Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-439

18 Az országgyűlés képviselőházának 439. ülése 1930 november 25-én, kedden. egyik nagyon eszes embere, Vadász Lipót ügyvéd, volt államtitkár, egy alkalommal azt mondotta egy . szocialista depiutációnak : «Ugyan kérem, mit panaszkodnak az urak azért, .hogy a kormány visszaél a hatalmával'? Azért van hatalma, hogy visszaéljen vele;^ ha nem tudna vele visszaélni, a hatalom nem érne semmit.» Ebből a maximéból kiindulva, a mai kormányzati rendszer éppen eleget él a hatalmával. Ha megnézzük az engedélyezési jogot és azt, hogy e jogot a mozinál hogyan alkalmazták s hogy alkalmazzák a trafikoknál, és hogyn csinálják a trafikoknál a^ beházasitást, (Propper. Sándor: A betiánsítást!) akkor azt kell mondanom, hogy az engedélyezési jog nem valami kellemes dolog. Egyáltalán nem tartom indokoltnak, hogy egy miniszternek olyan hatalmat adjunk kezébe, mint amilyen hatalmat ez a javaslat itt statuál, hogy örökös jogként adományozzon egyegy kapitalista vállalatnak jogot '

f arra, hogy egész nagy köríny éket elektromos árammal ellátva, azt kizsákmányolja. Általában már most azt kell mondanom, hogy a törvényjavaslat a villamos műveknek, a meglévő és felállítandó • elektromos műveknek százszázalékig biztosítja mindazt, ami részükre az üzem rentabilitását^ jelenti, biztosítja mindazt, amit az igazgatóság^, felügyelőbizottság tagjai, meg talán a részvényesek kapnak, elleniben a kisexisztenciákat, mint fogyasztókat- és a munkásokat, az áramtermelésnek legfontosabb részeseit t egyáltalában nem védelmezi meg. Mert, t. Képviselőház, a törvény javaslatban van egy intézkedés, amely a munkásokat megfosztja attól a joguktól, hogy ők bérmozgalom, esetleges munkabeszüntetés útján javítsanak helyzetükön. A törvényjavaslat tehát lehetetlenné teszi munkások számára azt, hogy bérharcot indítsanak, esetleg beszüntessék a munkát, t s így a munka beszüntetésével kényszerítsék a vállalatot arra, hogy nekik jobb. megfelelőbb munkabért adjon. Ebben a tekintetben tehát a munkásokat teljesen kiszolgáltatja a vállalatoknak, azért, mert viszont a törvényben semmiféle rendelkezés nincs arra nézve, hogy hogyan, miképpen, milyen eszközökkel kívánja a kormány a munkásokat a kapitalisták profitdühe ellen megvédeni, pedig ez

