Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-444

178 Az országgyűlés képviselőházának kUk- ülése 193Ô december U-én

} csütörtökön. szemben egészen más, mint például Gaal Gaston igen t. képviselőtársamé. Ezt 'bizonyítom azzal, hogy igen t. képviselőtársam hosszú parlamenti működésében — legalább az alatt az idő alatt, az alatt a 11 esztendő alatt, amióta szerencsém van ennek a Háznak tagja lenni — a közszolgálati alkalmazottak illetményeit és nyugellátási díját sohasem méltóztatott sokallni, s azokat a terheket, amelyek úgy a tényleges, mint a nyugdíjas közszolgálati alkalmazottakat terhelik, sohasem méltóztatott kevesellni. (Gaal Gaston közbeszól.) A terheket nem méltóztatott kevesellni s az. illetményeket és nyugellátásdíjakat, amelyeket a közszolgálati alkalmazottak élveznek, nein méltóztatott s ok állni. En ezt a kérdést a következő okból hoztam elő. Elismerem, hogy Gaal Gaston igen t. képviselőtársam a gazdatársadalomnak egyik legkiválóbb és leghivatottabb vezére, s magam is azok közé tartozom, akik őt igen tisztelik, és akik, ha tudják, hogy a parlamentben felszólal, őt meghallgatni (bejönnek vagy beszédeit elolvassák. Éppen ennél a tiszteletnél fogva rendkívül csodálkozom azon, hogy az igen t. képviselőtársam egyik legutóbbi beszédében olyan kijelentést tett, amelyet az egész tisztviselői társadalom magára nézve igen sérelmesnek és igazságtalannak vett^ mert az igen t. képviselőtársamnak ez a kitétele általánosító volt. T. képviselőtársam 1930. október 29-én, a 427. ülésen beszédét a következőkép fejezte be (olvassa): «En erről a helyről, amikor kijelentem, hogy ezt a törvényjavaslatot az előadottak okán nem fogadom el, figyelmeztetem a kormányt és figyelmeztetem azt a tisztviselői kart: vigyázzanak,^ mert az adófizetők türelmének is van határa.» Nagyon szeretném, ha igen t. képviselőtársam ezt a kifejezését nem általánosságban értené, f ha nem így volna, úgy visszautasítom^ támadását. Ha mi a takarékosságot az egész vonalon keresztül akarjuk hajtani, azt én helyeslem, de (méltóztassék tudomásulvenni azt, hogy ebben sorrendet szeretnék felállítani. (Állandó zaj.) Elnök: Csendet kérek. A képviselő urak zavarják a tárgyalást és lehetetlenné teszik, hogy az elnök figyeljen ,a szónok szavaira. Homonnay Tivadar: Szerettem volma, ha az előttünk fekvő takarékossági törvényjavaslatot megelőzte volna például a kartellek letörése, másodsorban megelőzte volna ezt — amint, ha jól emlékszem, tegnap Farkas Elemér képviselőtársam már említette is — az árvizsgáló bizottságoknak működése, ezen át az árak leszorítása, a termelés és fogyasztás terén az áraknak valahogy megfelelőbb egyensúlyba hozása és megelőzte volna különösen .a luxuscikkeknek legmesszebbmenő megadóztatása. De méltóztassék azt is tudomásul venni, hogy, ahogyan van agrárkérdés, ugyanúgy van az én véleményem szerint közszolgálati alkalmazottak kérdése is. Ez a törvényjavaslat azt célozza, hogy 45 millió pengőt megtakarítsunk. Azt hiszem azonban, hogy ezt a 45 millió pengőt meg lehetett volna takarítani más úton m. En is elismerem, hogy az államháztartás egyensúlyának biztosítására feltétlenül szükség van, de helyesebbnek tartottam volna, ha legutoljára fordulnánk a közszolgálati alkalmazottak teljesítőképességéhez, iákkor, amikor már a közszolgálati alkalmazottak olyan helyzetben lesznek, amely a békeviszonyoknak megfelelően biztosítja részükre illetményeikből és nyugellátási