Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-439

Az országgyűlés képviselőházának J+39. nálják, az sokkal jelentősebben olcsóbb, mondjuk, ötszörösen olcsóbb, mintha szenet használnánk fel. Ezenkívül nekem olyan értesüléseim. is vannak, hogy a hasznos villamosság céljaira a földgázból arányosan, p erce ntu aliter 10%-kai nagyobb mennyiséget lehet biztosítani, mint a szénből, úgyhogy ezenkívül még körülbelül 10% energianyereség is jelentkezik. Ezek után nekem meg kell kérdeznem ^azt, . hogy az Alföldön, alhol nincsen szén, ahová a szénnek elhozatala is költségbe kerül, de ahol nyilvánvaló, mert ezek a fúrások^ is igazolják már, hogy jelentős hőenergiaforrások vannak, miért nem

1 történnek sokkal energikusabb lépések a földgáz feltárására, és miért mutatkoznak olyan különleges esetek, mint amilyen eset például a debreceni fúrásnál is előfordult, amelyre nézve én a pénzügyminiszter úrtól külön vizsgálatot is kértem, de ez a vizsgálat még nem történt meg. Mindezeket azért kérdem, mert ha a földgáz feiltárása tekintetében megfelelő

1 gondoskodás történik, akkor nézetem szerint az energiakérdést sokkal gazdaságosabban lehetne megvalósítani, mint olymódon, hogy az energiatermelést a nagyvállalatoknak, a szén'banyavállalatoknak monopóliumként adjuk ki, amelyek azután a szénárak alapján «okkal drágább villamosáramot termelnek. Én meg is mondom itt nyíltan a vádat, és kérem erre nézve a kormánytól az laloszlató feleletet. A magyar Alföldön azt mondják, hogy f a Salgónak Szolnokig lenyúló villanyvezetéke az, amely akadályozza a magyar Alföld természeti kincsének, a földgáznak feltárását. (Farkas István: Ez lehet!) Olvastam egy tanulmányt, amelyben aa foglaltatik, hogy a magyar szén ára teszi elviselhetetlenné a megélhetést ma Magyarországon. A szakemberek megállapítása szerint a szén, a mi szenünk a külfölddel szemben körülbelül 120%-kai drágább. Németországban a munkabér és fizetés, ezek a jelentős költségek 56%-át. nálunk 30%-át teszik a szén árának. Azt hallom, hogy nálunk 2 pengő 20 fillérjével adják azt a szenet, amelyet 1 pengő 10 fillérjével termelnek. Azt hallom, hogy Tatán 1 peuffőbe kerül a szén feltárása, ateé a. széné, amelyet itt a fővárosban 5 pengős árban adnak, amelyet Tatán is a vállalat átlagárban 2 pengő 60 fillér és 3 pengő 10 fillér közötti árban árusít. Akárhogy számítom, ha a kiskereskedői vagy a nagykereskedői hasznot is számítom, ebben az esetben is meg kell állapítanom, hogy itt az én meggyő'zöklésem szerint túlmagas árak jelentkeznek, ami elítélendő. Azt hallom, hogy . a Talbot-centrálénak 4200 kalóriás szenét, az úgynevezett palaiszenet, 1 pengő 10 filléres árban fogják adni. Ez azt jelenti, (hogy itt marad egy 10%-os haszon még a szén'bányavállalatoknak. Ha a szénbányavállalatok millió és millió métermázsa szenet tudnak a Talbot-centrálénak adni ilyen árban és van rajta nyereségük, akkor a magyar fogyasztóközönségnek a magyar szén miért kerül olyan sokba, miért adják olyan drágán? És itt más kérdésem is van, amelyre vonatkozólag a szakemberektől felvilágosítást kérek. Azt mondják, hogy a tatai szén, amely palaszén, 4200-as kalóriája. Én úgy vagyok értesülve, hogy ez a 4200-as kalóriájú tatád szén még különb, mint a borsodi szenek egy része, mint az ajkai szén, amelyet szintén más célokra használnak. (Peyer Károly: