Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-443

172 Az országgyűlés képviselőházának kUB. ülése 1930 december 3-án

} szerdán. ívemet aláírás cellából bemutassam. Tisztelettel: Krompaszky Miksa.» (Brórty Ernő: Ki az a «Nas-y^ágod»? A papa? — Derültség a szélsőbaloldalon.) Ügy van. Ez a levél véletlenül egy kis sajtkereskedőhöz van intézve, de százával vannak ilyenek. (Felkiáltások jobb felől: Postán küldte?) Igen, és m el

1 ékeli hozzá mindi árt a válaszlevelezői a not, amelynek tartalma így szól (olvassa-): «Kijelentem, hogy a községi választásoknál aláírásommal és szavazatommal azt a listát fogom támogatni, amelyen Krompaszky Miksa jelölve van.» Az iskola igazgatója tehát a gondjaira bízott ifjak anjánál, anyjánál már előre közbenjár, közbenjár írásban és szóval. Ne méltóztassék azt hinni, hogy az igazgató úr ezzel már most befejezte kis játékait. Mikor látta, hogy egypár szülő nem áll kötélnek... (Jánossy Gábor: Ezt a szülőkhöz intézte?) Csak a szülőkhöz. Százával fekszenek ezek a levelek letétben, jegvzőkönvvek kapcsán. Azt mondják ezek a szülők: «Uram, nem tudom a politikai meggyőződésemet követni». Szociáldemokratától is van jegyzőkönyvem, aki azt mondja^ «Nem tudom a szociáldemokrata meggyőződésemet követni, mert a fiam odajár az iskolába és az igazgató érezteti vele, ha nem kanja meg tőb3 a szelvényt.» Ugyanilyen politikai meggyőződésű demokrata, szabadelvű ellenzéki emberek jönnek és panaszukat közjegyzői okiratokba foglalják. Nem bírják ezt a terrort. A fiú azzal jön haza az iskolából: «Apám, hadd vigyem el a szelvényt, mert különben nincs maradásom» Kérdezem: ha ilyesmi megtörténhetik Budapest székesfővárosban, hogy ez az iskolaigazgató korteskedik iskolaigazgatói minőségében és mivoltában, mi ez ahhoz képest, hogy a szelvényeket nem kézbesítették ki "

