Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.
Ülésnapok - 1927-451
y Àz országgyűlés képviselőházának £51. ügyi kormánynak, általában a kormánynak (esztergályos János: Csak idegeskednek, egyebet sem tudnak az urak!) vétót kiáltani és megkérdezni, hogy meddig akarnak ezen a téren elmenni. (Esztergályos János: Nem bírják az idegeik az igazságot! — Zaj a jobboldalon.) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urakat, hogy maradjanak csendben. (Esztergályos János közbeszól. — Zaj.) Esztergályos János képviselő úr tessék csendben maradni. Ne méltóztassanak szóváltást folytatni, mert lehetetlenség így tanácskozni. A képviselő urak hármannégyen különtánácskozást folytatnak, a szónok beszél, így zűrzavar lesz a tanácskozásból. Propper Sándor: Az egyedek jövedelmének megállapításánál azt mondja Fellner Frigyes, hogy a kereső népességnek csupán 7'86%-a tehát nem egészen 8%-a rendelkezik 1000 pengőt meghaladó évi jövedelem felett. A kereső népességnek 92%-a tehát évente ezer pengőn alul keres. Fellner Frigyes, mint jó konstruktív férfiú, nem von le következtetéseket ezekből a számokból, ő csak odatárja az ország színe elé, megmutatja a tükröt és a törvényhozásnak és legelsősorban a kormánynak volna kötelessége, hogy ebből a szükséges tanulságokat levonja. Ezeket a számokat azért hoztam fel, mert bizonyítani akarom, hogy ez az injekció, amelyet most akarnak adni a magyar gazdasági életnek és a magyar államháztartás egyensúlyának, nem vezethet célhoz. Ezek «a számok, Fellner Frigyes számai a gazdasági lehetetlenülés képét mutatják. Itt azt kell mondani, hogy nincs tovább. Itt sokkal mélyebbreható, sokkal messzebbmenő reformokra volna szükség, ha egyrészt az államháztartás egyensúlyát, (Esztergályos János: A nyomoron végzik a vérátömlesztést az államkassza javára!) másrészt az ország gazdasági életét meg akarnók menteni. Itt van a mentő ötlet. Itt van a kiadások apasztásáról szóló úgynevezett takarékossági javaslat. Ezzel akarják megadni az államháztartásnak azt a kámforinjekciót, amelylyel életét meg akarják hosszabbítani. Az a kérdés, hogy ez valóban célravezető lehet-e, segítség-e az, iha a legszegényebbektől vonnak el garasokat? — (Esztergályos János: Harminc pengő heti keres et r után!) és ezzel még jobban aláássák a gazdasági életet. (Esztergályos János: Szüksége van az államnak a nyomorgóktól elvenni az utolsó falat kenyeret?) A javaslatból az az egy bizonyos, hogy az államnak nagyon sürgősen pénzre van szüksége. Az a kérdés, hogy ezt a pénzt honnan, vegye elő? Én felteszem, hogy a pénzügyminiszter úr, aki ezzel a kérdéssel foglalkozik, puhatoló dzott más irányban is. Valószínű, hogy első ötlete nem az volt, hogy a 30 pengő heti-keresetűektől és a 120 pengő havikeresetűektől... (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Képviselő urak, csendet kérek. Propper Sándor: ...vonjon el néhány garast. Nem lehetett ez az első ötlete. Kellett, hogy máshol puhatolódzék, kellett, hogy máshol keresgéljen. Valószínű az is, hogy minden más adózóréteg keményen és kereken visszautasította a pénzügyminiszter úr pénzkereső akcióját. Maradt tehát a legszegényebb réteg- {Ügy van! XJgy van! a szélsőbaloldalon j Maradt az, amely a legkevésbbé ellenállóképes ma, amelynek az államigazgatásra és a törvényhozásra a legkevesebb befolyása van (Esztergályos János: Heti húsz fillér!) és ettől veszik