Az ajkainál nem különb!) Én azt hallottam és úgy vagyok értesülve, hogy ezt a szenet még a magánforgalomban is megfelelően lelhetne értékesíteni, • ülése 1930 november 25-én, kedden* 23 fel lehetne használni s hogy voltaképpen'nem is úgynevezett palaszén, hanem ennél sokkal kisebb kalóriájú Shulladékszén, amely nagy hamutartalmánál fogva szállításra nem alkalmas. En a Talbot-centrálé gondolatát úgy tudom megérteni, ha a Talbot-centrálé olyan szenet használ fel, amely már máskép nem értékesíthető. Ennélfogva nekem aggodalmaim vannak. hogyha azt a bizonyos 4200 kalóriás tatai szenet nem palaszénként használják fel, akkor voltaképpen -olyan szenet használnak fel, amely szenet máskép lehet értékesíteni. Ügy tudom, hogy akár palaszenet tárnak fel, akár más szenet, a költség, lamelybe a feltárás kerül, teljesen egyforma. Ezt csak azért említem meg, mert ha ez így van, akkor még inkább súlyosan kifogásolhatom azt, hogy a magánfogyasztás számára, amikor a Talbot-centrálé és a szénvállalatok között megegyezés történt egy alacsony árra, miért adják ilyen drágán a szenet? Az energiatörvénynél tehát biztosítani kell nézetem szerint azt is, amit, úgy látom, a túlsó oldal is helyesnek tart, hogy csakis olyan^ szenet használjanak fel, amely szén máskép el nem fogyasztható. Olvtastam az egyik szakkönyvben egy tanulmányt, amely azt mondja, hogy Magyarország szénszükséglete körülbelül 64—66 esztendeig elégíthető ki magyar bányákból. Nem tudom, mennyire igaz ez. (Peyer Károly: Ez igaz! — Malasits Géza: Már húsz év óta mondják!) Mindenesetre, ha ezt halljuk a szakemberek szájából, akkor meggyőződésem szerint ez a magyiar szén rendkívül drága kincs, ,amellyel nekünk takarékosan kell bánnunk és ^mindazokat az energiaforrásokat, amelyek akár a megfelelő szabályozás útján vízierőfcben jelentkeznek, akár ott vannak elrejtve az Alföld rónái afett, mindenesetre fel kell tárni. (Helyeslés jobbfelől.) Még egy vádat akarok felemlíteni. A vád az, hogy tíz esztendeig azért késett az energiatörvény, hogy a Salgótarjáni és a Mák. maguk között a fogyasztóterületet eloszthassák, ezalatt koncessziókat szerezzenek minden jelentős fogy'asztó gócpontra. Most nekem aggodalmaim vannak, hogy majd a villamosművek alkotása, ha csak a vezetékekről van is szó, nem történik meg, amikor a visszaváltás időpontja, ez a későbbi, távoli idő eljön, amikor akár szénhiány, akár a tehnik>ai fejlődés folytán az eddigi beruházások ócskavasak és semmi értéket nem jelentenek. Félek, hogy ezeket nem kell-e majd a községeknek és városoknak drága áron átvenniök. Mélyen t. Ház! Nekem ez volt az álláspontom. Azt szeretném, ha az energiatörvény biztosítaná a szénárak letörését, amelyek a magyar fogyiasztást veszélyeztetik. (Jánossy Gábor: Helyes!) Azt szeretném, ha azok a kincsek, amelyek az Alföld rónáin jelentkeznek, feltáratnának és legyen ott az Alföldön egynéhány százezer köbméter földgázát adó kút, hogy az államnak és a kormánynak meg legyen a lehetősége arra,, hogy itt ne egy karteliüzlet, hanem a nemzeti termelést előmozdító produktív munka folyjék. Ezeket a garanciákat én ebben a javaslatban sajnos, nem látom, tehát azt az általános tárgyalás alapjául nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Gáspárdy Elemér! Gáspárdy Elemér: T. Képviselőház! Tekintettel az idő előrehaladott voltára, kérném,