Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-444

Az országgyűlés képviselőházának -4-4-4. i örökösödési adót fizetnének utánam!) A ki­rályi bíróságoknál 74.800 pengő van felvéve segély címén. Ez a 74.800 pengő — nem számí­tom be a királyi bírákat, csak a segédszemély­zetet, a kezelőszemélyzetet — megoszlik 4017 fő között. Egy főre esnék 18 pengő. Ha most már a kormányzat ezeket a segélyeket 50%-kai leszállítja, akkor egy emberre körülbelül 9 pengő esik. De itt van egy másik kérdés, a jutalmak kérdése. Ha ezeket a dolgokat felemlítem, lehet, hogy ez bizonyos társadalmi osztályok előtt nem szimpatikus, mégis sajnálattal kell meg­állapítanom, hogy olyan hírek vannak forga­lomban, olyan hírek terjedtek el az utóbbi he­tekben, hogy a kormányzat a karácsonyi segé­lyeket nem óhajtja engedélyezni. Én ezt a szán­dékát r a kormánynak károsnak és súlyos ki­hatásúnak tartanám, károsnak pedig azért, mert a karácsonyi segélyek ki nem adása nem tisz­tán a közalkalmazottak egyéni ügye, hanem ez közgazdasági kérdés, amely úgy az ipart, mint a kereskedelmet is súlyosan érinti, és annak el­maradását igen súlyosan meg is érezné. Kará­csony előtt a kiutalt segélyek nem maradnak meg a közszolgálati alkalmazottak, tényleges és nyugdíjas tisztviselők zsebében, hanem máról holnapra átmennek az iparhoz és kereskedelem­hez, azokból részesedik az ipar es kereskedelem. Éppen ezért kérem, hogy azt az összeget, ame­lyet eddig a kormány, helyesen, erre a célra fordított, a közszolgálati alkalmazottaktói ne méltóztassék megvonni. De egy kérésem is van az igen t. kormányzathoz a segélyek kiutalásá­nál, és pedig az, hogy ne méltóztassék engedé­lyezni, különösen a magasabb kategóriákban, például a IV. fizetési osztálytól felfeié az állami, vagy állami üzemi — vasúti, postai, vagy bár­milyen más üzemi — alkalmazottaknak arány talanul magas segélyeket és jutalmakat, hanem ezek aránytalanul kisebbek legyenek azoknál az összegeknél, amelyeket eddig kiutalni mél­tóztatott. (Élénk helyeslés.) Én kérem ezt, aki a közszolgálati alkalmazottakért elégszer har­colok itt a Házban. A szegény kistisztviselők, munkások, napibéresek, segédtisztek, szolgák háztartásában 20—30—40—50 pengő sokkal töb­bet tesz, mint amennyit például egy IV. fizetési osztályban levő tisztviselőnél 500 vagy ezer pengő, vagy esetleg még ennél több. (Jánossy Gábor: Ügy van! Ez a szociális igazság!) rla gyón jól tudom, hogy az igen t. pénzügyminisz­ter úr ebben a kérdésben rigorózus volt, de kérem, hogy a jövőben, különösen a karácsonyi jutalmaknál még szigorúbb legyen és egyéne sen ne méltóztassék megengedni azt, hogy azok a — hogy úgy fedezzem ki magamat — igen ma gas fizetésű tisztviselők, akiknek a havi illet menye már magábanvéve is elegendő arra, hogy gond nélkül meg tudjanak élni, karácsonyi se gélyt kapjanak, hanem ezeket az Összegeket a? alacsonyabb rangosztályú tisztviselőknek, a segélyre leginkább rászoruló tisztviselőknek, altiszteknek, szolgáknak és egyéb személyzet nek méltóztassék kiosztani. (Helyeslés.) És még egyet. Kérem, hogy az egyenlő elbánás elve érvényesüljön. Azt olvasom és azt látom, hogy a városnál és a hatóságoknál Budapesten és a vidéki vá­rosoknál karácsonyi segélyként egy havi fize­tés összegét méltóztatnak engedélyezni és ki­utalni. (Helyeslés.) Ez helyes, mert ezek is rá­szorulnak, ezek is megérdemlik. De ha a ma­gánalkalmazottak gyárakban és nagyobb vál­lalatoknál kapnak karácsonykor segélyt, akkor méltányos és igazságos, hogy ezek a segélyek karácsonykor az állami alkalmazottaktól se lése 19É0 december -4-e% ősütöriökon. 