Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-445

Az országgyűlés képviselőházának H5. megemlékeznem az új gazdáknak, a földreform során földhöz juttatott embereknek sorsáról és azoknak szanálási szükségességéről Azt gondolom, hogy az az intézkedés, amely tavaly helyesnek látszott, — hogy tudniillik ezeknek a birtokosoknak a fizetési kötelezettségét a kataszteri tiszta jövedelemnek hatvanszoros beszorzásával fixirozzuk — elhamarkodott volt. (Ügy van! Ügy van! half elől.) Egy esz­tendő után arra kellett rájönnünk nekünk, falusi figyelőknek, hogy a földnek valóságos értéke alatta maradt annak az értéknek, ame­lyet mi tavaly itt törvényhozásilag megálla­pítottunk. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Arra jöttünk rá, hogy ma ismerünk szabadkézben lévő parcellákat, amelyek közvetlen szomszéd­ságában vannak a földreform során juttatott parcelláknak és ezeknek értéke 50%-kai keve­sebb, mint a földreform során juttatott földek birtokosait terhelő fizetési kötelezettség. (Lázár Miklós: TTgy van!) Az abnormis rossz gazdasági esztendő is hozzájárult ahhoz, hogy ezek az új birtokosok fizetési kötelezettségük­nek nem tudnak eleget tenni, hozzájárult azonban az is, — amiben ők már nem hibásak — hogy az általános gazdasági leromlás kö­vetkeztében itt a föld ára kevesebb lett. Ezek az emberek tehát ma ott állanak, hogy szin­tén földnélküliekké válnak, mert az 52 évre kontemplált törlesztést nem tudják teljesíteni. Itt van az államhatalomnak másik sürgős kötelezettsége: valahogyan ezekkel az emberek­kel is törődnie kell, ezeket proletársorba vissza­süllyedni engednie nem lehet, mert hiszen ha itt más nem történik, mint iaz, hogy a proletá­rosodás évről-évre, hónapról-hónapra nő, akkor ebben az országban a személy- és vagyonbizton­ság mihamarább meg fog szűnni. (Ügy van! Ügy van! balfelől) így tehát éppen a társada­lom jobb sorsban levő rétegeinek kötelessége az, hogy saját biztonságuk érdekében is köve­teljék, szorgalmazzák az államhatalomnál azt, hogy az, ezeknek az embereknek tönkrejutását megakadályozza. (Strausz István: Összeomlott a reform!) T. Ház! Ha itt a helyzetnek javításáról aka­runk beszélni és illetőleg kivánesiak vagyunk a falusi ember elgondolására, úton-útfélen egy érdekes szót hallunk tőle, azt, hogy kedvezőbb hitelt kíván. Ha ezek az emberek kívánják ezt a hitelt, valószínű, hogy erre nekik nagy szük­ségük van. (Lázár Miklós: Életszükséglet!) Gondoskodni is kellene arról, hogy ezek a meg­szorult emberek valahogyan olcsó hitelhez jus­sanak. Nagy tisztelettel kérdezem azonban, nem volt-e az államhatalom is hibás abban^ hogy ezt a szót megismertette a vidékkel és talán an­nak tudatában ismertette meg, hogy ezt az olcsó hitelt aÜni nem lehet, először azért, mert nem is állami feladat, másodszor pedig azért, mert nincs meg az ia pénz, amelyet odaadhassanak neki. (Erdélyi Aladár: Kamatmentesen kellett volna adni!) S mivel már benne van a tudat az emberekben, hogy nekik olcsó hitelt adnak, ha nem fogják megkapni ezt az olcsó hitelt, nem fog-e ez olyan társadalmi bajt előidézni, — nem gondolok én most politikai bajra, hanem társa­dalmira — amelyre nekünk egyáltalában szük­ségünk nincs? T. Ház! A falusi ember kultúrigényei a vi­lágháború következtében talán száz esztendővel előbbre mentek. (Igaz! Ügy van!) A falusi em­bernél a háború előtt közmondásos volt az or­vostól, kórháztól való félelem. Ma az a harc­tereket megjárt és polgári foglalkozásához visszatért magyar polgártestvér, 'ha baja van. ülése 1980 december 5-én, pénteken. 