Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-446

Az országgyűlés képviselőházának UU szik, több Csapót keresnek, akik ^ilyesmit esetleg írtak, mert már nevetségessé váltak ezzel az egész hamisítással. Egy nagy országos szövetség titkárának aláírását, amely körülbelül 40—50 ezer tagsági könyvben megtalálható, csak könnyű volna hamisítani, de úgy látszik, még ennyi fáradságot sem vettek maguknak. A lap, amely ezeket a leveleket közölte, nem először esik abba a hibába, hogy hamis adatokra hivatkozik. Csak arra az esetre utalok, amely a Paléologue-jegyzékkel és kísérőlevéllel kapcsolatosan előfordult, amelyről ugyancsak a Magyarság annak idején igen sokat írt. Ezt azután végül kénytelen volt a magyar kormány' megcáfolni és kijelenteni, hogy ezek az adatok hamisak. Es ilyen hamis iratokat az újabb időben ugyan már nem, de a frankhatnisítási korszakban — körülbelül ezt a helyes időmeghatározást használhatom — még igen divatos volt árulni. Hozzám tömegével hoztak ilyen hamis okmányokat és nem kis emberektől, hanem például még a kormányzó kabinetirodájából is hoztak állítólag aktákat és azokat prezentálták jó pénzért. Az, hogy az Ébredők egész levéltárát eladásra kínálták és senkinek sem kellett, közismert dolog. (Derültség.) Természetesen mi mindenkor ügyeltünk arra, hogy ne üljünk fel ezeknek a hamisításoknak, hanem gondosan ellenőriztük .azokat az állítólagos okmányokat, gondosan ellenőriztük az aláírásokat és nem estünk abba a hibába, amelybe a Magyarság véleményem szerint igen^ könnyelműen talán nem is beleesett, hanem szándékosan ment bele. Ma cinég nem tudom pontosan megállapítani, hogy ezeket a hamisításokat ki követte el. Kernelem, hogy ez is napfényre fog jutni. Ez a hamisítás éppen úgy napfényre fog jutni, mint ahogyan annakidején Ulain Ferenc vádjaival kapcsolatosan Rassay Károly képviselővel szemben nyilvánosságra került, hogy az a vád, illetőleg a vádnak alapját képező okmány, amelyet annakidején Ulain Ferenc képviselő próbált Rassay Károly képviselővel szemben felhasználni, Bécsben készült, ahol egy fiatalember tréfát űzött a magyar követség egyik emberével. Ezt szinte operettszerűleg ugratták be abba, hogy hamis okmányokat, illetőleg hamis okmányokról készült fényképeket hozzanak neki. Valószínűnek tartom, hogy itt is ehhez hasonló eljárás fog kiderülni, hiszen közismert dolog, hogy Pozsonyban a Carlton kávéházban és máshol vannak emberek, akiknél minden nemzet okmányait^ meg lehet rendelni. Lehet, hogy ezek az okmányok is ott készültek, a szálak — legalább a külső .szimptomák szerint — odavezetnek. Azok, akik ezt az egész közlést rendezték, tisztában voltak azzal, hogy ezek a levelek hamisak, mert ha nem lettek volna tisztában ezzel, akkor módjukban lett volna meggyőződni arról, hogy az ezeken a leveleken szereplő aláírások tényleg valódiak-e, vagy pedig nem. Ha másképpen nem, — itt ugyanis nagy kijelentéseket tesz egyik-másik lap hazaárulásról, vagy nem tudom miről — miért nem bocsátották ezeket a leveleket közlés előtt a politikai rendőrség rendelkezésére, hogy az nyomozza ki, állapítsa meg, hogy ténvleg hitelesek-e ezek a levelek és indítson^ eljárást abban az esetben, ha a levelek aláírása csakugyan hiteles. Ha azonban ezt tették volna, akkor nem lehetett volna azt a politikai pecsenyét megsütni, amely politikai pecsenye az egész cél mögött áll. (Györki Imre: De odaégett a pecsenye!) Ha nem volna fővárosi