179 vonassanak meg, nem csupán a közszolgálati alkalmazottak érdekében, hanem — mint mond­tam — az ipar és kereskedelem hatékony tá­mogatása érdekében is. Méltóztassanak tehát egyenlő mértékkel mérni, és ha a városoknál, törvényhatóságoknál ezeket a segélyeket ki­utalják, — mondom helyesen —- akkor méltóz­tassék az állami és állami üzemi alkalmazot­takat is hasonló karácsonyi segélyben része­síteni. Ennél a szakasznál szóvá kell tennem a kiküldetési illetményeket. Méltóztatnak tudni, hogy a felügyeleti hatóságok a törvények és szabályrendeletek értelmében bizonyos idősza­konként felügyeletet tartoznak gyakorolni a végrehajtó külszolgálatban. A kiadott rendel­kezések — elismerem — igen sok esetben helye­sen szorítják meg ezeket a kiküldetéseket és ellenőrzéseket. Magam is megengedhetetlennek tartom, hogy akár állami üzemnél, akár más közigazgatási külső szolgálatnál egy és ugyan­azon ágnál egy és ugyanazon a napon és időben három-négy tisztviselő menjen ki diétázni, — hogy így fejezzem ki magamat — amikor pe­dig az ellenőrzést egy tisztviselő is el tudná végezni. Nem helyes, nem igazságos és nem célravezető, ha ezeket a r tömeges kiszállásokat, amelyeket egy közszolgálati alkalmazott is el tudna végezni, négy-öt közszolgálati alkalma­zott kiszállási illetményeinek megterhelésével végezik. A kiadott rendeletekben azonban van egy másik szélsőség. Azt mondja a rendelet, hogy az ilyen kiküldetéseknél nyolc órán belül sem élelmezési költség... ' (Felkiáltások Jobbfelöl: Hat órán belüli) A pénzügyi bizottságnak nem vagyok tagja, de ezt tudomásul veszem, mert hiszen nyolc órán belül igen sokszor megtör­ténik, hogy élelmezési költség, kocsipénz —* bár ezt a legritkább esetben veszik igénybe, de villamospénz — és egyéb költségek merül­nek fel. Vagy talán ez nem fog megtörténni? Ügy vettem észre, a miniszter úr intett, hogy nem. (Wekerle Sándor pénzügyminiszter: De igen!) Azt hittem, hogy nem fog megtörténni, mert akkor bővebben lettem volna kénytelen indokolni álláspontomat. (Jánossy Gábor: Már korrigálva van!) Üdvözlöm az együttes bizottság jelentésé­nek azt a részét, amelyben egy olyan kérdés rendezésére vonatkozó kívánság jut kifejezésre, amelynek rendezését ml már hosszú esztendők óta sürgetjük. A bizottság jelentésének ebben a részében azt mondja, hogy (olvassa): «Egy­ben az együttes bizottság annak az óhajának ad kifejezést, hogyha kormány a «B» fizetési csoportot a lehetőséghez képest az összes ál­lami, közigazgatási és üzemi tisztviselőknél fo­kozatosan szüntesse meg.» Én ezt a fokozatos megszüntetést tizenegy esztendő óta hangoztatom ebben a Házban és mindig azt hirdetem, hogy a közalkalmazottak kérdését — amely szerintem az agrárkérdés mellett egyike a legfontosabb kérdéseknek — nem lehet egyszerre és azonnal megoldani. Volt pénzügyminiszter itt a Házban, aki azt mon­dotta már évekkel ezelőtt, hogy ez a kérdés véglegesen rendezve van. Erre én azt mondot­tam: téved az igen t. miniszter úr, még sok esztendő múlik el addig, amíg a közszolgálati alkalmazottak kérdését generálisan, igazságo­san és közmegelégedésre lehet megoldani. Ezért én a «fokozatosan» szó kitételt és a kormány ama álláspontját, hogy ezt a kérdést fokozato­san óhajtja megoldani, álláspontommal telje­sen egyezőnek találom, mert ezt a kérdést a mai nehéz gazdasági viszonyok között máskép­25*

Next

/
Oldalképek
Tartalom