Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-451

Az országgyűlés képviselőházának 4-51. ülése 1930 december 17-én, szerdán. 385 is erősen fékeztek a takarékossági rendszabá­lyok meghozatalánál. De igenis az igazság­talanul ócsárolt, sokat dolgozó takarékossági bizottságra támaszkodva, messzemenő terve­zeteket dolgoztunk ki, melyek^ programm­szerűen és szisztematikusan az állami kiadá­sok apasztását tűzték ki célul. Természetesen azoknak a lehetőségeknek határai között hajt­juk a programmot végre, amint fokozatosan végre lehet hajtani. ÍPropper Sándor: Lásd a potya frakkot! — Ugrón Gábor: Tessék han­gosan mondani! Miféle potyáról van szó? — Propper Sándor: Potya- frakkról és cilinder­ről! — Elnök csen ff et.) Ne tessék lekicsinyelni azt a 45 millió pengőt, amelynek a költségvetésből való le­faragását itt tervbe vettük, mert a 45 millió már azokat a milliókat követi, amelyeket a tavalyi költségvetésből megtakarítottunk. Ez a megtakarítás egy meglévő költségve­téssel szemben évközben kell, hogv érvénye­süljön. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Aki az államháztartás konyháját ismeri, és tudja, hogy egy ilyen költségvetés végrehajtása hogyan történik, az nekem iga­zat fog adni abban, hogy a legnehezebb fel­adatra vállalkoztam én. mint pénzügyminiszter, de a legnehezebb feladatot vállalták miniszter­társaim is, amikor ezekre a megtakarításokra vállalkoztak (Ügy van! Ügy van! a jobbolda­lon és a középen.) azért, hogy mindenekfelett megtartsák az államháztartás egyensúlyát. Némelyek lekicsinyelték ezt és főlega sajtó­ban hallatszottak hangok, hogy miért ez ja, nagy iiedelem azon. ho£ry az államháztartás egyensúlya esetleg megbillen, hiszen más, naery és hatalmas államokban is megtörténik ez ; Ne hasonlítsuk össze magunkat ezekkel az álla­mokkal. Ezeknek a nagy államoknak állam­háztartása nem ment keresztül azokon a val­sé gokon, amelyeken keresztülment a mienk, (Ügy van! Ügy va,n! a jobboldalon és a közé­ven.) és ha nem is mondom azt, hogy magá­banvéve egy államháztartási hiány katasztro­fális lenne, pláne olyan országban, amelynek .m ÓH iában van megfelelő intézkedésekkel ezen segíteni, nekünk mégis lehetőleg mindent el kell követnünk, hoíry az államháztartási hiány elkerülésével. illetőleg az államháztartási efrvensúlv biztosításával ne a Hiúnk alkalmat ellenségeinknek arra, hogv velünk szemben ezt mint hitelrontást kihasználnák. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a közérten. — Propper Sándor: A proletárok 20 fillérével akarja rendhehozni H T. Ház! Sokan keveslik ezt a megtakarítást úgv a dologi, mint a sz,emélyi kiaHások terén. Különösen a szeméi vi kiadások terén a legkü­lönbözőbb pronozíeiókat hallottam. Többek kö­zött azt is javasolták, hogy egyszerűen egy­harmadával csökkentsük ezt a költségvetést, vagy. hogy a személvi kiadások csökkentésé­vel, illetőleg a^ nyugdíjak é«- a'fizeté°eik olvan •mértékű lineáris csökkentésével segítsünk a bajon, mint amilyen mértékű a legutolsó eme­lés volt. (PronT>er Sándor: Lehetne az állami autóknál is takarékoskodni! — Zaî.) En ezeket a tanácsokat megvizsgáltam résreu. sajnos, azonban alkalmazhatóknak nem találtam. Saj­nos, mondom, mert én volnék a legboldogabb, ha reálisan il ven mértékű megtakarításokat le­hetne eszközölni. De le kell erről mondanom, nehogy akár a tisztviselők, akár a nymfdíja­sok szerzett iogait — a végszükség ecetétől el­tekintve — érintsem. (F«7tere-álvos János: A hadirokkantak és a hadikölcsönjegyzőkét lehe­tett?) Elnök: Esztergályos János képviselő urat kérem, maradjon csendben! "Wekerle Sándor pénzügyminiszter: T. Ház! Lekicsinyelték azt, hogy a tisztviselők létszámában bat egymásután következő év alatt — amelyből az egyik immár lassan lete­lik — tízszázalékos megtakarítást akarunk el­érni^ a kihalásokra és a nugdíjbamenésekre alapítva és az összes állásokra arányosan el­osztva. