Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-444

Az országgyűlés képviselőházának kUh- ü ján. (Zaj a jobboldalon. — Neubauer Ferenc: Csak az ellenzék beszélhet a Házban? Ez a téma járja már három napja! — Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Elnök: Ne tessék zavarni a szónokot. Rassay Károly: Nemcsak az ellenzék beszélhet a Házban; mindenki beszélhet, de az ellenzék is, a kormánypárt is csak igazat mondhat a Házban. (Ügy van! a jobb- és a baloldalon. — Jánossy Gábor: Ebben igaza van!) T. képviselőtársam e^ helyett a metódus helyett azt a metódust választotta, hogy elmondott egy színes történetet — és rögtön megállapítom: egy valótlan történetet — és akkor továbbment: teátrális megrendezéssel ledobta a Ház asztalára az én arcképemet. Bocsánatot kérek, ezt én már jóhiszemű eljárásnak nem tekinthetem, mert elsősorban a képviselő úr tudta, hogy az az arckép mit jelent; beszédéből kénytelen vagyok feltételezni, hogy tudatában volt ennek, sőt úgy látszik, a t. kormánypárti képviselő urak is tudták, mert — amint közölték velem — a képviselő urat még befolyásolták is, hogy várjon, ne beszéljen tovább, várja meg a hatást, amelyet ez a nagyszerű színpadi gesztus fog előidézni. (Zaj és ellenmondás ok a jobboldalon.) Hát beszéljünk az én fényképemről. En egészen egyszerűen el fogom mondani, hogy erre az én ízlésemnek nem nagyon megfelelő útra az önök törvénye kényszerített engem. Miről volt szó? r Arról volt szó, hogy Budapesten minden pártnak tizennégyezer szelvényt kell összegyűjtenie, hogy a választási küzdelemben a város egész területén harcba tudjon menni. Együttvéve százezer szelvényt jelent ez az összes pártokra vonatkozólag. Bocsánatot kérek, itt ülnek kereszténypárti képviselőtársaiul, ők is igazolhatják, hogy ennek lebonyo- j lítása óriási, majdnem leküzdhetetlen tehni- ; kai nehézségekbe ütközik. (Homonnay Tivadar: Ez kétségtelen!) Amikor a belügyminiszter úr- ! ral beszéltem, akkor a belügyminiszter úr az ő szokott erkölcsi magaslatáról és fölényével azt mondotta: ezer ember végre is összegyűjt- | het tizennégyezer szelvényt, mert hiszen egyre | csak tíz szelvény összegyűjtése esik. (Peidl ! Gyula: A bölcs!) Jellemző a helyzetre. En csak \ azért ismétlem ezeket, azért hozom a t. Ház i emlékezetébe, hogy méltóztassanak valamikép- | pen^ tudatára jönni annak, mi történt ennél j a választásnál. ; Ennek a szelvénynek összegyűjtésére min- j den párt kénytelen volt a maga lelkes agitátorain kívül — hogy úgy mondjam — tehnikai segédszemélyzetet is megszervezni. Egy párt 1 vezetőjét sem teszem felelőssé azért, ami e szel- f vénygyüjtés körül történt. Nem felelhet ep^v ! párt sem és különösen nem felelhet egy párt- j; nak sem a politikus vezetője. Mert méltóztas- j sék tudomásul venni, visszaélések minden pártnál történtek. En tőlem reklamáltak szelvényt ; azon a címen, hogy a szociálistapárthoz tartó- i zik, tőlem reklamáltak szelvényt azon -a címen, J hogy a kereszténypárthoz tartozik. Minden- | esetre kiadtam az utasítást: kimenni, ia tény- ! állást megállapítani, függetlenül attól, hogy | aláírta-e és hogyan írta alá. Amelyik pillanat- 1 ban egy választópolgár azt mondja, hogy nem j azt a listát támogatja, amelyen az én nevem I na^ta van, visszaadni neki a szelvényt minden ; megkötöttség nélkül. (Helyeslés jobb felől. — S Szabó Sándor: Minden párt így csinálta!) Na- ; gyón örülök, hogy a, t. képviselő úr közbeszó- j lásával alátámasztotta azt, amit az előbb mon- ; dottam, hogy minden párt gyűjtői követhettek j el visszaéléseket és minden párt vezetősége, j KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXII. ' lése 1930 december 4-én, csütörtökön. 