Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-439

22 Az országgyűlés képviselőházának 4, termelésnek hóna alá nyúlnak. Ennélfogva én egy energiatörvényjavaslat célját abban állapítom meg, hogy ennek az erőforrásnak biztosítása révén a gazdaságosabb megélhetés és a mennél olcsóbban való termelés céljait szolgálja. Mélyen t. Képviselőház! Itt vannak nekem aggodalmaim. A gazdasági élet ntolsó fázisaiban azt láttuk, hogy minden a nagyvállalatoknak, a kartelleknek polipkarjaiba került, amelyek aztán tönkretették a kisipart, (Úgy van Úgy tian!) tönkretették a gyáripar egy részét is, amely nekik mem parírozott és tönkretették a fogyasztó közönséget. Én vizsgáltam egypár árat, mint amilyen a szén-, tégla-, cserép-, meszes eementár és meg- kell állapítanom, hogy ezek az áruk ma sokkal drágábbak, mint voltak a háború előtt és sokkal drágábbak itt nálunk, mint külföldön. Én ennek a karteilpolitikának a leghatározottabban ellene vagyok, (Helyeslés.) nemcsak azért, mert népemet tönkreteszi, hanem azért is, mert az a meggyőződésem, hogy ezek a fear teilet pillanatnyi haszonért a saját piacukat is felélik és az ország gazdaságát teljes mértékben tönkre fogják tenni. Ezek után ne csodálkozzék rajtam a kereskedelemügyi miniszter úr, amikor én ezt a energiatörvényjiavaslatot ilyen f0 rónájában nem fogadhatom el. En ugyanis a kereskedelmi kormányzattól ma elsősorban azt várnám, hogy harcba ^ menjen a kartellekkel szemben, ennél a törvényjavaslatnál azonban — sajnos — minden jóakarat, minden elővigyázati intézkedés ellenére, — amelyekben egy kicsit túlsók is a bürokrácia — azt kell megállapítanom, (Gaal Gaston: Tálcán viszik a kartelleknek!) hogy voltaképpen ezt a jelentős erőforrást is a. kartelleknek adják át, monopóliumszerűvé teszik a helyzetet, s a kartellek a magas szénáirak és az ezek szerint alakuló magas víillamosáramárak által voltaképpen az egész termelést igájukba hajtják és annak minden hasznát csakis maguknak biztosítják. Nem megyek bele abba, amibe Malasits t. kép viselőtárs am belement, hogy vitázzam arról, hogy t vájjon az állami, vagy a magángazdálkodás volna-e helyes ebben a tekintetben. Az én elvi álláspontom mindig a magángazdálkodás - gondolata felé húz. (Helyeslés a baloldalon.) Azt azonban meg kell állapítanom, amint az indokolás is megállapítja, hogy azok az európai államok, amelyek szintén a szabadkereskedelemnek és a gazdaságii szabadságnak hívei, e kérdéseket nagy óvatossággal kezelik. Ebben a tekintetben hivatkozom a foirgaloimbahozaialt illetőleg Anglia példáiára, amire az indokolás is hivatkozik, de hivatkozóim azonkívül Csehország példájára is, ahol bizonyos állami majoritás kétségtelenül biztosítva van. A kereskedelemügyi miniszter úr nemrég foglalta- el kereskedelemügyi miniszteri székét, és így nem tudom, tudna-e nekem választ adni abban a tekintetben, hogy ez az energiatörvény miért késett tíz esztendeig. Nem tudom, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr tudna-e nekem választ adni abban a tekintetben, hogy azt a villamosenergiaközpontot és vezetéket, amelyet a komlói állami bányákkal kapcsolatban nagy kínnal felépítettek, miért nem fejlesztették tovább? Sajnálom, hogy a pénzügyminiszter úr nincs itt, és nem kaphatok választ a tekintetben, hogy amikor a tudomány feltárta a magyar Alföldön jelentkező őserőt, — a földgázt értem, például Hajdúszoboszlón — ezt a földgázt, amely az állam tulajdona, miért