Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-445

Az országgyűlés képviselőházának ^5-. páry Gyulának, hogy az 1879 : II. te. szerint kibocsátott állampapírokat 15 millió forint ere­jéig értékesíthesse, ha pedig ez az értékesítés nem volna kedvező, akkor 6 millió osztrák ér­tékű forintot meg nem haladó hitelműveletet vehessen igénybe. Nem volna-e lehetséges ma is, a rendkívüli viszonyokra való tekintettel, ilyen hitelművelettel élni mindazideig, amíg a mező­gazdaságot talpra nem állítjuk és a gazdasági életbe vérkeringést nem viszünk. Mert hiszen nem kerülhetjük el, itt áll a küszöbön a mező­gazdaság feltétlenül szükséges támogatása és felkarolása, (Ügy van! Ügy van!) és pedig a 100 milliós előlegkölcsönből, amely 100 millióra a legilletékesebb szakfórumnak, az agrárblokk­nak véleménye szerint a mezőgazdaság állami támogatása céljából szükség van. De nem sza­bad ezzel egyidejűen késlekednünk a kemény kéz megmutatásával sem, aimi az árak letörését illeti. (Élénk helyeslés.) Maximálni kell szerin­tem a kenyérárakat és a kis- és középipar hat­hatós támogatásába bele kell fognunk, inert az ezek iránt való intézkedések meg fogják mutatni a maguk jó hatását. Ez a javaslat a legjobban sújtott lakossá­gon kíván segíteni. Sajnálom, hogy a javas­lat nem sorozJaatta ide a rokkantaknak maga­sabb ellátási díjban való részesítését, a régi és új nyugdíjak között mutatkozó diszparitás megszüntetését; (Elénk helyeslés.) sajnálom, hogy nem sorozhatta ide a nyugbéresek keser­ves helyzetének megjavítását, sem azokét, akik­nek a legmesszebbmenő takarékosság is indo­kolt volna és amely takarékosság ezeknek ér­dekében az államnak szinte becsületbeli köte­lessége, hogy a maga iránti hitet és bizalmat visszaállítsa, nevezetesen a hadikölcsön-ősjegy­zők szomorú helyzetének megjavítását. (Gaal Gaston: Hol vannak azok?) Ez a javaslat ezeknek a legjobban sújtott lakosoknak támogatásához a közalkalmazottak hozzájárulását veszi igénybe. Meg vagyok győződve arról, hogy az a köztisztviselői tá­bor, amely egyértelműen jajdult fel akkor, amikor a fizetések leszállítására vonatkozó terveket hallotta, most minden szó nélkül adja meg magát azon kötelezettségnek, amely az ál­talános teherviselés révén reája is kiterjed. Hiszem, hogy ez a köztisztviselői társadalmi réteg, amely a sors kedvező játéka folytán az irigyeltek rétegei közé került, jó lélekkel adja le majd az adóját a legjobban sújtott lakos­ság részére. Éppen ezért ne nyúljunk hozzá az ezen társadalmi réteg segítségére költség­vetésileg előirányzott összeghez csökkentőleg. Ha dugsegély van, — nem tudom, hogy van-e — de ha van, ezt feltétlenül meg kell szüntetni, mert ez folytonos gyanúsításra ad okot, és odiózus, tűrhetetlen állapot volna ennek to­vábbfolytatása. (Strausz István: Visszaélés!) Mivel azonban én még nem láttam olyan köz­tisztviselőt, különösen családosat, aki fizeté­séből tőkét gyűjtött volna, elleniben naponta találkoztam olyan köztisztviselővel, aki a sors kegyetlen csapásai folytán önhibáján kívül ne­héz anyagi helyzetbe került. Ez a köztisztvi­selő hova forduljon ennek az anyagi helyzet­nek megjavítása végett? Talán kezesekkel bankokhoz, hogy drága kölcsönt kapjon tő­lük, vagy pedig privát kölcsönöket kérjen, függő helyzetet teremtve ezzel? Hova fordul­jon, ha nem az őt alkalmazó államhoz? Gon­doljunk csak vissza, t. Képviselőház, arra a háború alatti és háború utáni időre, hogy mennyit tűrt és szenvedett ez a '-köztisztviselői kar és mégis becsületesen elvégezte munká­ját. Varázsoljuk csak szemeink elé a vagyon­ülése 1930 december 5-én, pénteken. 