Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.
Ülésnapok - 1927-439
20 Az országgyűlés képviselőházának 439. ülése 1930 november 25-én, kedden. képviselőtestületeknek külön-külön, utólag kikérendő jóváhagyását. (Jánossy Gábor: A felsőbb jóváhagyást is! — Gáspárdy Elemér: Törvényben van!) A felsőbb jóvábagyást is, az természetes. Ezeknek a versenytárgyalásoknak: a lebonyolítása különben is annyi helyi ismeretet és annyi helyi munkát tételez fel, hogy szerény véleményem szerint nem lehet célszerű azzal a .kereskedelmi minisztériumot megterhelni, annál kevésbbé, mert erre a sok kiszállást igénylő, országos tömegmunkára okvetlenül egy (külön állandó hivatali apparátust kellene tartani (Jánossy Gábor: Isten Őrizz!) és ugyanakkor elvennők a kenyeret a magánszaikértőktől. A minisztérium, mint legfelsőbb hivatali fórum, arra lenne hivatott, hogy ellenőrizze ezeknek a magánszakértőknek a munkáját. A magánszakértői költség a villamosító közületeket úgyis csak ad hoc, nem pedig visszatérőleg terheli és a gyakorlatban már ki iis fejlődött az, hogy ezeket a magánszakértői költségeket minden nehézség nélkül át lehet hárítani a koncessziót elnyerő vállalatra. f Ha nem így járunk el, hanem a magánfoglalkozási munkálatokat is hivatalnokokkal végeztetjük el, minek bocsátunk ki akkor a műegyetemről évenként annyi derék és tehetséges elektrotehnikust? Vagy visszafejlesszük az egész ismert világ előtt jó hírnévnek örvendő műegyetemünket'? Örömmel fogadom a javaslatnak azt az intézkedését, hogy a községeket saját területükre nézve kedvezményezi, ami különben az eddigi gyakorlatnak és tudomásom szerint a külföldi példáknak is megfelel. Hogy a javaslat szakképzett üzemvezetők tartását követeli meg, ezt csak a falusi élet osztályosa tudja igazán értékelni. Mennyi kellemetleniséget, mennyi károsodást okozó üzemzavarnak és mennyi szerencsétlenségnek veszi elejét az, hogy a dilettáns üzemvezetőket szakképzett üzemvezetőkkel cseréli ki a törvényjavaslat. Hasonlóiképpen igen helyes az az intézkedése is a javaslatnak, hogyha az üzem rendes vezetésének megszakításától lehetnie tartani, üzemi gondnokot van joga kinevezni a kereskedelemügyi miniszternek. Itt csak azt a kívánságomat vagyok bátor kifejezésre juttatni, hogy a végrehajtási utasításban gondoskodjék a mélyen t. kereskedelemügyi miniszter úr arról, hogy üzemvezetőül semmiesetne se tisztviselő, hivatalnok, hanem csakis kellő idővel és gyakorlattal rendelkező, független szakember legyen alkalmazható. (Helyeslés a jobboldalon.) A városok tudomásom szerint ma már valamennyien elektrifikálva vannak. A mintegy 3400 falusi község közül még nem elektrifikált mintegy 2600 falusi község érdekében bátor vagyok a törvényjavaslattal szemben még néhány kívánságomnak kifejezést adni. (Halljuk! a jobboldalon.) Jelesül, hogy a 10. § akként módosíttassék, hogy versenytárgyalás tartandó abban az esetben is, ha a község saját területére nézve óhajtja a villamosítást. Biztosítani kell továbbá, hogy, a vállalkozó esődbe jutása esetén a község megváltási joga azonnal foganatba léphessen, nehogy a villanyáram szolgáltatása a községben szünetelni legyen kénytelen. A világítási illeték rendszeresítését nem kifogásolom, sőt igen helyesnek és célszerűnek tartom. Hogy az országos energiaalap létesítéséhez vitális közgazdasági érdekeink