223 orvoshoz megy, s ha az orvos szükségesnek tartja, befekszik a kórházba. Az az ember úgy érzi, a háború folyamán úgy tanulta meg, hogy neki az élethez ' legalább is joga van és ha az államhatalom védi a csecsemőt, védi azt a gyer­meket, mielőtt még a világra megszületett volna, védi a tüdővészeseket, (Propper Sándor: Ahogy védi! Csak védenie kellene!) akkor neki, ha fizikailag bajba került, szintén joga van ah­hoz, hogy az államhatalomtól bizonyos segít­ségben részesüljön. Az, akit ez érdekel, ezen a téren igen érdekes megfigyeléseket tehet. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Vannak ese­tek, hogy_ valakinek van egy-két ^katasztrális hold földje és igénybeveszi a kórházi ápolást. Folyamodik, hogy ezt a kórházi ápolási díjat az országos betegápolási pótadóból fedezzék. Nem tudok rá esetet, hogy ennek a kétholdas parasztnak elengedték volna a kórházi ápolási költséget. (Lázár Miklós: Ez általános panasz!) Itt van egy másik eset. Nem. egy ilyen eset van; én csak egy poentírozott esetet mondok el. Az unoka kórházi ápolásra szorul. A nagyszü­lők kezében van még a vagyon. Az egész va­gyon talán hat katasztrális hold, s arra van huszonnégy igényjogosult, várományos, aki — ha esetleg még akkor meglesz az a vagyon — örökölni fog a nagyszülők elhalálozása után Nem is lehet már kifejezni katasztrális holdak­ban, hogy mit fog majd, reménybelileg, örö­kölni. S itt most a helyzet az, — az életből mon­dom — hogy az unoka kórházi ápolási költségét betáblázzák a nagyszülőknek erre a hat holdas kis birtokára. (Strausz István: Mindennapos]) Ebből kifolyólag megindul azután a veszekedés a várományosok között, egymást naponként molesztálják azért, hogy az egyik jobban igény­bevette a várományt, mint a másik. A ve­szekedésnek se vége, se hossza nincs. (Ka­bók Lajos: Mégis támogatja ezt a kormány­zati rendszert képviselő úr!) Azt r hagyja rám, t. képviselőtársam, mint ahogy én is rá­hagyom önre, hogy nem támogatja. (Kabók Lajos: Kritizálja és elfogadja a javaslatot! — Propper Sándor: Már megszoktuk!) Nekem a kritizálási jogom megvan, s a kritizálásból majd olyan következtetéseket vonokle, amilye­neket levonni tudok és akarok. Feltétlenül tisz­tában vagyok a logikával annyira, hogy tud­jam a következtetést helyesen levonni a pre­misszákból. (Meskó Zoltán: Színvak sem vagy; a vöröst a fehértől meg tudod különböztetni! ­Propper Sándor: Meskó-féle bölcseség!) Ismé­telten megkíséreltem azt, hogy bebizonyítsam, hogy az a két katasztrális hold föld, vagy az a nyolc katasztrális hold föld nem olyan vagyon, amihez hozzá lehet nyúlni, amiből el lehet venni, mert az olyan minimum, hogyha ahhoz hozzányúlnak, akkor annak a családnak, annak az illetőnek a létfenntartása nem lesz biztosítva. Megpróbáltam kieszközölni, hogy annak a kis* exisztencíának adjanak szegénységi bizonyít­ványt^ azt mondják azonban, hogy szegénységi bizonyítványt adni neki nem lehet, mert tény­leg van ennek az embernek valamije. Itt jelent­kezik tehát egy másik szükségesség az állam­hatalom részéről, talán nem is olyan sokba ke­rülő szükségesség, amivel az államhatalomnak tényleg foglalkoznia kell azért, mert egyébként ennek a kisexisztenciának a jövője nincs (biz­tosítva. A falusi f emberrel beszélgetvén, mindig azt mondja, ismételten visszatér arra, — ezt az uráli aztán másképpen fejezik ki — hogy ő nem törődik azzal, milyen ára van a búzának, mi­lyen ára van az állatnak, csak ő a csizmáját, ruháját olcsón, úgy tudja megszerezni, mint 31*

Next

/
Oldalképek
Tartalom