díjaikból legalább is a kultúremb érhez méltó megélhetést. A törvényjavaslatnak célja, — mint mondottam — hogy ezt a 45 millió pengőt megtakarítsa. Nem tudom osztani az igen t. előadó úrnak véleményét, aki az Ő előadásában azt mondotta, hogy a legegyszerűbb az lett volna, hogyha a közszolgálati alkalmazottak illetményeit leszállították volna nagy százalékban. Tény, hogy ez lett volna a legegyszerűbb, de szerintem ez lett volna a legigazságtalanabb is. Amikor a közelmúltban elterjedtek a hírek arról, hogy a közszolgálati alkalmazottak illetményeit a kormány le kívánja szállítani, pártom és magam- is mindent elkövettünk iarra nézve, hogy ez meg ne történhessék. Pártom is, magam is tárgyaltunk a miniszterelnök úrral, és a miniszterelnök úr, illetőleg a kormány kijelentette, hogy ezzel ezekután iá felvilágosítások után nem óhajt élni, de viszont ebben a törvényjavaslatban — a megterhelést szétosztja részben az állami és üzemi közalkalma,zottak, részben pedig a magánalkalmazottak között — felemeli a közszolgálati alkalmazottak keresetiadóját bizonyos százalékkal. Ezt is károsnak, helytelennek tartom.. Igen t. Ház! Arra nézve, hogy a kormány — mint arra a törvényjavaslat 1. §-ában hivatkozik — miképpen óhajtja ezt a 45 millió pengőt megtakarítani, legyen szabad néhány megjegyzést tennem. (Halljuk! Halljuk!) A kormány azt mondja, hogy a jutalmakat és segélyeket, amelyek a budgetbe fel vannak véve, ebben az esztendőben 50%-kai kívánja leszállítani — legalább a kiadott rendelkezések ezt mutatják. Meg kell állapítanunk, hogy a különleges jutalmazásoknak és segélyeknek nem vagyok és nem voltam híve, de azt is meg kell állapítanom, hogy azok a segélyek és jutalmak, amelyekre a mai nehéz gazdasági viszonyok között a nyomorban lévő vagy valamilyen véletlen sorscsapás, halálozás, betegség és egyéb csapás folytán a közszolgálati alkalmazottnak egy része rá van utalva, nem olyan magasak, hogy azokat olyan súlyos kritikával lehetne illetni, amint azt egyesek teszik. A kiküldetési illetményeket leszállította, a hitelösszeget a folyó évben lényegesen apasztotta az igen t. kormány. Ha azt méltóztatik venni, hogy például az 1930/31. évi állami költségvetésben a rendőrség címénél segély és jutaion céljára 136.000 pengő van felvéve, s ha azt méltóztatik venni, hogy ez a segély vagy jutalom 11.210 fő között osztatik szét és azt méltóztatik tekinteni, hogy egy emberre körülbelül csak 10 Dengő esik, azt hiszem, méltóztatik belátni, hogy ezeknek a jutalmaknak, ezeknek a segélyeknek összege nem volt túlméretezve. (Gaal Gaston közbeszól.) Igen t. képviselőtársam, előrebocsátottam, hogy a különleges jutalmazásoknak nem vagyok híve, (Jánossy Gábor: Helyesî A jutalmakat eltörölném, a segélyeket meghagynám!) különösen azoknak a iu'talmazásoknak nem, amelyek nincsenek arányban a többi jutalmakkal. Lehetetlenség volna, hogy egyeseknél többezer pengős r jutalmak volnának, amelyek nincsenek arányban a Gaal Gaston t. képviselőtársam által említett 10 pengővel. (Gaal Gaston: 10 pengő jut egyre!) En azt mondottam, úgy áll a dolog, hogy 10 pengő jutna egyre, ha a 136.000 pengő az összes rendőrségi alkalmazottak között arányosan osztatnék szét. Nincsen mindenki segélyre ráutalva, nem kell mindenkinek segélyt adni, viszont elhalálozás, vagy betegség esetén méltányosnak és igazságosnak tartom, hogy az alkalmazottak kivételes esetben részesüljenek segélyben. (Gaal Gaston: Ha én elhaláloznék,