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Egyetértek több képviselő úrral és különösen Kállay igen t. képviselő úrral abban, hogy itt a forradalmi időszakban és közvetlenül azután feleslegesen megszaporodott a magas t állások száma, és hogy ezen a téren is a tényleges szükségletet kell figyelembe venni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Bo­csássanak meg, de nagyon nehéz helyzetben vagyok, amikor az egyik oldalon radikális intézkedéseket követelnek, a másik oldalon pe­dig hallom azokat az igen alapos aggodalma­kat, amely aggodalmakat az keltette fel, hogy a mi most felnövő ifjúságunk miképpen fog elhelyezkedést találni. Ezt a problémát is tel­jes mértékben átérezte a kormány, azért nem ment messzebbre, mint a 10%. Az eredeti terv ennél .messzebbmenő volt. Azért " akartuk az előmenetelt erre az 5—6 évre korlátozni, és nem hosszabb időre már most a tervet elkészíteni, mert nem akartuk éppen ebből a szempontból az előmeneteli lehetőségeket ínég nagyobb mértékben elvágni, még nagyobb mértékben lehetetlenné tenni. De bocsánatot kérek, ha öt évig rosszabb is lesz az előmenetel, —' bár az nem is lesz olyan tragikus, mint azt némelyek elgondolják — akkor is attól a tisztviselői kartól, amelyről szó van, inkább kérheti a kormány azt az áldozatot, hogy néhány évre az előmeneteléről, bármilyen fájdalmas is le­gyen az, mondjon le bizonyos mértékben, sem­mint hogy belekényszerüljünk olyan radikális intézkedésbe, amely azután a kenyérnélküliek számát szaporítaná. Azt hiszem, hogy itt is ez a helyes középút az, amelyet nekünk követ­nünk kell. En nem szállok vitába azokkal, akik itt többé-kevé«bbé helytálló adatokat hoztak fel és bizonyították, hogy ez a Csonka-Magyar­ország túlsók tisztviselővel bonyolítja le az ad­minisztrációját, és hogy kevesebb tisztviselő­vel is lebonyolíthatná. Errevonatkozólag igen széleskörű tanulmányok jelentek meg. Az egyik Magyary egyetemi tanár úré. Jórészt a miáltalunk szolgáltatott anyag és statisztika alapján kértük fel, hogy foglalja egybe az anyagot, hogy így könnyebben áttekinthető legyen és ez alapon megbeszélhessük a dolgo­kat. Nekünk i)s vannak tehát ezekre vonatkozó­lag terveink és gondolataink, nekünk is az a komoly szándékunk, hogy előkészítsük ezt a kérdést. Látjuk azt is, hogyha egy messzebb­menő megtakarítást akarunk elérni, annak a nagy szempontnak minden kockára tétele nél­kül, hogy ne rontsuk és ne lassítsuk a köz­igazgatást, akkor ezt feltétlenül meg kell előz­nie egy olyan átfogó közigazgatási reformnak, amely egyrészt a központi hatóságokat meg­felelő szabályok mellett mentesíti a kisebb ügyek intézése alól, (Helyeslés jobbfelől.) más­részt a közép-hatóságokra bízza ezeket az ügye­ket. Nincs időm és nem akarok visszaélni a t. Ház türelmével, — hiszen több mondanivalóm volna — (Halljuk! Halljuk!) hogy részletezzem azokat a reformokat, amelyeket ebben a tekin­tetben a kormány már keresztül vitt; így pél­dául, hogy egy egészen szerényen meghúzódó

Next

/
Oldalképek
Tartalom