nem használták fel , ülése 1930 november 25-én, kedden* villamosításra, holott ily módon sóikkal olcsóbban juthattak volna a villamosenergiához. (Herrmann Miksa: En azt hiszem, kevés! — Farkas István: Csak hiszi! — Zaj.) Engedje meg^ t. képviselőtársam, hogy erre a szóra kissé részletesebben válaszoljak, annál is inkább, mert felszólalásomnak egyik célja, hogy azt a szerintem borzasztóan elítélendő t játékot, gamely a magyar Alföldön található földgázzal folyik, és amelybe, nem tudom, milyen okokból a kormány belenyúlni nem akar, ezt a játékot itt a Házban szóvátegyem és ide vonatkozólag a magam részéről is intézte edéseket kérjek. Azt mondja Herrmann képviselőtársam, hogy ez igen kevés. (Herrmann Miksa: En csak hiszem az eddigi tapasztalataim szerint! Nem adatként modtam ezt!) Püspökladányban, Nagygerendáson, Csanádapácán, Orosházán, Szőll ős pusztán és Mezőhegyesen hosszabb idő óta, évtizedek óta fűtésre, maim ok hajtására használják a földgázt. (Gaal Gaston: Mezőhegyesen már 40 évvel ezelőtt az világított! — Herrmann Miksa: De mindig^ kismennyiségben!) Ezeken a helyeken egyáltalában még fúrás sem történt, meg sem kísérelték az energiaforrások feltárását. (Farkas István: Majd ha valamelyik nagykapitalista a kezébe veszi! — Bud János kereskedelemügyi miniszter: Minden évben több helyen fúrnak!) Arról is beszélek majd! 1928-ban Karcagon 600 méter mélységben 180.000 köbméter földgáz tört fel, amely szakemberek megállapítása szerint, ha azon a helyen még egyszer fúrnának, jelentős, több százezer kilowattórát kitevő elektromosságot biztosítana naponta. Ha nem is érné el a Talbotcentrálé termelését, de mégis jelentős elektromosságot nyújtana. (Jánossy Gábor: Megint fúrni kell! — Malasits Géza: Ha a szénbányabárók engednék!) Ez a földgázkút, vagy fúrás bizonyos okoknál fogva szünetel. Alig tudták mégegyszer rávezetni és rábírni a kormányzatot, hogy ezen a helyen, ahol 600 méter mélységben a földnek ilyen erői mutatkoznak, új abb fúrást teljesítsen. Az ilyen új abb fúrásoknál is, ez a csodálatos, a végén mindig hiba lesz. (Gaal Gaston: Lillafüreden elég soká keresték, és a végén- tényleg hiba lett! — Farkas István: Nem ott keresték, ahol van!) Először a szűrőkészülék romlott el, azután pedig elvitték a fúrókat Karcagról. Ahol ilyen erő jelentkezett, Szoboszlón is történtek fúrások, de most ott is baj van a fúrások körül: a fúrókat ki akarják onnan venni, holott az államnak négy fúrógarnitúrája hever ott a szabadban és bódékban, amely fúrógarnitúrákat fel lehetne használni. Pedig a Szoboszlón ma feltörő földgázzal az egész járást igen olcsón világítják, és nagyon sok mennyiség van még, amelyet fel lehetne használni. (Gaal Gaston: Az csak Szoboszlónak üzlet! Volna, csak másnak üzlet! — Zaj. — Elnök es enget, j Es amikor Karcagon és Szoboszlón ilyen erők jelentkeznek, egyáltalánem történik fúrás a Karcaghoz közelálló és hasonló rétegeződéseket mutató Kunmadarason, vagy Püspökladányban, ahol szintén már évtizedek óta van földgáz. A szakemberek számítása szerint egy köbméter földgáz 8000 kalória hőenergiát képvisel, amely — amint mondják — pontosan két kilogramm magyar szénnek felel meg. Itt Szoboszlón a földgáz feltárása e számítások szerint egy fillérbe kerül, míg az Alföldön — nem tudom, jól állapítom-e meg — hat-nyole fillérbe kerül két kilogramm magyar szén. (Gaal Gaston: Egy kiló!) Azt látjuk tehát, hogyha a földgázt ilyen célokra felhasz-