185 ahol korrekt urak ültek, ezeket a visszaéléseket korrigálta. (Szabó Sándor: Ugy van!) T. Ház! Ilyen körülmények között gondolkodni kellett arról, hogy akkor, amikor már az előzetes aláírásoknál megtörtént, hogy távollétemben egy más párt aláíratta saját feleségemmel és nővéremmel az ellenpárt listáját, (Derültség.) mit csináljunk tarra a kritikus időpontra, amikor a szelvény gyűjtés kezdődik és amikor nem értéktelen előzetes aláírásokról, hanem közjogi jelentőségű szelvények gyűjtéséről van szó? Akkor a következő megoldáshoz fordultam. (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Rassay Károly: Meg fogom mondani, miért ehhez — ismétlem — az én ízlésemnek nem teljesen megfelelő megoldáshoz fordultam, hogy elkészítettem olyan tehnikai módon arcképemet 35000 példányban, (Barabás Samu: Magyar ipar!) — magyar ipar — úgy van — hogy azt utánozni és hamisítani ne lehessen. Hogy miért a magam arcképét vettem, meg fogom t. képviselőtársaimnak magyarázni. Azért, mert jogvédelmet a fennálló törvények szerint nem tudtam volna kapni más megoldáshoz, csak a képmást megillető jogvédelem volt az, amely nekem bizonyos garanciát adott arra, hogy ezt a megoldást kövessem. (Esztergályos János: Áll ez Podmaniczkyre is!) De ezt a módot választottam még egy elgondolásból is. En nemcsak védekeztem az ellen, hogy iaz én szelvénveimet, amelyeket az én pártom listájára akar leadni a választópolgár, mások jogosulatlanul elvigyék, hanem arra is törekedtem, hogy az ilyen visszaéléseket a minimálisra tudjam szorítani. Bocsánatot kérek, én minden jóhiszemű és lojális politikai ellenfelemre appellálok; lehet-e tökéletesebben védekezni ebben a tekintetben, mintha a szelvénygyűjtőt arra kötelezem, hogy a szelvény átadása ellenében a magam arcképét nevem világos aláírásával adja a választópolgárnak? ••" Igenis lojális és korrekt voltam tehát más pártokkal szemben is, mert ezáltal biztosítottam azt, hogy aki azt az arcképet kezébeveszi, nem hivatkozhatik megtévesztésre, mert ott van a nevem az arcképen aláírva. (Jánossy Gábor: Tudja, hogy kire szavaz!) Azonkívül 14000 plakáton ezt a tényt kiplakátíroztattam, a lapokban leadtam s 100.000 röpcédulában kidobtam a választópolgárok közé. (Viczián István: Sok pénzetek van!) T. képviselőtársam, méltóztassék megengedni, hogy az a pénz, amelyből én ezt megcsináltam... (Viczián István: Nem vonom kétségbe!) Akkor kérem, képviselő úr, hogy ilyen ízléstelen közbeszólástól méltóztassék tartózkodni! (Sándor Pál: A kormánytól nem kaptunk semmit! — Jánossy Gábor: Senki sem kapott a kormánytól erre! '+? Sándor Pál: Bizonyos ez? — Zaj.) Ne vigyük más térre^ a dolgot. Azért voltam bátor ezt a végeredményben — országos szempontból — f lappáliát elmondani, hogy méltóztassanak látni azt a nehéz szituációt, amelybe Budapesten ennél a választásnál az önök törvénye következtében minden párt került és méltóztassanak jóhiszeműen elismerni, hogy ilyen körülmények között becsületesen megtettem mindent nemcsak saját pártérdekem védelmére, hanem ennek a küzdelemnek lojális, becsületes lefolytatása érdekében is. (Sándor Pál: Ügy van!) Ezek után legyen szabad felolvasnom, miket mondott tegnap Kálmán kéuviselő úr (olvassa): «De hogy a kézbesítések körül történtek bizonyos visszaélések, amelyek éppen a cím26