Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.
Ülésnapok - 1927-446
Az országgyűlés képviselőházának UUB, kének legalább 5%-t kell hoznia. (Forster Elek: Nagyon kevés!) A hiteles adatok alapján ki van mutatva, hogy a gazda erre az 5%-ra is 3'75%-ot ráfizet, mert befektetett tőkéje csak 1'25%-ot hoz. Most kérdem: ha az eladósodás a föld értékének 1 /io vagy 1 U részét teszi ki, az a gazda — legyen bármilyen szorgalmas és munkás is — ki tudja-e ebből az adósságból magát tisztázni 1 ? Ki van mutatva, hogy a gazda munkája és a családtagok munkája naponként 75 fillért hoz. Odaértünk tehát, hogy a magyar kisgazda életstandardja a kínai kuli sorsára süllyedt le. Azt hitte a mélyen t. kormány, hogy ezeken a gazdákon a bolettával fog segíteni. Mit eredményezett a boletta? Már akkor rámutattunk arra, hogy a .boletta csak annak használ, akinek effektív eladó búzája van, minden más emberre nézve ebiben az országban csak újabb megterhelést jelent. A mi vidékünkön, mélyen t. miniszter úr, nincs boletta. Vannak községek, ahol 40 pengő bolettát fizettek be adóban, a maximum 1000 pengő, mert boletta nélkül veszik a gazdák egymástól a gabonát, lévén a vidék egyik része szőlőbirtok, a másik része pedig gabonatermelő birtok. Bolettáról hallani sem akarnak. Kereskedőnek a kisgazda nagyon ritkán adja el gabonáját. Most jön a mélyen t. kormány azzal a javaslattal, hogy két pengő termelési segélyt ad holdanként. Azt kérdezem, hogy ez a 2 pengő termelési segély segít-e azon a kisgazdán, aki 1800 pengő befektetett tőke után 3'75% veszteséget szenved, ami 63 pengőnek felel meg 1 ? Segít-e rajta ez a segélyrendszer, ez a 2 Benső, amelyet megtérítenek neki a 63 pengőből? Méltóztassék a tiszta jövedelemre vonatkozó adatokat meghallgatni, amelyeket ebből a statisztikából vettem ki. Az adatgyűjtés úgy történik, hogy intelligens kisgazdákat (betanítanak házi, gazdasági számadások elvégzésére. Láttam Íbefutó adatokat; gyönyörűen ki vannak dolgozva, annyi intelligenciával, hogy magam is bámultam azon. hogy ezeket a kisgazdákat így ki lehetett oktatni. Ezeket az adatokat, amelyek mind megfelelnek a valóságnak, két gazdasági gyakornokdolgozta fel, és innen veszem a következő számokat: A tiszta jövedelem kamatozása a kisgazdaságokban 5—10 holdig 0*06%, 10-12 holdig 1*23%. 20-30 holdig 1*26%, 30-40 holdig 2'41%, 40-50 holdig 2*46%, 50-100 holdig 1'42%; átlagban mind a 28 gazdaságban 1*25%. Lehet, hogy azért emelkedett a nagyobb kisbirtokoknál a százalék, mert véletlenül egy olyan birtokról jött ez a statisztikai adat, amely talán jobban tudott abban az évben termelni, amelynek jobb termése volt, míg a másik birtoknak kisebb volt a termése. Nagy átlagban vettük tehát azokat a megállapításokat, amelyeket bátor voltam felemlíteni. Van itt még egy adat. A vagyon kamatozott a Dunántúl 28 gazdaság átlagában, az Alföldön 7 gazdaság átlagában, az északi dombos vidéken 5 gazdaság átlagában, összesen 40 gazdaság átlagában, 1'46%-ot, az aritmetika átlaga 1*52% volt. Itt van még egy adat. A tiszta jövedelem az az összeg, amelyet a nyershozamból laz összes rezsiköltségek és befektetett tőke kamatterheinek levonása után nyerünk. Ezek szerint összesen 40 gazdaságban az átlagveszteség 27'70% volt, a gazda tehát 27*70%-ot veszített, a helyett, hogy a befektetett pénze legalább 5%-ot kamatozott volna. De itt van még egy adat. Az üzemi veszteség a kisgazdaságoknál kitett katasztrális holdanként 5—10 holdas gazdaságokban 25 pengő ülése 1930 december 9-én> kedden. 