Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.
Ülésnapok - 1927-443
174 Az országgyűlés képviselőházának UU3. ülése 1:930 december 3-án, szerdán. útján mentek szét a kerületbe, nem pedig tanulók útján. Sem szülői konferenciát nem hívott egybe, sem egyénileg, sem személyileg senkit sem kapacitált. Az intézetnek összesen 405 tanulója van, ebből csak 265 V. kerületi lakos. Hogy ezek is kaptak ilyen levelezőlapokat, az ittlakásuk folytán természetes. Más pártoktól is kaptak. A párt mintegy hétezer aláírást kapott, ebből körülbelül ezret ő. Hogy ebben hány szülőktől származó aláírás van, azt csak a pártiroda tudná megmondani. De ha mind aláírták volna is az íveket, akkor is elenyésző csekély szám ez a többihez képest. Valótlan az az állítás, hogy a szülőktől rezerválást kért volna. Más értesítést, mint ezt a levelezőlapot, nem küldött. Azután kijelenti nyilatkozatának másik pontjában.^ hogy valótlan az, hogy a növendékek útján bármit is szorgalmazott volna. Ha ilyesmi megtörtént, amiről ő nem tud, csak egyszerű kortesfogás lehet, akarata ellenére és tudomása nélkül. ö azután indokolja azt is, hogy nem azért jelölték őt törvényhatósági bizottsági tagnak, mert az V. kerületben gimnáziumi igazgató, hanem azért, mert ő az V. kerületben, mint minden hasonló állású- férfiú, élénk társadalmi életet t él, a Lipótvárosi Kaszinó társelnöke és más társas mozgalmakban is résztvesz. Tehát egy V. kerületi polgárról van szó, akinek éppen olyan j,nga az, hogy a törvényhatósági bizottsági választásokban résztvegyen, mint bármely más V. kerületi polgárnak. Feltétlenül elítélendő volna azonban, ha ő iskolaigazgatói mivoltát használná fel bármi tekintetben a választás befolyásolására. (Gál Jenő: Ez a levelezőlap csak eleget beszél, amelyet mint gimnáziumi igazgató írt alá!) Ez 15.000 példányban kiadott röpirat. (Gál Jenő: Annál súlyosabb, ha ezzel takaródzik!) T. képviselőtársam is adott ki ilyen levelezőlapot. (Gál Jenő: En nem adtam ki!) ö soha senkire befolyást nem gyakorolt, hanem a levelezőlapon csak az állt, hogy az illető, amennyiben meggyőződésével nem ellenkezik, támogassa őt. Ebben semmi terrort nem látok. Más volna r az, ha — mint t. képviselőtársam említeni méltóztatik — egyes szülőket a gyermekek útján befolyásolni igyekezett volna, hogy csak neki adják ezeket az aláírási nyilatkozatokat. Ezt természetesen a legszigorúbb vizsgálat tárgyává tenném. Ezért nagyon kérem t. képviselőtársamat, hogy amennyiben ilyen adatok rendelkezésére állanak, méltóztassék azokat nekünk átadni. Mi akkor a legszigorúbb vizsgálatot indítjuk meg. De valakit elítélni, felfüggeszteni vagy áthelyezni addig, amíg ellene konkrét adatok nincsenek, olyanok, amelyek valóknak bizonyultak, ilyen adatok híján határozatot hozni: ez volna igazán valakinek politikai befolyásolása. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Tisztelettel kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Az ' interpelláló képviselő úr a viszonválasz jogával kíván élni. Gál Jenő: T. Képviselőház! Nagyon könnyű válaszolnom erre a feleletre. Egy kérdéssel válaszolok: ha én holnap vagya holnaputáni na,pon odavezetem az államitkár úr elé azokat a szülőket, (Zaj. — Elnök csenget.) akik mind feddhetetlen polgárok, valamennyi a Krompaszky-féle iskolába járó gyermeknek apja vagy anyja, — amennyit parancsol, 50-et vagy 100-at vezethetek oda — és azok polgári becsület- '' szavukra