Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.
Ülésnapok - 1927-439
12 Az országgyűlés képviselőházának U39. ülése 1930 november 25-én, kedden. át. Ebbe a bíróságba, amely öt tagból állana, a kereskedelemügyi miniszter jelölné ki az elnököt, míg az érdekelt felek két-két tagot delegálnának. A bíróság tagjai egy, a kereskedelemügyi miniszter által előre kinevezett 35 tagú csoportból lesznek esetenként kijelölendők, mégpedig olyan formában, hogy a bíróság elnökének mindenkor jogásznak kell lennie, a bíróság tagjainak pedig műszaki képzettséggel bíró mérnököknek Vagyis szakembereknek. Végül a törvényjavaslat szabályozza az energiák külföldről való behozatalának vagy külföldre való kivitelének kérdését is, kimondván, hogy nagyobb jelentőségű áramexporthoz vagy importhoz a törvényhozás előzetes engedélye szükséges. A törvényjavaslat átmeneti rendelkezései kellőképpen megvédik a meglévő áramfejlesztő telepek érdekeit s ezeket csak olyan irányban szabályozzák, amennyiben az, szükséges a törvényjavaslat szelemének, vagyis az egységes energiagazdálkodás el véneik szempontjából. Amennyiben azonban meglévő régi telepek új bővítéseket létesítenek, ezekre a bővítésekre kiterjeszti az engedélyes részére azokat a jogokat és kedvezményeket, amelyek a törvényjavaslatban az új telepek részére biztosítva vannak. A törvény végrehajtását a kereskedelemügyi miniszterre bízza a javaslat T. Képviselőház ! Nagyjában ezekben voltam bátor ismertetni a villamos energia fejlesztéséről, vezetéséről és szolgáltatásáról szóló törvényjavaslatot. Megjegyezni bátorkodom, hogy amennyiben az egyes részletkérdések tekintetében még felvilágosításra vagy ismertetésre lesz szükség, ezt a részletes vita során fogom megtenni. Ezekutám kérem, méltóztassanak a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! Valamikor a szappan, majd később az újság, líj abban az elfogyasztott elektromosáram fokmérője a kultúrának. Ha ebből a szempontból az elfogyasztott kilowattok után mérjük a város, a magyar kisvárosok, a falu és főképpen a tanyavilág kultúráját, nagyon szomorú képet kapunk, mert úgy a városok, mint a kisvárosok, főképpen pedig a falvak és a tanyavilág elektromos áramfogyasztás tekintetében Európában talán a legnátrább vannak. Nem kell messzire mennünk, néhány kilométernyire a fővárostól már kezdődik a Kirgizpuszta a maga sáros utaival és vigasztalan sötétségével. De igaztalanok lennénk a magyar néppel szemben és rosszhiszeműség volna azt állítani, hogy ez azért van, mert a magyar népnek nincs érzéke a világosság, az elektromos áram iránt. Én emlékszem az elektromos áram bevonulására és tudom, hogy a 80-as évek elején kezdődött meg Magyarországon is az elektromos áramnak, az elektromos világításnak propagálása. Bizony a kezdet nagyon nehezen ment és azoknak az úttörőknek, akik Magyarországba behozták az elektromos áramot s annak használatát, a villamos világítást, nagyon solk közönnyel, nagyon sok előítélettel, nagyon sok meg nem értéssel kellett megküzdeniök. Ez a közöny és meg nem értés részben még ma •is tart és bizony ezt^ az. alkalmat kell megragadni arra, hogy néhány szóval megemlékezzünk azokról a melegszívű, nagyszerű férfiakról, akik minden vigasztalan jövő dacára is törekedtek Magyarországon ennek az új energiának utat teremteni. Meg kell emlékeznünk ennek az energiajavaslatnak a tárgyalásánál — hogy csak a legnagyobbakat említsem — Zipernovszky Károlyról, Bláthy Ottó Tituszról, Kandó^ Kálmánról és Stromsaky Sándorról, és még néhány igen derék, igen lelkes férfiúról, akik minden közöny és minden ellenérzés dacára életük javát adták oda azért, hogy ebbe a sötiét országba világosiságot vigyenek, hogy ebben a sötét országban az elektromos áram fogyasztásának közönséget teremtsenek. Hogy ez nem sikerült olyan mértékben, amint ezek a derék, nagylelkű, bátor és eszes férfiak akarták, az igazán nem rajtuk múlott, hanem azokon a körülményeken és viszonyokon, amelyek között nekik ezt az újfajta erőt terjeszteni és népszerűsíteni kellett. Mondom, még a nagyar népet, sem leheí lekicsinyelni azzaX hogy nem szerette volna meg a villamosvilágításit és ne használná föl az elektromos energiát azoknak a gépeknek üzembentartására, amelyekre neki is szüksége van. A magyar földmíves, a magyar iparos. a magyar munkás, a magyar földmunkás azonban sokkal szegényebb, kereseti viszonyai sokkal rosszabbak, semhogy meg tudná fizetni az elektromos áramot. t Ha^ megnézzük Fellner tanár^ legújabb statisztikáját, legújabb kimutatását a magyar nemzet vagyonosod ás ár ól, a magyar nemzeti jövedelemről, akkor meg kell döbbennünk azon, milyen alacsonyra értékeli Fellner^ tanár úr Magyarország jövedelmi fejkvótáját. Alig valamivel több, mint 500 pengő a magyar jövedelem fejkvótája, amelyet évenként mintegy 128 pengő adófejkvóta terhel; ebben az adófejkvótában azonban nincsennek benne az egyházi adók és nincsennek benne egyéb adósallangok. Nem csoda tehát, ha az előadó úr is kénytelen rámutatni arra, hogy a bennünket körülvevő államokkal, de méginkább a nyugati államokkal szemben Magyarországon az elektromos áramfogyasztás alig valamivel több, mint egyharmada annak, amit általában Európában fejenként elektromos áramban elfogyasztanak. Nem csoda ez akkor, amikor a magyar nép ezért a fényűző közigazgatásért, ezért a fényűző állami rezsimért jövedelmiének egynegyedét kénytelen odaadná s a mellett a meglévő jövedelemből is csak nagyon szűkösen, nagyon nyomorúságosan tud megélni. Ha tehát figyelembe vesszük egyfelől azt, hogy a magyar nép kereseti, jövedelmi fejkvótája alacsony, másfelől pedig teherfejikvó'tája aránytalanul magas, úgyhogy ezt a magas fejkvótát csak Angliáé múlja felül néhány százalékkal, csak Anglia visz el valamivel többet polgárainak jövedelméből, mint Magyarország, de viszont figyelembe vesszük, hogy egy angol polgár jövedelmi fejkvótája meghaladja a kétezer pengőt, és kétezer pengőből könnyebben tud valaki egynegyedet fizetni, mint 500 pengőből 128 pengőt, úgyhogy csak az angol állam visz el éppen többet, mint a magyar állam, nem szabad csodálni, hogy a magyar nép nem fogyaszt annyit, amennyit egyébként szívesen és szeretettel fogyasztana. Ezeken az állapotokon, a keresetnélküliségen, a szegénységen, a drága közigazgatáson, a kereskedelmi és ipari oligarchák garázdálkodásán, a nagyon sokat emlegetett kartellek garázdálkodásán ez a törvényjavaslat nem vál-