Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.
Ülésnapok - 1927-446
240 Az országgyűlés képviselőházának -4-40. illése 1980 december 9-én, kedden. van az utolsó, a tizenkettedik óra. Siessen min- I den társadalmi osztály a gazdák segítségére, á kereskedők és iparosok segítségére. Ha a-gazdatársadalom a háborúban meghozta az áldozatot, nemcsak vérrel, de vagyonnal^ is, mert odaadta rekvirálás céljaira mindenét, gabonáját, állatját s odaadta a háború után is addig, míg a konszolidáció meg nem kezdődött, akkor lássa be minden társadalmi osztály, lassa be a tisztviselőosztály, lássuk be elsősorban mi képviselők azt, hogy igenis, le kell mondanunk jövedelmünk bizonyos százalékáról, le kell mondanunk olyan dolgokról, amelyeket eddig törvényesen, de mégis talán lelkiismeretünk ellenére élveztünk és siessünk a gazdatársadalom segítségére, amig az nem késő. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Mikor a gazdasági konjunktúra volt, akkor a volt pénzügyminiszter úr büszkén verte a mellét, hogy: milyen nagyszerű, az ország kibírja az adóterheket és nines igazuk .azoknak, akik ez ellen itt a Képviselőházban felszólaltak. Ez akkor volt, amikor a gazda könnyen eladta a gabonáját 40—50 pengőért, amikor a marhának élő súlyban 1 pengő 40 fillér volt az ára, amikor borkonjunktúra volt, amikor mindent lehetett értékesíteni. Akkor azt mondta ä pénzügyminiszter úr: most konjunktúrázunk mi is, emeljük a fizetéseket, menjünk fel. Nem számított arra, hogy a hét kövér esztendő után hét sovány esztendő is jön, pedig a bibliát ismernünk kell valamennyiünknek, ezek az alapigazságok alvilágban mindig ismétlődnek. Menjünk tehát segítségére a gazdatársadalomnak s a pénzügyminiszter úr ne adót emeljen egy olyan javaslatban, amelyben takarékosságról van szó, hanem jöjjön a terheket csökentő javaslattal, jöjjön a fizetések csökkentésével. Benne van a .javaslatban, hogy a tisztviselői létszámot hat év alatt tízszázalékkal le kell csökkenteni. Ez első lépésnek elég. De azt kérdezem: összeegyeztethető-e ez a kormány kultúrprogrammjával, amely neveli nálunk az intelligenciát, évenként két-háromezer fiatalembert ; enged el diplomával, akik kétségbeesve nézik, hogy hol tudjanak elhelyezkedni? Mi lesz avval a tizenkétezer szellemi proletárral, akinek ma nincs megélhetése, mi lesz azokkal, akik vagy családjuk nyakán vannak, vagy pedig kénytelenek a legutolsó szolgai munkát végezni? Mi lesz a jövendő generációval, hogyan tudjuk ezt az ifjúságot fékentartani, hogyan tudunk neki kenyeret adni? A tantiémek megadóztatását ' helyesnek tartom, hiszen azok az emberek, akik legtöbbször munkanélkül élvezik a tantiémeket. fizessenek, ezek képesek^ arra. hogy a magasabb adókat is r megfizessék. Ellenben igaza van Sándor Pál t. barátomnak, nem lehet követelni attól a kistisztviselőtől, hogy duplán fizesse a keresetiadót Különösen sérelmes ez a kistisztviselőre, akinek éppen csak a létminimuma van biztosítva, éppen ezért nasrvon helyesnek tartom, hogy a jövedelmek 3600 pengőig újabb keresetiadóval ne legyenek megadóztatva. Méltóztassék a magántisztviselők helyzetét nézni. Míg az állami tisztviselőknek aggságukra, rokkantságukra biztosítva van a nyugdíjuk, addig a magántisztviselők legnagyobb részének nincs rendezve a nyugdíja, úgyhogy ezeknek csekély fizetésükből kellene félretenniök, (Szilágyi Lajos: A jogviszonyuk sincs rendezve!) hogy öreg napjaikra biztosítsák a maguk és csa^djuk megélhetését- (Szilágyi