kijelentik, hogy a gyermekek útján jött egy ilyen üzenet, egy ilyen szorgalmazás, és azt mondják, értésükre ; ada-tott, hogyha pedig a szelvényt nem szolgáltatja be a gyermekük, a gyermeket félteni kell, — ha ez megtörténik, hajlandó-e nyomban felfüggeszteni Krompaszky Miksát, igen vagy nem? Tessék erre egyenes feleletet adni! Mert az nem megy, nem mehet tovább, hogy a t. miniszter urak azt mondják: tessék kérem konkrét adatokkal jönni, és majd megvizsgáltatom az ügyet. Nem a bürokráciára vagyok kivánosi; nekem nem az kell,, hogy árkus papirosokon vegyenek fel hónapokon át jegyzőkönyveket, amely idő alatt a választások már régen lezajlottak. Nekem most kell orvoslás. En odaviszem a miniszter úr színe elé, vagy az államtitkár úr elé ezeket a panaszos ajkú szülőket, akik pártkülönbség nélkül megjelennek előttem és vallomást tesznek arról, hogy nem bírják ki a terrornak ezt a módját. Hogyan méltóztatik gondolni: az, hogy Krompaszky főigazgató úr 15.000 ilyen levelezőlapot bocsátott ki, ez mentség? Ha abba a takaróba burkolódzik a főigazgató úr, hogy 15 000 ilyen körlevelet küldött ki és köztük a szülőkhöz is küldött ki ilyeneket, ez nem mentség. Azután mi köze ehhez az ő polgári érdemeinek, amelyekre ott hivatkozik? Az talán a polgári érdeme, amelyről szándékosan hallgattam, hogy olyan korán — másokat megelőzve — lett főigazgató. Nem akartam belevegyíteni a vitába azokat a szolgálatait, amelyek miatt ez bekövetkezett. Vagy hozzam elő azt, hogy ez az úr kérkedik a demokrácia világában,.^ egy demokratikus választójog alapján polgártársai bizalmát kérve, azzal, hogy ő lovag? Ezeket méltóztatik olyan érdemeknek találni? Ezeket nem hoztam fel. Előttem csak egy fontos. Mivel meggyőződést szereztem arról, hogy igaz a megkörnyékezés szóban és írásba-n, mivel igaz a szülőknek attól való félelme, hogy ott az iskolában a gyermeken bosszulják meg azt, ha ő a szelvényt nem adja oda, egyenes feleletet kérek arra: ha ezt a miniszter úr előtt is nyomban demonstrálom, megmarad-* ez az igazgató a választások tartamára a kerületben, s ha már nem akarja őt a miniszter úr felfüggeszteni, elhelyezik-e innen? (Zaj.) Ez nagyon egyszerű intézkedés. Az államtitkár úr azt mondja, hogyha ezek igazak... (Neubauer Ferenc: Legjobb lesz összegszerűleg pontosan^ megállapodni!) Ez nem számvetés summák szerint. (Neubauer Ferenc: Hogy 'hány ilyen szülőt kell produkálni, erre nézve jó lesz összegszerűleg megállapodni!) Amennyit parancsol a 265-ből. Ön, államtitkár úr, az mondja, hogy 265 gyermek szülője lakik ott a kerületbén. Amennyit méltóztatik ezekből parancsolni, tessék megállapítani. Elég lesz száz? (Neubauer Ferenc: En százba bátran belemennék!) Hát elég lesz száz, mélyen t. államtitkár úr? (Zaj.) Neubauer képviselő urat fogom felkérni, hogy legyen szíves ezt a depuációt a mélyen t. miniszter úr elé vezetni, (Derültség. — Neubauer Ferenc: Azt nem!) ha száz szülővel megelégszik. (Neubauer Ferenc: Szívesen, de csak bírói minőségben!) Legyen komolyság az ilyen elhatározásokban. Nem elég megvigasztalnia a miniszter uraknak a közvéleményt, cselekedni is kell. Itt elégtétellel tartozik a kormány azoknak a szülőknek, azoknak a polgároknak, akik ezt az elégtételt szorgalmazzák. Vagy igaz a panasz, s akkor jár az elégtétel, vagy nem igaz, és akkor el kell őket utasítani. De a mélyen t. államtitkár úr egyszerűen- azt mondja egészen naiv módon — bocsásson meg nekem — és szenvtele-