w is államíi feladat lenne. A kormányzatnak elsőrangú feladata lenne az emberi munkaerőt, mint a legbecsesebb árut, védelmezni, amely azért a legbecsesebb, mert mindig új értékeket termel. Ebben a törvényjavaslatban megnyilvánul ennek a kormánynak antiszociális jellege, megnyilvánul abban, hogy a közönséget úgyszólván fék nélkül kiszolgáltatja a kapitalista vállalatoknak és fék nélkül kiszolgáltatja a munkásokat azok profitdühének, mert egyfelől megköti a munkások kezét-lábát, lehetetlenné teszi, hogy bérharcot indítsanak, lehetetlenné teszi, hogy a munkát beszüntessék, másfelől azonban nem gondoskodik arról, hogy az a munkás védekezni tudjon, ha érzi, hogy olyan bért ajánlanak fel neki, amely bérért ő nem tud dolgozni. Ezt nem nevezhetem másnak, mint antiszociális gondolkozásnak és a munkásság munkaereje semmibevevésének. Egyébként is az egész kormányzati rendszerben uralkodik az az eszmemenet, amely a kereskedelemügyi miniszter úr elődjét eltöltötte,-amikor azt mondotta, hogy a munkás egy quantité négligeable Magyarországon, olyan tömeg, amelyet nem kell figyelembe venni. Ez ebben a törvényjavaslatban is megnyilvánul. A munkás olyan tömeg, amelyet nem kell figyelembe venni, ergo amikor a munkabér megállapításáról van szó, nem veszik figyelembeNem gondoskodik a törvényjavaslat arról, íhögy a munkások és a munkaadók kollektív szerződést kössenek, hogy legalább együttes szerződésben biztosíthassa a munkás a bérét Nem gondoskodik arról, hogy a munkás részére valamelyes intézményes biztosíték legyen r arra, hogy őt ki ne zsákmányolják és bár a vállalatoknak lehetőséget ad arra, hogy minden konkurrencia nélkül szolgáltassanak áramot fix áron, tehát nem ingadozó áron, ugyanakkor nem gondoskodik arról, hogy a munkás meg is tudjon valamiképpen élni. Erre nézve azt lehetne mondani, hogy hiszen a törvényjavaslatban van egy intézkedés arra, hogy az áramár megállapításánál figyelembe kell venni a munkabéreket és a szerint kell az áramárat megállapítani. Ez így elvben, elméletben nagyon szép, a gyakorlatban azonban tudjuk, hogyan szokott történni. Békés megyében megtörtént az, hogy bebizonyítottuk, hogy az egyik elektromos mű az általa kimutatott munkabéreknek csak^ az egyharmadát fizette munkásainak és az ár megállapításánál nem a munkások bemondását vették figyelembe; nem vették figyelembe azt, hogy a munkások a kifizetési borítékkal kezükben bizonyították, hogy csak egyharmadát kapják annak a bérnek, amelyet a vállalat felszámít, ihanem a vállalatnak lett igaza. Ilyen körülmények között nem látok semmi biztosítékot arra, hogy a munkásság érdekei ebben a javaslatban a legcsekélyebb mértékben is megvédetnek. T. Képviselőház! Az előadó úr is beszélt az Országos Energiagazdasági Tanácsról. En ezt az intézményt teljesen feleslegesnek tartom. Sokkal célszerűbb volna Országos Energiaműszaki Tanácsot felállítani és minden elektomos mű engedélyezése előtt ezt a műszaki tanácsot megkérdezni, ennek tanácsát és határozatát kikérni, egyébként azonban az elektromos művek egyéb vonatkozásait nagyon szépen el tudná látni az Országos Ipartanács, amelyben minden érdekeltség benn van és ez az Országos Ipartanács meg tudná találni a módját annak, hogy hogyan csinálja a dolgot. Ez az Energia Tanács 'teljesen hatáskör nélkül^ áll, mert legfontosabb 'hatáskörére, az engedélyezések kiadására nézve alig van, talán nincs is rendelkezés. Van ugyan egy igen ravaszul fogalmazott szakasz, az 59. § s annak 1. bekezdése, amely ezzel foglalkozik, de ez sem biztosítja az Energiagazdasági Tanácsnak azt a jogkört, amely voltaképpen megilletné. Igaz, hogy az Országos Energiagazdasági Tanács fizetést nem fog kapni, de ezzel szemben befolyása is igen csekély lesz. Most, t. Képviselőház, meg kell még emlékeznem a törvényjavaslat egy rendelkezéséről, amelyet nem lehet szó nélkül hagyni. Az 5. § 4. pontja szerint engedélyokiratot nem kaphat az, akit bűntett, az állami vagy társadalmi rend ellen elkövetett vétség miatt elítéltek, vagy e miatt eljárás alatt áll. Az engedélyokiratot vissza is vonhatják a «ihatályosab'b» törvény 'alapján elítélttől. Nem tudom belátni, hogy mennyiben van köze az energiaszolgáltatás jóságának vagy rosszaságának ahhoz, hogy valaki valamikor egy, mondjuk, a mai felfogás szerint meggondolatlan kifejezést használt, ezért denunciálás alapián a bíróság elítélte, mondjuk egészen csekély büntetésre. Ez most a javaslat szerint örök életére elvan zárva attól, hogy elektromos centrálét állíthasson fel. Ha