Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-444

Àz országgyűlés képviselőházának UUk­nem él a világon kívül. Méltóztatott látni azt, hogy a könyvelés ma már szimpla tehnikai munka, leül egy fiatalember s el kezd egy író­gépen kopogni és elvégzi tíz könyvelő munká­ját. A számolás ma már szintén tehnikai munka. Valamikor a könyvelő legbecsültebb, legtekintélyesebb embere volt a vállalatnak, ma már egy 16 éves leányka is el tud könyvelni, különösen a könyvelőgéppel. Az Eliott—Fischer­féle gépekkel, azonkívül a számológépekkel, összeadógépekkel s a gépek tömkelegével me­hanizálták az irodát. Ebben a mehanizált irodá­ban annak az alkalmazottnak épúgy nincs fix­fizetése, mint ahogy nincs a gyárban vagy mű­helyben dolgozó munkásnak. Azonkívül itt is érvényesül à piaci törvény, a kereslet és kíná­lat törvénye, amely jellemzője a kapitalistatár­sadalom termelőrendszerének. Itt is érvényesül, mert megvan a kicserélés lehetősége. Valamikor a Magyar Altalános Hitelbank főkönyvelője egyéniség volt, úr volt, akit mindenki megsüve­gelt. Ma egy 16 éves gyerek is, aki szaldokon­tista gyerek volt, elvégzi a munkát, mert géppel végzi. (Elénk ellenmondások a jobboldalon. — Br. Podmaniczky Endre: Szeretném én azt látni!) Megtartják még a tekintély okából és egyes cégeknél, amelyek konzervatív felfogá­sukban nem tértek még rá az iroda mehanizá­lására, ott még a könyvelő egyéniség, a meha­nizált irodában azonban a kicserélés lehetősége épolyan könnyű, mint amilyen könnyű a Ganz­nál vagy a Weiss Manfréd-gyárnál a munkás­nak ta satunál való kicserélése. Itt sem állnak a bérek fixen,^ itt sincsenek rögzítve, a keresetek, a havi fizetések itt is állandó ingadozást mutat­nak és ha Lakatos Gyula igen t. képviselőtár­sam vagy bárki a képviselők közül elmegy az Andrássy-útra .a magánalkalmazottak szakszer­vezetébe s ott érdeklődik a fizetések ingadozása iránt és átnézi azokat a grafikonokat, amelyek ott mindenkinek rendelkezésére állanak, akkor ijesztő kép tárul eléje; nevezetesen, hogy nincs ma az állami, megyei, városi és közületi alkal­mazottakon kívül fixfizetéses alkalmazott, mert minden más alkalmazottnak fizetése erős inga­dozásokat mutat. Természetesen van egy rétege a magánalkalmazottaknak, ez azonban mind­inkább összesorvad, mindinkább kevesebb lesz, amely réteg valahogy még meg tudta tartani fizetését, de a legtöbbnek fizetése — különösen a mehanizált üzemekben — meglehetősen erős ingadozást mutat. Mármost ezeket újabb adó­val sújtani, ezeknek kereseti- és jövedelmiadó­ját felemelni azt jelenti, hogy .azoknak ennyi­vel süllyed az életstandardjuk, már pedig a ma­gyar munkás, a magyar tisztviselő, a magán­tisztviselő életstandardja Európában talán a legalacsonyabb. Utánunk csak a Balkán jön, ott nem is­merem^ a viszonyokat, csak azt merem állí­tani túlzás nélkül, hogy t itt Nyugat-Európá­ban, de még Kelet-Európában is nincs állam, melyben a magánalkalmazottaknak, f a munká­soknak — akár a mezőgazdasági, akár az ipari munkást nézem — életstandardja olyan ala­csony lenne, mint nálunk. Egész sereg iparág nem tud kifejlődni azért, mert a tömeg vásárló­képtelen. Magyarország vidéki városaiban nem tudnak áruházak fejlődni.^ Olyan áruhá­zat, amilyen például a Corvin-áruház, Német­országban már 50—60 ezer lakossal bíró váro­sokban ' találni. Plauen sokkal kisebb város, mint például Pesterzsébet és van két hatalmas áruháza, amelyek közül az egyik r nagyobb, mint a Corvin-áruház. Magyarország vidéki városaiban ilyen áruház kifejlődni nem tud, êse 1930 december U-én, csütörtökön. 