Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.
Ülésnapok - 1927-444
198 Az országgyűlés képviselőházának 44-4. képviselő úr annak tudja be, ha nem is mondta ki nyíltan, hogy a kiskereskedők túlnagy hasznot számítanak, másfelől annak, hogy a megkisebbedett forgalom következtében azért, hogy meg tudjanak élni, kénytelenek az árakat bizonyos árszínvonalon tartani, harmadsorban pedig annak, hogy túlzottan sok a közvetítő kereskedő. Hát igen t. képviselő úr, a drágaságnak egyetlenegy komponensét kifelejtette, ez pedig a legnagyobba forgalmiadó, amely ahányszor az áru cserélődik, annyiszor két százalék s a forgalmiadó leginkább a kiskereskedelemnél érvényesül, ott érezteti legjobban hatását. Kifelejtett továbbá egy másik komponenst, nevezetesen azt, hogy a kiskereskedő aránylag súlyosabb házbérterhet visel, mint a nagykereskedő, s a kiskereskedő aránytalanul nagyobb közterheket visel, mint a nagykereskedő. Minthogy ezt mind bele kell számítani az áru értékébe, érthető, hogy a kiskereskedői árak egészen más rezsikalkuláció alapján jönnek létre, mint a nagykereskedői árak. Mármost természetes és érthető, hogy a t. egységespárt, amely bőven gondoskodik arról, hogy az adóterhek lefelé mindig nagyobbak legyenek, (Meskó Zoltán: Ugyan, kérem!) tapsol és helyesel annak, hogy persze, a kiskereskedő az oka a drágaságnak. En mint szocialis-ta, nem vagyok hivatva arra, hogy a kiskereskedelmet védjem, a mellett, hogy szövetkezeti ember vagyok, nem is védeném, de mégis az igazságérzetem lázad fel akkor, amikor a drágaságot, melyet az önök törvényalkotásai idéztek elő, rá akarják kenni a kiskereskedelemre, a sarki krájzlert akarják felelőssé tenni azért, mert az agrár lakosság olyan nyomorúságos helyzetbe került, hogy nem tudja a legszükségesebbet sem megvásárolni. Tehát nem a nagy adók, nem a magas házbérek, nem a magas közterhek, hanem a sarki krájzler az oka annak, hogy ilyen nagy a drágaság. T. Képviselőház! Ilyen jelszavakkal ne éljenek, mert a legközelebbi választásnál majd igyekezni fognak ezt letagadni. (Ellenmondások a jobboldalon. — Váry Albert: De nem ezt mondta! Nem így mondta! — Br. Podmaniczky Endre: Ki van forgatva a beszéd! — Zaj.) Másik megjegyzésem Lakatos igen t. képviselő úr szavaira, hogy azt mondta: mi antiszociálisnak és osztály érdeket képviselőnek tartjuk ezt a javaslatot s a képviselő úr szerint nekünk ebben nincs igazunk. Azt mondja továbbá a képviselő úr, hogy a bérek nem estek. T. Képviselőház! Az egész javaslat abból a téves felfogásból^ indul ki, hogy a mezőgazdasági termékek árcsökkenése következtében a városi lakosság, főleg a munkásosztály és a fixfizetéses alkalmazotttak élettartása megkönnyebbülvén és mert a bérek állva maradtak, ennélfogva könnyebben tudnak megélni, élettartási költségeik kisebbek, tehát áldozatot hozhatnak a mezőgazdaság felsegítésére. Ha ez így volna, ha a mezőgazdasági termékek árcsökkenése következtében a munkásosztály és a magánalkalmazottak nagy serege tényleg olcsóbban élne és valami megtakarítást tudna eszközölni, bár akkor sem helyeselném azt a módot, ahogyan ez történik. mégis azt mondanám: áldozatot kell minden társadalmi rétegnek hoznia, de nagyon roszszul ismeri a kapitalizmust az, aki azt hiszi, hogy a kapitalizmus rögtön nem exkomptália azt az árkülönbözetet, .amely a mai és két év előtti állapot között fennállott. Mert miért harcolunk mi szocialisták a kapitalista