választásiakkor ezekre a levelekre nem lett volna szükség. Vanak a vá6. ülése 1930 december 9-en, kedden. ââ5 lasztásokkal kapcsolatosan mindig ilyen jelenségek. Láttunk ilyen jelenséget az angol munkáskormány választásánál is. Az a bizonyos Zinovjev-levél is abban az időben készült és azt a célt szolgálta, hogy a választókra hasson, utólag azután, a választás után beigazolódott, hogy közönséges hamisításról van szó. Beigazolást nyert például a legutóbbi osztrák választások alkalmával is, hogy különböző fegyverkutatásokkal és egyebekkel próbáltak a választókra _ hatni. En ennek az egész közlésnek nem tulajdonítok nagyobb jelentőséget. En inkább azt látom, hogy az a félelem, az a kétségbeesés, amely a túloldalon napról-napra emelkedik, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbal- * oldalon.) hogy a választók tömegével hagyják ott a kormányt és a kormányt támogató pártot, (Ellenmondások a jobboldalon.) készteti őket arra, hogy ilyen hamisításokat csináljanak és ezekkel a hamisításokkal,^ ezekkel a levelekkel próbáljanak ihatni a választók nagy tömegére. Főképpen azóta, amióta a mi gyűléseinken nemcsak a munkásosztálynak, hanem a polgári osztálynak is nagy tömegei jelennek meg, orvosok, mérnökök, ügyvédek Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Kérem szíveskedjék beszédét befejezni. Peyer Károly: Tisztelettel kérem, méltóztassék tizenöt perc meghosszabbítást adni. (Felkiáltások: Megadjuk! ) Elnök: A Ház a kért meghosszabbítást megadta. Peyer Károly: Amióta gyűléseink a polgári társadalom nagy tömegei részéről is látogatottságnak örvendenek, azóta^ teljesen elvesztették az önuralmukat és már kísérletet tettek különböző dolgokra, amelyekkel a választókat befolyásolni kívánják. A tendencia túlságosan átlátszó, mert először arról írtak, hogy egy millió szokolt küldtek el, — ez még legalább valami volna — (Derültség a szélsőbaloldalon.) mert mi szegény párt vagyunk ugyan, de tízezer szokol, az még nálunk is található. (Br. Podmaniczky Endre: Szegények, de jól élnek!) Azt még el lehet képzelni, hogy bár nem sok pénzünk van, 1700 pengőért még sem kell elárulni magunkat, 1700 pengőt még lehet kapnunk és ez az egész dolog itt bukik meg, (Györki Imre: Nem kell a szomszédba menni érte!) ez az egész dolog itt válik nevetségessé, mert iha egy nagy összeget írtak volna be — ugyanezért a pénzért ezt is beírhatták volna — (Derültség a szélsőbaloldalon.) az nem lett volna valami nagy baj. Az 1700 pengőnek még az árfolyamát is rosszul számították át. (Derültség a szélsőbaloldalon,) Annak feltételezése, hogy a szociáldemokratapártnak szüksége van arra, hogy a párt vezére a cseh szenátus elnökének egy levelet írjon, titokzatosan futárral, nem tudom milyen külső és egyéb körülmények között, túlságosan átlátszó, s túlságosan operettszínű ez az egész dolog. (Propper Sándor: Túlságosan blőd!) Azok, akik ezt a hamisítást csinálták, még hamisítani sem tudnak, ezek még ehhez sem értenek, mert ezt is olyan bután csinálták, hogy mindenkiaz első percben rájön arra, hogy ez? képtelenség. Hát a szociáldemokratapártnak még nincs szüksége annyira 1700 pengőre, hogy ezért külföldre menjen. Megkérdeztem ebben az ügyben jogászokat, hogy mondják meg nekem, hogyha mindazok, akik ezekben a levelekben említve vannak, a lapok ellen pert indítanak, mennyi idő múlva lehet ebben az ügyben tárgyalást, illetve ítéletet kapni és mi az a várható büntetés, ami -ezè33

s