207 mentő vásár szomorú képét, amelynek anya­gát leginkább és legnagyobb részben a köztiszt­viselői lakások berendezési és felszerelési tár­gyai alkották. Varázsoljuk csak elő, és látni fogjuk, hogy milyen sivár volt ezek után annak a köztiszt­viselőnek lakása, és hány magasrangú köztiszt­viselő felesége végezte el otthon lemondásból a legdurvább háztartási teendőket is. (igaz! Ügy van!) Láthatjuk ebből, hogy az a köztisztviselő tűrt, szenvedett, de azért becsülettel elvégezte munkáját. Hát emberséges dolog volna ettől a tisztviselői kartól megvonni a további segí­tést? Bízzuk ezt egy pártatlan bizottságra, vagy akár vigyék ezt a komolyabb, nagyobbmérvű segélyezést a minisztertanács elé, de a segély­összeget ne csökkentsük, t. Képviselőház. Ez a tisztviselői kar támogatást, segítést érdemel. (Ügy van! a középen!) Ez a nemzet erős közép­osztálya, ezek hű hazafiak és az államnak erős oszlopai. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) T. Képviselőház! A továbbiakban a javas­latnak 5. §-ával kívánok foglalkozni, és pedig ennek a városokkal kapcsolatos rendelkezései­vel. Nem abban a formában, amint Lakatos Gyula t. képviselőtársam tette, aki bizonyos szankciókat kíván abban a tekintetben, hogy a törvényhatóságok, városok és községek bizo­nyos^ határidő alatt és miképpen végezzék el a létszámcsökkentést, hanem abból a szempont­ból^ hogy a törvényjavaslatnak ezt a rendelke­zését egyenesen perhorreszkálom, azt kivihetet­lennek és a városokra nézve sérelmesnek tar­tom, (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) mert, igen t. Képviselőház, & városok már 1925-ben végrehajtották a létszámcsökkentést, amely ak­kor is nehezen volt keresztülvihető. (F. Szabó Géza: A többi önkormányzati testület is végre­hajtotta!— Meskó Zoltán: Halljuk! Halljuk!! Szűzbeszéd, ne szóljunk közbe! — F. Szabó Géza: Gyakorlottabb szónok, mint nagyon sok régi képviselő! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Kiskos István: Mondom, a városok már 1925-ben végrehajtották a létszámcsökkentést, amely már akkor is nehezen ment nálunk. De amikor a teendők még inkább megszaporodtak éppen a viszonyoknál fogva, szinte lehetetlen a létszámcsökkentésnek ebből a szempontból való keresztülvitele.^ Hiszen a városok nemcsak helyi.hatóságként járnak el, nemcsak az állami közigazgatást közvetítik, hanem városgazdál­kodást folytatnak, a városfejlesztésben és vá­rosigazgatásban is közreműködnek, s ezeknek a városoknak tisztviselői nemcsak mint elsőfokú hatóságok, hanem mint gazdasági szervek is állandóan érintkezésben vannak a közönséggel. Hiába van itt minden^ egyszerűsítés az ügyvi­telnél, az elsőfokú hatóságnál nem lehet korlá­tozni a közönséggel való érintkezést. A közön­séggel való érintkezés leköti ezeknek az első­fokú önkormányzati szerveknek minden hiva­talos idejét, úgyhogy a hivatalos időn kívül kell nekik megfeszített erővel dolgozniok, ami — erejüket kimerítvén előbb-utóbb — meg­akasztja a városi igazgatást. De lehetetlen ennek a létszámcsökkentésnek ebből a szempontból való keresztülvitele azért is, — most a megyei városokról beszélek — mert e városok tisztviselőkarának nem olyan a lét­száma, hogy a 10%-os létszámcsökkentést ke­resztül lehetne vinni. De nem is szükséges és lehetetlen is ez az önkormányzati létszámcsök­kentés, s nem is jelent megtakarítást az állam­háztartsra nézve, hanem igenis lényeges meg­takarítást jelentene a városokra nézve az, ha 29*

Next

/
Oldalképek
Tartalom