Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.
Ülésnapok - 1927-445
Az országgyűlés képviselőházának H5. megemlékeznem az új gazdáknak, a földreform során földhöz juttatott embereknek sorsáról és azoknak szanálási szükségességéről Azt gondolom, hogy az az intézkedés, amely tavaly helyesnek látszott, — hogy tudniillik ezeknek a birtokosoknak a fizetési kötelezettségét a kataszteri tiszta jövedelemnek hatvanszoros beszorzásával fixirozzuk — elhamarkodott volt. (Ügy van! Ügy van! half elől.) Egy esztendő után arra kellett rájönnünk nekünk, falusi figyelőknek, hogy a földnek valóságos értéke alatta maradt annak az értéknek, amelyet mi tavaly itt törvényhozásilag megállapítottunk. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Arra jöttünk rá, hogy ma ismerünk szabadkézben lévő parcellákat, amelyek közvetlen szomszédságában vannak a földreform során juttatott parcelláknak és ezeknek értéke 50%-kai kevesebb, mint a földreform során juttatott földek birtokosait terhelő fizetési kötelezettség. (Lázár Miklós: TTgy van!) Az abnormis rossz gazdasági esztendő is hozzájárult ahhoz, hogy ezek az új birtokosok fizetési kötelezettségüknek nem tudnak eleget tenni, hozzájárult azonban az is, — amiben ők már nem hibásak — hogy az általános gazdasági leromlás következtében itt a föld ára kevesebb lett. Ezek az emberek tehát ma ott állanak, hogy szintén földnélküliekké válnak, mert az 52 évre kontemplált törlesztést nem tudják teljesíteni. Itt van az államhatalomnak másik sürgős kötelezettsége: valahogyan ezekkel az emberekkel is törődnie kell, ezeket proletársorba visszasüllyedni engednie nem lehet, mert hiszen ha itt más nem történik, mint iaz, hogy a proletárosodás évről-évre, hónapról-hónapra nő, akkor ebben az országban a személy- és vagyonbiztonság mihamarább meg fog szűnni. (Ügy van! Ügy van! balfelől) így tehát éppen a társadalom jobb sorsban levő rétegeinek kötelessége az, hogy saját biztonságuk érdekében is követeljék, szorgalmazzák az államhatalomnál azt, hogy az, ezeknek az embereknek tönkrejutását megakadályozza. (Strausz István: Összeomlott a reform!) T. Ház! Ha itt a helyzetnek javításáról akarunk beszélni és illetőleg kivánesiak vagyunk a falusi ember elgondolására, úton-útfélen egy érdekes szót hallunk tőle, azt, hogy kedvezőbb hitelt kíván. Ha ezek az emberek kívánják ezt a hitelt, valószínű, hogy erre nekik nagy szükségük van. (Lázár Miklós: Életszükséglet!) Gondoskodni is kellene arról, hogy ezek a megszorult emberek valahogyan olcsó hitelhez jussanak. Nagy tisztelettel kérdezem azonban, nem volt-e az államhatalom is hibás abban^ hogy ezt a szót megismertette a vidékkel és talán annak tudatában ismertette meg, hogy ezt az olcsó hitelt aÜni nem lehet, először azért, mert nem is állami feladat, másodszor pedig azért, mert nincs meg az ia pénz, amelyet odaadhassanak neki. (Erdélyi Aladár: Kamatmentesen kellett volna adni!) S mivel már benne van a tudat az emberekben, hogy nekik olcsó hitelt adnak, ha nem fogják megkapni ezt az olcsó hitelt, nem fog-e ez olyan társadalmi bajt előidézni, — nem gondolok én most politikai bajra, hanem társadalmira — amelyre nekünk egyáltalában szükségünk nincs? T. Ház! A falusi ember kultúrigényei a világháború következtében talán száz esztendővel előbbre mentek. (Igaz! Ügy van!) A falusi embernél a háború előtt közmondásos volt az orvostól, kórháztól való félelem. Ma az a harctereket megjárt és polgári foglalkozásához visszatért magyar polgártestvér, 'ha baja van. ülése 1980 december 5-én, pénteken. 