Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.
Ülésnapok - 1927-451
386 Az országgyűlés képviselőházának U51. ülése 1930 december 17-én, szerdán. illetményhivatal felállításával és most már néhány hónap alatt majdnem a befejezéshez közeledő kiépítésével milyen megtakarítások lesznek lehetségesek. Legyünk azonban tisztában azzal, hogy minden ilyen zseniálisan konstruált gép beállítása, minden ilyen egyszerűsítési metódus százával veszi el az emberektől a kenyeret, és ha feltétlenül a .mellett is vagyok, hogy ezeket az egyszerűsítéseket meg kell csinálni, mert ha megtakarítást lehet elérni, el kell érni azt a megtakarítást: mégis — bocsánatot kérek — rá kell mutatnom arra, hogy óvatosan kell megcsinálni ezt a reformot, megcsinálni akkor, amikor a másik téren majdnem teljesen elfoglalja a kormány működését a munkanélküliség elleni küzdelem, (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) mégpedig nemcsak a szoros értelemben vett munkásoknál, hanem a szellemi munkásoknál meglevő munkanélküliség is. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen, — Propper Sándor: Egyelőre rendőrökkel és csendőrökkel küzdenek ellenej — Zaj.) Elnök: Kérem Propper képviselő urat, maradjon csendben. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Sokan azt mondották, hogy kicsinyes ez a törvényjavaslat, egyáltalában miért jön ide a kormány azzal, hogy megtakarításokat fog csinálni, hiszen a mi budget-jogunk szerint joga van a kormánynak tmegtakrításokat elérni, felesleges tehát ezzel idejönni. (Rothenstein Mór: Es túllépték!) Hogy mégis idejöttünk ezzel, ezt azért tettük, mert súlyt akartunk adni ennek az elhatározásnak azzal, hogv törvénykönyvünkbe is beiktattassék. (Farkas István: Teátrális javaslat ) A t. képviselő úr úgylátszik sokkal jobban bízik ennek a kormánynak örökkévalóságában, (Derültség a szélsőbaloldalon.) mint amilyen mértékben mi magunk hajlandók vagyunk hízni. De minket az vezetett, hogy ezek a megtakarítá a ok, amelyek hat évre húzódnak el, a törvénykönyvben lefektettessenek. (Zaj. — Elnök csenget.) és a jövendő kormányok is feltétlenül ezekhez a 'szabályokhoz legyenek kötelesek magukat tartani addig, amíg ezt a törvényt meg nem változtatják. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Idejöttünk^ azért is, mert bár lehet e felett vitázni, de eltérőek a nézetek aihban a tekintetben, hogy vájjon a törvényhozás akaratának mennyiben felel meg, vagy mennyiben nem felel meg egy kormány akkor, ha bizonyos célokra, amelyekre a törvényhozás valamely öszszeget rendel és áldozni kíván, azt az összeget egyáltalán nem vagy csak lecsökkentve fordítja. Hiszen nemcsak azon a címen lehet kormányokat leszavazni vagy kormányoktól a bizalmat megtagadni, hogy sokat költenek valamire, hanem épen úgy lehet azon a címen is, hogy bizonyos célokra nem áldoznak. Itt is imperativ a rendelkezés, nemcsak a megtakarításoknál. (Farkas István: Igen, titkos szavazással választott parlamentnél! — Egy hang a jobbközépen: Már volt egyszer!) Kellett ez a felhatalmazás azért is, mert vannak, akik a takarékosságot elvileg helyeslik, gyakorlatilag azonban sehol «era szeretnék a megtakarítást érvényesíteni, (Igaz! Ügy van! jobbfelől és a középen.) ha az bármi szempontból érintené akár azt a bizonyos ágazatot, amelyhez különös előszeretetnél fogva ragaszkodnak az illetők, akár pedig abból a szempontból, ^mert^ megesik a szívük azokon, akiket a takarékossági rendszabályok esetleg érintenek. Es itt