Lajos: Még Herrmann miniszter úr beígérte a magántisztviselők jogviszonyának I rendezéséről szóló törvényjavaslatot! Húsz esztendeje Ígérik, már!) A rokkantadó hatályának további öt évre való megállapítását készséggel elfogadom, mert az adókat bizonyos mértékig biztosítanunk kell és a rokkantadó bár kis része az adóknak, de biztos részét teszi ki az adózásnak, tehát ismétlem, hatályának öt évvel való meghosszabbítását készséggel elfogadom. Ami az iskolák összevonását illeti, ez anynyira természetes dolog, hogy ezen fennakadni nem lehet és ebből felekezeti kérdést csinálni egyáltalán lehetetlen. Csak az iskoláknál is az a hiba, hogy mi ezeket túlságba fejlesztettük. Nem akarok bővebben rámutatni erre, hiszen a nép műveltsége nagyon fontos és az alsófokú iskolákat fejleszteni kell, de alsófokú iskolákat nagyszámban csináltunk olyan helyeken, ahol talán nem lett volna rájuk szükség, úgyhogy ezeket össze kell most vonni; ^viszont vannak olyan iskolák, amelyekbe az eső ma is befolyik: ezeket, a meglevő iskolákat kellett volna elsősorban olyanokká tenni, hogy az egészségügy és a tanügy követelményeinek teljes mértékben megfeleljenek. Ez ellen nem is szólalnék fel, de a polgári iskolák és az egyetemek fejlesztése, azt hiszem, egy kicsit túlságba ment. (Forster Elek: Nem is kicsit!) A múlt hetekben itt a Képviselőházban, az újságokban, a társaságokban, egyáltalán mindenféle körben számtalan megállapítás történt arra vonatkozólag, hogy a publikum szemében a legnagyobb vörösposztó a ma dívó álláshalmozás. (Ügy van! Ügy van! — Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, nincs lelkiismeretes ember ebben a Képviselőházban, aki velem egyet ne értene akkor, amikor azt mondom, hogy a legsürgősebb kötelessége a kormánynak ezt megszüntetni. (Elénk helyeslés.) Olvastam e törvényjavaslat indokolásából azt a passzust, amelyben a bizottság kéri ia Házat, utasítsa a kormányt, hogy ezekről kimutatást tegyen a Ház asztalára. (Farkasfalvi Farkas Géza: Nem eléé"!') Ttt nem kimutatásra van szükség, itt a legsürgősebb intézkedésre van szük°ég. (Elénk helyeslés.) Amikor ezrek jajgatnák odakinn, akkor az ilyen dolgokat, az il ven vörös posztót el kell távolítani. (Sziláíryi Lajos: Csináljuk meg! Fogjunk össze!) Vagyok bátor ennél a pontnál I. számú határozati javaslatomat előterjeszteni (olvassa): «Az álláshalmozások megszüntetése céljából utasítja t. Ház a kormányt, mis7erint olyan indítványt terjesszen sürgőben a Ház elé, amely szerint senki az államtól va.gy általa támogatott intézménytől több, mint kétféle jogcímen illetményt fel ne vehe«sen» (Elénk helyeslés. — Farkasfalvi Farkas Géza: Még az is sok! — Br. Pod mapí^zky E^rfre: Elég egy! — Zajos felkiáltások: Elén enii!) Ezt nem lehet mondani, mert ha nem engedünk meg kettőt, akkor az olyan nyugdíias tisztviselőket, akik hasznos tagiai ennek a törvényhozásnak, kizárnánk a törvényhozásból, hiszen mint kénvisrfők, efry idő^e elveszítenék nvugdíjilMményüket. (Fark^sfalvi Farkas Géza: AkV*r tessék azt kimondani, hop-v egy nynorií-i ip^et^ésre^^ Ez P kívánság magától értetődik! (Forster F 1o k: El ép- egy! — GaM feston: Elég egy! — Valaki közbeszól: A földbirtokos se lehessen képviselő.) Az egyik képviselőtársam azt mondta, hogy a földbirtokos <= e lehessen itt mint kénviselő. Hát amíg földbirtokosok ülnek itt, akik független polgárok, addig ne féltsék ezt az országot, ellenben ha olyan emberek kerülnek itt többségbe, akik függő viszonyban vannak a
