Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-439

Az országgyűlés képviselőházának 4-39 ezt a rendelkezést olyan államban, olyan kormányzati rendszer mellett hoznák, amelyben a polgárnak megvan a biztosítéka arra, hogy alaptalan feljelentés folytán nem kerül bíróság elé és csak halvány gyanúokok alapján nem ítélik el, még ott is kifogásolni kellene ezt a rendelkezést. Még inkább kell nálunk ezt a rendelkezést kifogásolni, ahol névtelen levelek alapján feddhetetlen jellemű polgároknál házkutatást tartanak, ahol névtelen feljelentések alapján embereket a bíróság elé citálnak, ahol. embereket olyan tanuk bemondása után, akiknek a, szavahihetőségük a nullával egyenlő, kormányzósértésért a «hatályosabb» törvény alapján elítélnek. Ahol tehát a jogbiztonság ezen a téren ilyen ingatag alapon áll, ahol, mondom, egy alaptalan, névtelen feljelentés alapján lehet egy munkásember lakásán házkutatást tartani, ott ez a rendelkezés rendkívül aggályos és kifogásolható, úgyhogy már csak ebből a szempontból sem lehet ezt a törvény javaslatot elfogadnunk. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni. Malasits Géza: Mindjárt befejezem. T. Képviselőház! Miután a törvényjavaslat nem védi az áramfogyasztók érdekeit, nem védi azokat, akik az áramtermelésben, mint munkások résztvesznek, hanem kizárólag egyoldalúan azt a kapitalista érdekeltséget védi, amelyik kegyes lesz majd Magyarországba behozni a pénzt, behozná albbóla célból, hogy elektromos centrálét építsen és áramot szolgáltasson és az így összeharácsolt pénzt külföldre kivigye, miután, ismétlem, ez a törvényjavaslat egyoldalú kapitalista érdekeket szolgál és nem mozdítja elő azt a törekvést, amelyet elő kellene mozdítani, nevezetesen, hogy a lakosság olcsóbban, bőségesebben és jobban jusson elektromos áramhoz, ezért azt még • a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Gyulay Sándor! Gyulay Sándor: T. Képviselőház! Előre bocsátom, hogy miután műszaki szak ember nem vagyok, az energia törvény javaslattal csak röviden és inkább csak a gyakorlati közigazgatási ember nézőpontjából fogok foglalkozni. Készséges megértéssel fogadom a javaslatot, amelynek feladata lesz, hogy a villamosításnak eleddig teljesen rendezetlen ügyét törvény erejével szabályozza, főképpen pedig, hogy a kereskedelemügyi kormánynak jogalapot teremtsen ahhoz, hogy a magángazdálkodást amúgyis szűkös energiakészleteinknek az eddiginél komolyabb kímélésére kényszerítse, valamint, hogy a vezetékek építésénél a nemzeti vagyon legcélszerűbb felhasználásának intenciói is érvényre jussanak. Világosabban kifejezve, az energiatörvény arra törekszik, hogy a nem szállítóképes vagy érdemes és más célokra nem is használható szeneket és szénféleségeket, valamint a vizierőket használjuk fel elsősorban az áramtermelésnél, (Ügy van! jobbfelől.) meggátolni igyekszik ellenben azt, hogy olyan nagy befektetésekkel járó áramátviteleket létesítsenek, amelyek mellett az áram ára még a helyi termelésű áram áránál is drágább, meggátolni igyekszik azt is, hogy messzefekvő energiaforrásokból szállítsanak áramot egy másik energiaforrás közvetlen szomszédságába. Ez a törvényjavaslat alkalmat és módot nyújt arra is, hogy az egyes, sajnos, sokszor szomszédos és egészen ' ülése 1930 november 25-én, kedden. 19 azonos előfeltételű községekben jelentkező durva áramáraránytalaiiságokat kiküszöbölje, (ügy van! jobbfelől.) illetőleg, hogy ezeknek megszületését is megakadályozza. Az autonómiák érdekvédelme szempontjából különösen fontosnak tartóin azt, hogy a nagy távvezetékek építését a jövőben a kereskedelmi kormány feltételekhez kötheti. Mert megtörtént a múltban ugyanis például az, hogy ilyen nagy távvezetékeket messzire fekvő bányából építetteik valamely városig. Ezek a távvezetékek a közbeeső, e két pont közé eső községeken minden külön szerződós nélkül, pusztán az építési engedély alapján vonultak át és nem volt sem a kormánynak, sem pedig a községeknek joguk ahhoz, hogy ezt az átvonulást feltételekhez köthették volna. Ennek aztán az lett a kártételében eléggé meg sem mérhető következése, hogy amikor azután ezek az érintett községek elekrtifikálni akartak, a szabad verseny nem állván rendelkezésükre, teljesen ki voltak szolgáltatva, — hogy úgy fejezzem ki magam — az uralgó vezetéktulajdonos kényének-kedvének, vagy legalább is nem mindenkor és nem mindenben méltányos feltételeinek. Ennek a törvényjavaslatnak legfőbb érdeme^ az én szememben az, hogy ezt a lehetetlen és tarthatatlan állapotot kiküszöböli. A fogyasztók érdekeinek szempontjából igen helyénvaló az a rendelkezés, hogy áramellátásra engedély ezután csak versenytárgyalás útján szerezhető. Bele lehetett ugyan ezt magyarázni a régi közszállítási szabályrendeletbe is, expressis verbis azonban csakis az egy év előtt kiadóit új közszállítási szabályzat tartalmaz imperativ rendelkezéseket e tekintetben. Csakis így történhetett meg aztán az, hogy a múltban nem is minden esetben hirdettek versenytárgyalást, r így — ha jól tudom — legutóbb egyik vármegye 112 községében sem. Szeretném hinni, hogy ezeknek a községeknek a lakossága, fogyasztóközönsége ezt megsínyleni nem fogja. Ehhez kapcsolva juttatom kifejezésre azt a megjegyzésemet, hogy általában helytelenítem az alsóbb és középfokú hatóságoknak az autonómiákkal szemben rendszeresített túlságos, túltengő gyámkodását. S itt különösen a községekre gondolok, amelyeket pedig a «bagoly is úr a maga odvában» elvénél fogva is, de pedagógiai okokból is egy bizonyos korláton belül szabad mozgásra, nagyobb felelősséget és erőkifejtést kiváltó öntevékenységre kellene nevelni, nem pedig még természeti és törvénnyel fundált házi jogaiknak amúgy is szűkre szabott gyékényéről is leszorítani, leráncigálni. Nem célozom ezáltal természetesen a legszigorúbb ellenőrzésnek a legkisebb mértékű meggyengítését, meglazítását sem. Hogy a községek a maguk speciális szempontjaikat és -érdekeiket kellőképpen, minél tökéletesebben érvényesíthessék, kívánatosnak tartanám, hogy az a ma is meglévő joguk fenntartassék, hogyha saját területükre nézve akarnak villamosítani, a versenytárgyalást maguk írhassák ki és maguk tarthassák meg. Sőt nemcsak az egyes községekre nézve mondom ezt, hanem ha több község együttesen, egyszerre villamosít, ez • a joguk a jövőre nézve akkor is fenntartassék. (Jánossy Gábor: Községi önkormányzat! — Gáspárdy Elemér: TTgy van!) Ebben az esetben a kiírást az érdekelt községek elöljáróságai együttesen bocsátanak ki és az érdekelt községek közös delegációja lenne hivatott arra, hogy a versenytárgyalást megtartsa és a szerződést a vállalattal megkösse; fenntartva nagyon természetesen az egyes.