánynak ezt a nagy sikerét, hogy sikerült ilyen nehéz viszonyok között megfelelő kölcsönt szerezni, hogy nem akarják ezt semmi áron sem meghallgatni

1

? (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ha az én kedvemért nem is akarják meghallgatni, hallgassák meg az ország kedvéért. Annak kedvéért hangsúlyozom itt, hogy amikor egyes győző államok a mai nem nagyon kedvező viszonyok között nem tudták a maguk kölcsönét elhelyezni, igenis ez az ország el tudta helyezni; azért, mert a külföld ma még mindig jobban bizik Magyarország teljesítőképességében és Magyarország gazdasági jövőjében, mint amennyire bíznak nagyon sokan, akik azt a hibát követik el, hogy a Magyarországban kétségtelenül meglevő mezőgazdasági bajokat túlságosan kiélezve, azokat a kormánnyal szemben politikai szempontból akarják kihasználni. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon és a középen. — Pronper Sándor: Felállani! Így tapsoljanak! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, Propper képviselő úr. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Felhozták itt, a vita során, hogy a kormány szerzett ugyan kölcsönt, de csak ideiglenesét s felhozták azt is. hogy ez a kölcsön nem elegendő. (Várnái Dániel: Van-e még abból a kölcsönből í) De viszont felhozták azt, s ezt igen súlyos oldalról. Kállay Tibor igen t. képviselő úrtól hallottam, hogy óva int attól, hogy mi nagy tempóban eladósodjunk a külföldön. Itt is csak azt felelhetem, hogy egyes helyes, okvetlenül szükséges és mérsékelten megállapított utat kell követni. Én is óva-intek itt. hogy akár az állam, akár pedig a magángazdaság nem okvetlenül szükséges luxuriózus és nem kellőiéi? jövedelmező, nem közvetlenül é« tényles: befektetést jelentő célokból adósodjék el a külföldön. (Helyeslés a jobboldalon ) De bocsánatot kérek, viszont ennek szem előtt tartásával a szükséges összegeknek megszerzése ennek a kormánynak az adott körülmények között^ kötelessége. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Szemrehányás ért engem abból a szempontból is, hogy az államról gondoskodtam, de a magángazdaságról nem. Bocsássanak meg, hogy untatom az igen t. Házat ezekkel a kérdésekkel. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon és a középen.) de mit tegyek, ha annak ellenére, hogy ez köztudomású, mégis a mai ülésen is felhozta valaki, hogy a kormány ezen a téren abszolúte nem tett »semmit. Hát nem méltóztatnak emlékezni arra. hogy itt tárgyaltuk azt a bizonyos, sokat ócsárolt házépítési javaslatot,