; kellő időben? Nem akarom kisebbíteni azt a sérelmet, amely ezzel fennforog, de ezt a kultúra^elleni merényletet, az ifjúságnak ezt a megmételyezed ét és a •szavazópolgároknak ilyen terrorizálását nem lehet eltűrni. Ez már több annál, amit egy egyszerű interpelláció keretében megoldani lehet. A mélyen t. államtitkár úr, aki jelen van. a miniszter úr helyett ebben az ügyben — el vagyok rá készülve — annak a nézetének fog kifejezést adni, hogy perhorreszkálja azt, hogy a tanítószemélyzet ilyen kérdésekkel foglalkozva belenyomuljon a politika tengerébe. En tudom, hogy elvileg ezt a kijelentéit meg fogom kapni, de nem elégszem meg vele. Itt egy választási akció előtt állunk. A küszöbön álló választás az, amely engem felszólalásra késztet. Most leteszem a Ház asztalára ezt a levelezőlapot, amilyenek százával vannak. (A szónok egy levelezőlapot tesz lea Ház asztalára.) Méltóztassanak t. kén viselőtársaim megtekinteni, (Peyer Károly: Erre nem kíváncsiak! Erre nem volt próba!) a főigazgató sajátkezű aláírásával vannak ellátva. (Görgey István — a Ház asztalához megy és kezébe veszi a levelezőlapot —: En megnézem! — Utána még több képviselő megtekinti a levelezőlapot.) Százával vannak ezek az aláírt levelezőlapok- Méltóztassanak megtekinteni, ilyeneket küldött szét Krompaszky Miksa főigazgató úr választ várva (Madai Gyula: Postán?) Igen, postán. (Madai Gyula: Szóval, nem a gyerekek útján.) A gyerekek útján azt szorgalmazza, hogy megkapja a szelvényeket. Engedelmet kérek, gyűlést tartanak az ifjak az iskola udvarán és azt kérdi egyik a másiktól: «A te apád is kapott levelezőlapot?» Hát, így nézünkki. Mit csináljunk? A VI. és VII. osztályba járó fiatalemberek már ráeszmélnek arra, hogy mi különbség^ van politikai magatartás és politikai meggyőződés között. Ezt nem lehet elintézni olyan ígéretekkel, hogy majd megvizsgáltatjuk. Ezt nem kell tovább vizsgálni: itt van, eredetiben itt láthatjuk a főigazgatói aláírást, mert úgy írta alá a nevét, mint főigazgató, mint tanférfiú küldötte szét ezeket a levelezőlapokat. Szabad-e ez? A mélyen tisztelt közoktatásügyi kormányzat részéről itt mindig felállanak és budget-beszédekben és minden alkalommal a magyar kultúrfölénynek •és álmagyar kultúrszol gálát intaktságának jeligéjével követelik és kérik a maguk számára a bizalmat. Ha tehát ilyesmi előfordul és ez a kortesszolgálat áll és tart, akkor az orvoslásnak nyomban be kell következnie. Azért, hogy a miniszter úr tisztában legyen a tényekkel, vagyok bátor a következőket bejelenteni. Amiket most mondok, azok hírlapokban megjelent tények, amelyekre nézve megint nem szükséges a vizsgálat. Hetekkel ezelőtt, mint a főváros közigazgatási bizottságának tagja, bejelentettem ezt a sérelmet a közigazgatási bizottságban. Ott felszólalt ebben az ügyben Budapest székesfőváros polgármestere és főpolgármestere és kijelentették, hogy helytelenítik, azonban mivel nem az ő fennhatóságuk alatt álló iskoláról, nem városi iskoláról van szó, hanem állami iskoláról, e kérdés orvoslása a minisztériumban szorgalmazható. Ez hetekkel ezelőtt megjelent az újságokban. A legnagyobb nyilvánosság előtt történt ez a bejelentés, tehát módja volt a mélyen • t. miniszter úrnak megvizsgálni ezt a kérdést. De ha elkerülte volna a figyelmét a közigazgatási bizottság ülése, bátor vagyok figyelmébe ajánlani, hogy ez az interpelláció úgy kezdődik: emlékszik-e a miniszter úr, hogy neki személyesen bemutattam ezt az írást? Itt történt, ebben a teremben, hogy a kultuszminiszter úrnak én sajátkezűleg átadtam egy ilyen levelezőlapot. Most nem idézem, hogy a miniszter úr milyen megjegyzést tett akkor, de nagyon csodálom, hogy amikor egy ilyen interpelláció van itt és amikor úgy értesültem, hogy a Házban megfordult a miniszter úr, s amikor én utalni kívánok arra, hogy mi történt közöttem ésa miniszter úr között e levelezőlap felmutatása alkalmával, akkor a miniszter úr nincs jelen itt a Házban. Meg vagyok győződve arról, hogy informálta a mélyen t, államtitkár urat, és ő fog tudni feleletet adni arra, hogy mi történt és mi lett a sorsa ennek a tudomásnak. En azonban azt tapasztaltam, hogy e miniszteri értesülés után ugyanúgy, ugyanolyan módon járt el továbbra is ez a gimnáziumi igazgató, ugyanolyan módon megkörnyékezi a, gyermekek szüleit. Bátor vagyok itt ellenzéki képviselőtársaimra is hivatkozni, akik közül a legtöbbnek közvetlen tudomása van erről, mert a gyermekek szülei odamennek hozzájuk és felpanaszolják, hogy: «Velem is ez történt.» Azt mondja a második, harmadik, tizedik és századik is, hogy meg van környékezve a gyermeke útján és nem követheti politikai meggyőződését. Ilyen körülmények között én azt mondom a miniszter úrnak, hogy jól van, vizsgáltassa meg az esetet, miután azonban a vizsgálat eredménye illuzóriussá válik, ha nyomban nem intézkedik, ezért méltóztassék sürgősen intézkedni. Száz és száz módja van a minisz-