239 15 filllért, a 20 holdas gazdaságban 27 pengőt, a 30 holdas gazdaságban 22 pengőt, a 40 holdas gazdaságban 19 pengőt, az 50 holdas gazdaságban 18 pengőt, a 100 holdas gazdaságban átlagban 19 pengőt. Az üzemveszteség tehát katasztrális holdanként 22 pengő volt ia kisgazdaságokban. Mélyen t. Képviselőház! Ezek a szomorú statisztikai adatok, amelyeket itt felsoroltam, abból származtak, azért ment tönkre mezőgazdaságunk, mert annak idején, amikor a vámszerződéseket megkötöttük, nem gondoltunk arra, hogy rekompenzációs szerződéseket kell kötni, hogy a magyar mezőgazdaság terményeinek piacot biztosítsunk. Ennek következtében a mezőgazdaság válságba jutott. Szerintem a költségvetés mai összegét legalább 200 millió pengővel kellene leszállítani, hogy ez az ország még megmenthető legyen. A miniszter úr azt mondja, hogy az üzemeknél húszmilliós megtakarításra számít. Megjósolom a miniszter úrnak, hogy az üzemeknél ez a húszmilliós megtakarítás bevétel csökkenésben is fog mutatkozni. Mert nézzünk csak körül. A postaértékcikkek felemelése fog-e jövedelemmel járni? A zt hiszem, hogy nem, mert az ilyen emelés, az ilyen drágítás mindig megbosszulja magát. Az Allamvasutnál a személytarifa felemelése^ szintén az utazások számának nagy csökkenésével járt. Ha tehát nem nyúl a miniszter úr radikálisan a költségvetés apasztásához, (hanem újabb adókat vet ki a miniszter úr. megint olyan drágulási folyiafmatot fog előidézni, amely meg fogja magát bosszulni. Beszédem során 8 határozati javaslatot fogok benyújtani. Tudom, hogy a mélyen t. Ház bölesesége nem fogja valamennyit elfogadni Bár csak a felét fogadná el: 50%-ban szívesen kiegyezem. Engem nem animozitás vezet ezeknél a kérdéseknél. Ne higyje a mélyen t. Képviselőház, hogy én talán babérokat akarok itt aratni. Nem! Engem a hazafias aggodalom vezet, mert én ipolgár vagyok, citoyen, mint a francia mondja, aki féltem hazámat újabb gazdasági összeomlástól. Amik le vannak szegezve ezekben a határozati javaslataimban, azok az én hazafias aggodalmaimnak a szüleménye. Ha a gazdák tönkremennek és ha nem segítünk rajtuk, akkor teljesen tönkremegy az a két társadalmi osztály is, amely a gazdákkal a legszorosabb összefüggésben van: a kereskedő- és iparososztály. Méltóztassék betekinteni egy.ilyen vidéki boltba, ahol máskor az ünnepek előtt élénkség volt, a hidegebb idő beálltával bejött a vidéki nép vásárolni, ma ezek a boltok konganak az ürességtől. Valamikor azt mondotta Bud miniszter, úr, hogy helyes, ha a kereskedők egy része tönkremegy, mert ezek azok az éhesek, akik mind önálló üzletet akartak nyitni. tőke és tudás nélkül: hadd Ihulljon a férgese! Mélyen t. Képviselőház! Ma már nemcsak a férgese hullik a kereskedőknek, hanem az egészségese is. Évszázados cégek mennek tönkre: évszázados cégek csak úgy tudják valamennyire fenntartani az üzletüket, ha azt szűkebbre szorítják, kölcsönöket vesznek fel, ingatlanokat adnak el. Erre a fővárosban is, a vidéken is számtalan példa van. f A kisiparososztályról már nem is lehet beszélni. A nyomor, amely eddig csak a munkásosztálynál volt, bevándorolt az iparosok műhelyeibe is. Iparosok hónapok óta vannak munka nélkül; az iparos könyörög: uram, adj munkát, hogy legalább karácsony napjára legyen a családomnak betevő falatja. Szomorú jelenségek ezek, éppen ezért itt