el. (Esztergályos János: Heti húsz fillérre van szüksége az államkasszáülése 1930 december 17-én, szerdarii S6? nak! — Elnök csenget.) A földbirtok, a banktőke, az ipari kapitalizmus noli me tangere, ahnoz nem szabaa hozzányúlni, az visszaüt, az nem ad többet, sőt segítséget kér. Amikor az állam megszorul, aini&or tejan akarja tartani az egyensúlyát annak a feltveörzott államháztartásnak, amelyre annyi sok áldozatot követeit es annyi verejtéket sajtolt ki az adózóktól. (Esztergályos János: Egy kiló kenyeret vesz ei a miniszter a szegényektől! — Zaj. — Br. Podmaniczky Endre: Halljuk az elnököt!) Elnök: Esztergályos János képviselő urat kérem, ne szóljon folytonosan közbe. Propper Sándor: ...a legszegényebb rétegektől vesz el és sikeresen vesz el. A többi adózóréteg sikeresen ellenáll. Miután ezekből többet kisrofoini nem tud, mert nincs hozzá hatalma, nem azért, mintha azoik talán még valamivel többet nem tudnának adózni, hanem azért, mert a pénzügyminiszter úr hatalma ezeknél a kategóriáknál megszűnik, mert a pénzügyminiszter úr ezekre nem tud lecsapni a hatalom eszközével, marad tehát a legszegényebb réteg. Higyje el a pénzügyminiszter úr, — akármennyire haragszik ezért, meg kell mondani ezt az igazságot — az adóztatásnak, a többadóztatásnak ez a módszere egészen példátlan és egyedüláLó talán minden korok adóztatása törtenetében. Soha sehol nem lehet erre példát találni és a pénz* ügyminiszter sem fog tudni erre példát mondani. Hiszen nem is hivatkozik ilyesmire a törvényjavaslat indokolásában, hanem amikor az államnak több pénzre van szüksége, akkor szó nélkül ellejt a tehetős, a nagybirtokos^ (esztergályos János: A nagybirtokot alátámasztja!) a nagyjövedelmű kategóriák mellett és a legszegényebb osztályokból akarja kisajtolni azt, amire szüksége van. T. Képviselőház! Az orvostudomáiny ismeri a vérátömlesztést. A vérátömlesztés a tudomány új vívmánya és abból áll, hogy a vérszegény testekbe a vérbő testekből átvezetnek bizonyos egészséges vérmennyiséget, (Esztergályos János: Itt épp a megfordított ja történik!) amellyel a vérszegény halódó testeket akarják é.etrekelteni. A miniszter úrnak ez a kísérlete gazdasági vérátömlesztés, de fordított viszonyban, mert a vérszegény testekből akarják kiszivattyúzni a vért és beleszivattyúzni azokba a testekbe, amelyek, Iha ebben a pillanatban nem is túlságosan vérbők és vérdúsak, de ha lál vészedé lem semmi esetre sem fenyegeti őket. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Igénytelen felfogásom szerint az egész javas.at helytelen premisszákból indul ki. Az indokolás szerint a flxfizetésűek helyzete valamennyire javult. Ez egyszerűen nem igaz, egyszerűen nem felel meg a valóságnak. Akik ezt a törvényjavaslatot szerkesztették, akik ehhez az indokolást hozzábigygyesztették, nem fáradoztak azon, hogy a számok tengeréből az idevonatkozó útmutatásokat kihalásszák. A fizetések és a bérek már évtizedek óta lefelé menő tendenciát mutatnak. Amióta a keresztény és nemzeti kurzus uralmon van, azóta az általuk zsidó kapita lizmusnak nevezett kapitalizmus igen vígan él és igen vígan faragja le a munkások béreit és a tisztviselők fizetéseit. A tendencia tehát lefelé mutat, nem pedig felfelé. De ha úgyis t volna igaz, ahogyan az indokolás mondja, hogy az élelmiszerának csökkenése következtében a fixfizetésüek helyzete mennyire javult, akkor sem volna igazságos 51*