223 orvoshoz megy, s ha az orvos szükségesnek tartja, befekszik a kórházba. Az az ember úgy érzi, a háború folyamán úgy tanulta meg, hogy neki az élethez ' legalább is joga van és ha az államhatalom védi a csecsemőt, védi azt a gyermeket, mielőtt még a világra megszületett volna, védi a tüdővészeseket, (Propper Sándor: Ahogy védi! Csak védenie kellene!) akkor neki, ha fizikailag bajba került, szintén joga van ahhoz, hogy az államhatalomtól bizonyos segítségben részesüljön. Az, akit ez érdekel, ezen a téren igen érdekes megfigyeléseket tehet. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Vannak esetek, hogy_ valakinek van egy-két ^katasztrális hold földje és igénybeveszi a kórházi ápolást. Folyamodik, hogy ezt a kórházi ápolási díjat az országos betegápolási pótadóból fedezzék. Nem tudok rá esetet, hogy ennek a kétholdas parasztnak elengedték volna a kórházi ápolási költséget. (Lázár Miklós: Ez általános panasz!) Itt van egy másik eset. Nem. egy ilyen eset van; én csak egy poentírozott esetet mondok el. Az unoka kórházi ápolásra szorul. A nagyszülők kezében van még a vagyon. Az egész vagyon talán hat katasztrális hold, s arra van huszonnégy igényjogosult, várományos, aki — ha esetleg még akkor meglesz az a vagyon — örökölni fog a nagyszülők elhalálozása után Nem is lehet már kifejezni katasztrális holdakban, hogy mit fog majd, reménybelileg, örökölni. S itt most a helyzet az, — az életből mondom — hogy az unoka kórházi ápolási költségét betáblázzák a nagyszülőknek erre a hat holdas kis birtokára. (Strausz István: Mindennapos]) Ebből kifolyólag megindul azután a veszekedés a várományosok között, egymást naponként molesztálják azért, hogy az egyik jobban igénybevette a várományt, mint a másik. A veszekedésnek se vége, se hossza nincs. (Kabók Lajos: Mégis támogatja ezt a kormányzati rendszert képviselő úr!) Azt r hagyja rám, t. képviselőtársam, mint ahogy én is ráhagyom önre, hogy nem támogatja. (Kabók Lajos: Kritizálja és elfogadja a javaslatot! — Propper Sándor: Már megszoktuk!) Nekem a kritizálási jogom megvan, s a kritizálásból majd olyan következtetéseket vonokle, amilyeneket levonni tudok és akarok. Feltétlenül tisztában vagyok a logikával annyira, hogy tudjam a következtetést helyesen levonni a premisszákból. (Meskó Zoltán: Színvak sem vagy; a vöröst a fehértől meg tudod különböztetni! Propper Sándor: Meskó-féle bölcseség!) Ismételten megkíséreltem azt, hogy bebizonyítsam, hogy az a két katasztrális hold föld, vagy az a nyolc katasztrális hold föld nem olyan vagyon, amihez hozzá lehet nyúlni, amiből el lehet venni, mert az olyan minimum, hogyha ahhoz hozzányúlnak, akkor annak a családnak, annak az illetőnek a létfenntartása nem lesz biztosítva. Megpróbáltam kieszközölni, hogy annak a kis* exisztencíának adjanak szegénységi bizonyítványt^ azt mondják azonban, hogy szegénységi bizonyítványt adni neki nem lehet, mert tényleg van ennek az embernek valamije. Itt jelentkezik tehát egy másik szükségesség az államhatalom részéről, talán nem is olyan sokba kerülő szükségesség, amivel az államhatalomnak tényleg foglalkoznia kell azért, mert egyébként ennek a kisexisztenciának a jövője nincs (biztosítva. A falusi f emberrel beszélgetvén, mindig azt mondja, ismételten visszatér arra, — ezt az uráli aztán másképpen fejezik ki — hogy ő nem törődik azzal, milyen ára van a búzának, milyen ára van az állatnak, csak ő a csizmáját, ruháját olcsón, úgy tudja megszerezni, mint 31*