19& mert a tömeg vásárlóképtelen, amely ilyen áruházat fenntartani nem tud. Ez az adóemelés tehát azt jelenti, hogy ezeknek a társadalomra és az országra igen hasznos elemeknek életstandardja még lejjebb fog süllyedni, ami azt jelenti, hogy a mező­gazdasági krizis, amely ma már nem is krizis, ira nem állapot, mert hiszen a krízisnek van mélypontja, amelyből felfelé megyünk, ma azonban el kell ismernünk, hogy nem a mező­gazdaság krízisével, hanem súlyos állapotá­val állunk szemben, — szóval ez az állapot még rosszabb lesz v mert a tömegek még in­kább elvesztik • vásárló- és egyúttal fogyasztó­képességüket. T. Képviselőház! Hogy a reálbérek — ha a statisztika tükrében nem is, de a valóság­ban — mennyire csökkentek, azt^néhány adat­tal leszek majd bátor itt illusztrálni.^ Budapest lakossága 1926-ban 1,400.000 métermázsa húst fogyasztott, 1929-ben 1 millió métermázsát. Az 1930-as statisztika nem áll rendelkezésünkre, de nem esem túlzásba, ha azt mondom, hogy alig valamivel több, mint 800.000 métermázsa lesz az idei húsfogyasztás. A cukorfogyasztás egy esztendő alatt 306.000 métermázsáról 264.000 métermázsára csökkent. Kávéfogyasztásunk két év alatt 24.000 métermázsáról 7700 métermá­zsára süllyedt. (Lakatos Gyula: Ez nem a fix­fizetésűekre esik. Ez az egész ország minden lakosára áll!) Várjon képviselő úr, majd rá­térek erre. (Zaj.) Nem akarok ilyen súlyos számokkal ope­rálni. Lehet a kérdést redukálni egészen egy­szerűre. (Farkas István: Azelőtt hús volt, most már kávé sem lesz!) Mióta ezt a törvényt be­nyújtották, fáradságot nem ismerve végigjár­tam Budapesten jó néhány száz kiskereskedőt különböző szakmákból, — hentest, mészárost, oé'ket, egyebet — és érdeklődtem aziránt, hogy hogyan alakult az egy vásárlóra eső árufor­galom. Azt a meglepő képet kaptam, hogy például az élelmiszeríkereskedelemben — méltóztatnak tudni, hogy mit értünk élelmiszerkereskedő alatt — a kiskereskedőnél, beleértve a hentese­ket és a mészárosokat is, még két évvel ezelőtt 1 pengő 62 fillér volt az egy vevőre eső forga­lom, — leszalad az üzletben, főképpen ahol regiszterkasszák vannak 200—300 blokk és mon­dom, egy vevőre átlagosan 1 pengő 62 fillér napi forgalom esett — addig ez ,a tétel most le­csúszott 92 fillérre! Olyan vállalatoknál, mint a Köztisztviselők Szövetkezete, a Budapesti Általános Fogyasztási Szövetkezet, a húsüze­mekben méltóztassék megnézni a blokkokat. Nem szalad le kevesebb blokk, mint két évvel ezelőtt, de az összeg alig valamivel több, mint 50%-a a réginek. Ennél jobb bizonyítékot a tö­megek fogyasztóképességének, a tömegek vá­sárlóképességének csökkenésére nem lehet mon­dani. (Lakatos Gyula: De ez nemcsak a fixfize­tésűekre áll! — Propper Sándor: Egy deka ká­vét vesznek, meg öt deka zsírt! — Zaj. — Elnök csenget. — Kabók Lajos: A legnagyobb réteget akarják mégjobban tönkretenni!) Ha statiszti­kai adatokkal dobálódzunk, ezekkel sok min­dent lehetne bizonyítani, azonban azt hiszem, teljesen felesleges, hogy egy percig Í3 időzzem ennél a kérdésnél, minden képviseőtársam, aki eziránt a kérdés iránt érdeklődik, saját maga győződhetik meg arról, hogy a fogyasztóképes­ség mennyire csökkent, ha elmegy az üzletekbe és érdeklődik. Nem kell a jobbmódú lakosság üzleteit nézni, mert akár városi, akár vidéki üzletet nézünk, kétségtelenül tapasztalható a tömegek erősen megfogyatkozott vásárlási ké-

Next

/
Oldalképek
Tartalom