Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.
Ülésnapok - 1927-445
208 Az országgyűlés képviselőházának Uh5 a mélyen t. kormány szíveskednék a városokra kivetett rendőrségi hozzájárulások és a vármegyei hozzájárulások fizetése alól a városokat felmenteni. Ez igenis^ lényeges megtakarítást jelentene a városok számára. Igaz az is, hogy a városok tartoznak takarékosságot követni más^ téren, ; így például a beruházások terén. A városok állítsák most meg a beruházási tevékenységet mindaddig, amíg a közbevételeknek az előirányzott mértékben való befolyására nézve nincs kilátás, és amíg a közszabadsági élet fel nem lendül. (Kabók Lajos: Már rég megállították!) Ezért az 5. §-nak ilyen módon való módosítása iránt indítványt nyújtottam be, amelyet majd a részletes tárgyalás során leszek bátor megindokolni. Nem fogadhatom el ennélfogva az indokolásnak e szakaszra vonatkozó részét sem. A városok ugyanis az államtól kaptak támogatást, s ennek a támogatásnak eredete visszanyúlik az 1912 : LVIII. te. meghozataláig, amelynek 1. §-a az állami közigazgatási teendők közvetítése fejében a városok részére 1913-tól kezdve tizenhat évre terjedőleg nyolc millió korona állami segítséget biztosított, amely segítségből négy millió koronát az autonóm rendőrség fejlesztésére, a többi részt pedig városfejlesztésre voltak kötelesek a városok fordítani. Minthogy ez a segítség, amely törvényileg volt biztosítva, a viszonyok folytán megszűnt, a kormány úgy érezte, hogy ezért kárpótolni kell a városokat. Ezért, amikor a négyosztályú kereseti adó megszüntetésével — amely kereseti adókat a városok megpótlékolhatták és ezen pótlékolás révén jelentékeny összegekre tettek szert — az állam kiformálta a neki jobb jövedelmet hozó jövedelmi adót, amelynek alapját a városok az átengedett forgalmi adórészesedés, továbbá a százalékos és alkalmazotti kereseti adó fejében eszközölt kimunkálás révén nägy összegre emelték, úgyhogy ez az adó az államnak jelentékeny bevételi forrását képezi, de ezt az adót kivonta a községi adózás alól, ennek ellenében átengedte a városoknak az említett adókat. Igen t. Képviselőház! A városok is benne vannak most már a válság kellős közepében. Igaz, hogy ezt a válságot egy ideig elodázták azokkal a beruházási munkálatokkal, amelyeket helyileg végeztettek azért, hogy a helyi ipart támogassák, munkaalkalmakat adjanak neki, a munkásoknak keresetet biztosítsanak, és hogy a kultúra szempontjából fejlődjenek. A városoknak ezt a beruházási tevékenységét gyakran könnyelmű gazdálkodásnak jellemezték, pedig, őszintén szólva, a városok ezt a tevékenységet tisztán ezeknek a céloknak az érdekében fejtették ki. Es mi lett ennek a jellemzésnek a következménye? Az, hogy a szeizmográf-érzékenységű tőke visszahúzódott, és a városok vagy nem kaptak egyáltalában kölcsönt, vagy pedig a könnyelmű gazdálkodásra való hivatkozással prédikáció után kapták csak meg a városok ezt a bankkölcsönt. Nehezen tudták csak megszerezni annak idején a városok ezeket a hiteleket azért is, mert a legfelsőbb felügyeleti hatóságok részéről — amint azt tegnapi beszédében Hegymegi Kiss Pál t. képviselőtársam is elmondta — bürokratikus nehézségek voltak az eljárás körül, és ez megnehezítette a városoknak a beruházások tekintetében hozott határozatai jóváhagyását és vagy nem hagyták jóvá ezeket, vagy pedig olyan feltételek mellett hagyták jóvá, hogy a városok tartoznak a bankok ajánlati feltételeit is bemutatni, mert a jóváhagyás eddig a be- I . ülése 19B0 december 5-én, pénteken. mutatásig csak elvi jóváhagyás volt. Hogy a pénzügyi viszonyok napról-napra változtak, ez szintén megnehezítette a városoknak a beruházásokra szükséges összegek előteremtését. S most aggódva kérdezem: mi is lesz a városok háztartásával a válság további folyamán? (Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Mi lesz a városokban a társadalmi tevékenységgel, mi lesz a karitatív és humanitárius egyesületekkel, ha a közterhekkel sújtott polgárság odajut, hogy nem tudja fizetni, vagy nem akarja majd megfizetni iaz egyesületi tagsági díjakat, ha majd az elkövetkezendő karácsonyi vásáron lemérsékli bevásárlásait, mert nem tud egyebet venni, mint éppen csak azt, ami megélhetéséhez szükséges. Miből meríti akkor a kereskedő, az iparos, »a bevételt, a jövedelmet és a keresetet, és miből állítják elő és teremtik elő a közszolgáltatások összegét! Mi lesz azokkal a városokkal, amelyek a Speyer-kölcsönnel vannak megterhelve, ha az állam által a városoknak átengedett alkalmazotti és százalékos kereseti adó és forgalmi adórészésedés sem folyik be a maga teljes összegében? Ijesztően közeleg az az idő, amikor városok a forgalmi adórészesedési összege fél százalékkal lejjebb fog szállni az adóalapnál, amely esetre a törvényhozás iá« 1925 : XXII. te. 5. szakaszának negyedik bekezdése szerint úgy intézkedett, hogy ekkor a kormány engedélyezni fog a városoknak saját jövedelmi forrásukból valami fedezetet. Igen t. Képviselőház! Éppen ezért ennek az igazságtalanságnak megszüntetése, <a városok háztartása egyensúlyának megvédése és a városok fejlődése érdekében időszerűnek tartom, hogy egy tiszteletteljes kérést terjesszek a pénzügyminiszter úr elé, hogy a városok támogatásával kapcsolatosan tanulmányozza a városok részére a házadó átengedését. (Helyeslés jobb felől. — Gaal Gaston: Már régen meg kellett volna tenni !) Ez az adónem, amelynek összege a városok fejlődésével lépésszerűen és emelkedőén együtt halad, együtt nő és ez az a biztos jövedelmi forrás, >amely a maga összegével egyúttal fokmérője a városok kulturális nívójának és fejlődésének is, (Ügy van! jobbfelől.) mert ez az sadóösszeg és az alapját képező nyers házbérjövedelem, akként emelkedik, amint a városok fejlődnek a köztisztasági és kulturális intézmények és egyéb 1 közművek létesítésével. A városok ennek a házadénak átengedése fejében szívesen lemondanak a forgalmi adórészesedés összegéről, amely összeg a jelen válság és a fázisrendszer miatt s egyáltalán azon tendencia révén is, hogy az állam úgyis előbb-utóbb egységes kezelésbe veszi a forgalmi adót, csökken, illetőleg megszűnik. De lesznek városok, amelyek a házadó fejében lemondanának arról a százalékos és alkalmazotti kereseti adóról is, amelyeknek összege úgyis kevesebbet tett ki, mint valamikor a IV. osztályú kereseti adó megpótlékolása. A magyar városok mindig megmutatták a fejlődés irányában való törekvésüket. Sajnos, hogy ez a törekvés most csak a lelkekben élő vágyakozás lehet, a válság miatt, amely mindezt megnehezíti és lehetetlenné teszi. Remélem, hogy ez a válság nem fog sokáig tartani, mert hiszen ha sokáig tart, akkor bekövetkezik laz általános összeomlás, amelytől minket eddig is csak a lelkekben élő remény és hit ereje mentett meg, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Most is tehát, amint a javaslat indokolása is mondja, minden anyagi erőnkkel és erőfeszítésünkkel tőrekednünk kell arra, hogy a válságból minél előbb