fűződnek, ezt, azt hiszem, ebben a Házban bizonyítanom nem szükséges. Hiszen önnek az alapnak lététől és mentől nagyobb teljesítőképességétől függ, hogy olyan vidékek is részesülhessenek a tehnikai tudományok áldásaiban, amely vidékek, különösen falvak, a villamosításhoz szükséges kellő, elégséges tőkével nem rendelkeznek. (Ügy van! a jobboldalon ) Az együttes 'bizottság .többsége az 58. § szerint elsősorban büntetéspénzekből, másodsorban pedig az állami költségvetés tárgyalása során megszavazandó évi hozzájárulásokból gondolja ezt az alapot létesíteni. Állami hozzájárulásokból? Akkor, amikor az állaani élet legelemibb szükségleteinek fedezésére sincsenek meg az anyagi eszközeink*? Állami hozzájárulásokból akkor, amikor takarékossági törvényjavaslatot vagyunk kénytelenek a Ház elé hozni, hogy lecsökkentett igényeinkre is fedezetet találhassunk? (Ügy van! a jobboldalon.) Állami hozzájárulást az energiaalapra akkor, amikor legégetőbb, legfájdalniasabban sikoltó szociális sebeinkre sem tudunk flastromot, írmagot találni? Az energiaalap jövedelme maradna tehát egyedül a bírságpénzekből összekalapálható jövedelem. Maradna egyetlen jövedelme ennek az alapnak a kiszabandó bírságpénzek, a maguk etikai meztelenségében. (Gáspárdy Elemér: Vájjon elégséges-e? — Jánossy Gábor: Semmi!) De pusztán a bírságokból táplálkozva, mikor lesz, vagy egyáltalán lesz-e valaha akcióképes energiaalapunk? (Nem!) Noha-az én, már régen kialakult igénytelen felfogásom az, hogy a büntetéspénzek az egész vonalon, a jogélet egész területéről csakis szociális célzatú, csakis a népjólét emelését célzó intézményekre lennének felhasználhatók^ mégis a mai nem keresett, de fájdalom, tényleg meglévő gazdasági helyzetünkben azt mondom, helyes, ha fenntartjuk az energiaallap .két jövedelmi forrását, a törvényjavaslat eredeti szövegében már tárgyalt 2%-os világ-ítási illetéket, mint fő jövedelmet és a büntetéspénzeket, mint mellékjövedelmet. (Görgey István előadó: Helyes! — Helyeslés a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Szükséges rossz!) Miután azonban a törvényjavaslat nyitvahagyja azt a kérdést, hogy ez a 2%-os illeték in continuo, időtlen időkig fennmarad-e, vagy pedig csak átmeneti teher, amely bizonyos vagyonhatár elérése esetén automatikusan megszűnik, erre nézve nem ad felvilágosítást a törvényjavaslat, mély tisztelettel kérem a kereskedelemügyi miniszter urat, szíveskedjék e tekintetben megnyugtató választ adni, amely megnyugtató válasz birtokában — azt hiszem — a szakasz ellenzői is revízió alá fogják venni eddigi álláspontjukat. (Helyeslés.) Tudjuk azt, hogy a világítási illeték nem az egységárat emeli 2%-kai, hanem a fogyasztási számla összege után esedékes. így az a fogyasztó háztartása szempontjából komoly teherként igazán nem jelentkezik, legkevésbbé pedig a r falusi háztartásoknál képez terhet, amelyeknél, tudjuk, a villanyfogyasztás igazán minimális. De miután ezek a fillérek a fogyasztóközönség zsebéből erednek, kívánatosnak tartanám, hogy ezek ne ia magánvállalatok segélyezésére, hanem a közületek és szövetkezetek villamosvállalatainak kezdeti istápolására használtassanak fel. A 2%-os világítási illeték ellen különösen várospolitikusoktól hallottam éles kifakadásokat. Eaek a főváros által fizetendő illeték öszszegét évenként átlag 1 millió pengőre becsülik.