termelő rend ellen? Ugyebár azért, mert a kapitalista ülése 1980 december 4-én, csütörtökön, termelő rend az, amely elválasztja a munkást termelési eszközétpl és munkaerejét, munkaképességét, tudását piaci áruvá degradálja, aminek következtében a munkás a tőkével f szemben alárendelt ihelyzetbe kerül, a tőke neki diktál és sem a termelés folyamatába, sem az áruértékesítés folyamatába a munkásnak beleszólása nem lévén, a tőke fennhatósága alá kerül. Rabszolgája tehát annak a termelési rendszernek, amelyben él. Ha elfogadjuk azt a tételt, hogy a kapitalista társadalomban ^minden áru, és mint az előttem szólott t. képviselő úr is elismerte, hogy a kapitalista termelési rendnek a sajátossága az anarchikus, ismeretlen fogyasztónak, ismeretlen piacra való termelés, ha tehát elfogadjuk azt, hogy a kapitalista világban, a kapitalista termelési rendszerben az emberi munkaerő áru, akkor el kell ismernünk azt is^hogy ez az áru alá van vetve az árupiac törvényeinek, alá van vetve a kereslet és kínálat törvényeinek, (Meskó Zoltán: így kellene lennie, de nincs így!) alá van vetve annak is, hogy az államhatalom maga is igyekszik a kapitalisták számára az árupiacot kedvezővé tenni. Azonkívül alá van vetve azért is, mert hiszen az egyes munkás a gazdag vállalattal szemben gazdasági értelemben mindig alárendelt helyzetben van. Ma a gazdasági válság idejét éljük, a munkások százezrei vannak Magyarországon munka nélkül, Amerikában a munkanélküliség eddig a történelemben is hihetetlen arányokat öltött Valami hatmillió munkanélküliről beszél az amerikai szakszervezeti szövetség elnöke. A munkapiac tehát telítve van áruval," — hogy ezt a terminus technikust t használjam a munkaerővel kapcsolatban — telítve van olyan emberekkel, akik készek munkaerejüket, munkatudásukat egy vállalatnak bizonyos ellenérték fenében rendelkezésre Jboesátani. Tehát sok a kínálat, kevés a kereslet. Ennek természetes következménye, — minthogy kapitalista világban élünk — hogy a munkabérek és a keresetek csökkennek. Erre azt lehetne mondani, hogy ez áll talán a munkásságra és a munkásság béreire, de azt viszont nem tagadhatják az urak, hogy az óriási módon telített árupiac, a munkanélküliek rengeteg száma, a munkában állók bérére is csökkentőleg hat, ímert könnyen ki^ lehet a munkást cserélni, könnyen lehet helyébe olcsó munkaerőt találni. Ez csábítja a kapitalistát, hogy csereberélje munkásait. Ha megnézzük a munkásközvetítők kimutatásait, azt fogjuk találni, hogy míg azelőtt egy esztendőben egy gyárban legfeljebb kétezer cserélődtek fel a munkások, ma a dekonjunktúra idején hatszorhétszer cserélődnek fel egy .gvá.r munkásai. Különösen áll ez a tömegmunkánál, ahol különösebb kénesség a munka elvégzéséhez -nem kell. Tehát igenis, a munkabérek és pedig a reálmunkahérek meglehetősen erősen csökkentek. Csökkentésüket előmozdítja az a dekonjunktúra, amelyet a kapitalizmus a 7 onnal eszkomptál és amellyel leszorítja a béreket. Azt gondolhatja az előttem szólott igen t. képviselőtársam, hogy ez ( talán áll a munkásokra, de nem áll a fixfizetéses alkalmazottakra. Méltóztassanak már egyszer tisztában lenni azzal, hogy fixfizetéses alkalmazott ebben ;az országban csak a közalkalmazottak serege, mindenki más ma már nem fixfizetéses alkalmazott. Nem tudom, hogy előttem szólott igen t. képviselőtársam járt-e az utóbbi időkben gyárak vagy bankok irodáiban? Bizonyára járt, hiszen