méltóztassanak megengedni, hogy egy kicsit kitérjek arra, hogy az úgynevezett kiküldetési díjak csökkentését is terveztük az ' ismert módon. Errevonatkozólag már két rendelet is jelent meg, amelyek igen lényeges és racionális csökkentést érnek el ezen a téren. Megnyugtathatok azonban mindenkit, hogy sohasem tervezte a kormány azt, hogy ezeknél a napidíjaknál odáig menjen, hogy ez a jó adminisztrációnak rovására történjek. (Helyeslés jobbfelől.) Mi teljesen tudatában vagyunk annak, hogy az adminisztráció egyszerűsítéséhez és olcsóbbítá'-ához tartozik az, ha azok az ügyek, amelyek közvetlenül és szóbelileg elintézhetök, így intéztetnek el és nemtereltetnek mesterségesen az írásbeliség útjára. Ennek folytán azokat a kiküldetéseket, r amelyek az általam említett szempontból kívánatosak és -szükségesek, eszünk ágában sincsen megszüntetni. De igenis látjuk, — és ezért orvosolni kívánjuk — hogy a kiküldetések nagyobb mértéket öltöttek, mint amilyen ebből a szempontból szükséges. (Igaz! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Hangsúlyozom, ne a tisztviselők visszaélését méltóztassék itt keresni, (Ügy van! a jobboldalon.) mert az elavult szabályok betű szerinti betartásából kifolyólag voltak kénytelenek annyi tisztviselőt kiküldeni bizonyos kiszállásokra, amennyi nem okvetlenül szükséges. A szabályokat kell tehát itt megváltoztatni, ahogy azt a fejlődés kívánja. Ma, amikor az esetleges utasításokat telefonon néhány perc alatt úgyis be lehet szerezni az illetékes hatóságtól, felesleges, hogy ilyen kiszállásoknál minden^ érdekelt hivatal, kiküldötteket küldjön oda.. (Ügy van! a jobboldalon.) (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Ami a külföldi kiküldetéseket illeti, itt nyíltam megmondom, hogy a külföldi kiküldetéseket szükségesnek tartom s nem látom kárbaveszettnek az ilyen kiküldetést akkor sem, ha az látszólag nem okvetlenül szükséges. (Ugy van! a jobboldalon.) Erre indokom az, hogy nekünk nagy hiányunk — és azokban a nehéz órákban, amikor sorsunk felett magkérdezésünk nélkül döntöttek (Ugy van! a jobboldalon.) ennek talán egyik oka volt — az, hogy mi magyarok és a má vezető és szakembereink a külföldön ama kapcsolat folytán, amelyben Ausztriával voltunk, (Ügy van! a jobboldalon.) nem érvényesültek kellőképpen, (Ugy van! a jobboldalon.) és ennek folytán sem személyi, sem tárgyi viszonyainkat azok, akik akkor Magyarország sorsa föleit döntöttek, nem ismerhették olyan mértékben, mint amilyen mértékben ismerniök kellene. De, bocsánatot kérek, aninak hiányát, hogy a külföldi viszonyokat, a külföldi változásokat, amelyek ma szédítő rohamossággal jelentkeznek, tisztviselői karunk megfelelően nem ismeri, az egész adminisztrációban abban látom, hogy nem bír azzal a nyelvismerettel, amely szükséges a mi igazunk érvényesítéséhez. (Ugy van! a jobboldalon.) Ennek a hiánynak kiküszöbölését külföldi kiküldetésekkel nagyon elő lehet segíteni. Annak ellenére, hogy ezt így látom helyesnek, én is azt mondom, hogy abban a helyzetben, amelyben ma vagyunk, nem nagy szerem esetlenség, ha az ilyen kiküldetések engedélyezésénél szigorúbban járjunk el, a nélkü 1 , hogy lemondanáink arról, hosy kiküldetésekkel megfelelőleg képviseltessük Magyarországot. Egy racionális és addig menő takarékossá tre-al kell teV»át ezt a kérdést is intézni, ameddig ezen a téren el lehet menni. (Várnai Dániel: Ez a nyelvoktatás kissé drága lesz!) Ne méltóztassak nekem felhozni azt, hogy ez a nyelvoktatás olcsó-e,
