Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-443

Az országgyűlés képviselőházának UkS kevésbbé megtörténtek, ha ezek igazak volnának, akkor a világ legnagyobb naivitása lenne ez. Hát kinek használt, kinek ártott volna, hogy ilyen trükköknek adja oda magát egy kormány vagy egy párt? (Nagy zaj a baloldalon.) r Elnök: Csendet kérek a baloldalon. (Rassay Károly: Miért nem Bud János védi meg, akivel közöltem...) Csendet kérek! Csák Károly: Mondhatom azt, hogy én is figyelemmel kísérem a fővárosi választásokat, nekem is az volt a nézetein, hogy ez nemcsak a főváros kérdése, hanem országos kérdés is, mert a főváros hangulatának természetesen visszhangja kellene, hogy fakadjon a vidéken is. Es most, hogy odakünn jártam a vidéken, láttam azt, (Zaj. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) hogy a vidék hangulata, sajnosán konsta- , tálom teljesen elszakadt a fővárostól, (Rassay Károly: Ne mondja! — Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) úgyhogy ebben bízni naivitás volna. (Peyer Károly: Magukat nem akarja hallani a vidék. — Zaj.) Elnök: Peyer képviselő urat folytonos közbeszólásaiért rendreutasítom. (Malasits Géza közbeszól.) Malasits képviselő urat másodszor is rendreutasítom és figyelmeztetem, hogy a mentelmi bizottsághoz való utalásra javaslatot fogok tenni, ha ismételten közbeszól. (Zaj.) Csák Károly: T. Képviselőház! Igaztalannak, politikailag helytelennek talált játékokhoz semmi körülmények között nem adom oda magam. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) En kenyerem javát megettem már, én már nem tartozom azok közé, akik nem tudom, milyen elismerésért, jutalomért, vagy válLveregetésért akárkinek hízelegjek. (Jánossy Gábor: Olyanok nincsenek ebben a teremben! — Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Igenis, azt mondom, hogyha tényleg megtörténtek volna ezek a trükkök, ha nekem valaki be tudná ezt bizonyítani nagy naivitást látnék benne, hiszen azzal nem használtak senkinek és nem árthattak senkinek. Azok a szavazóigazolványok kézbesítve lesznek azoknak, akiknek címezve vannak s azután esetleges visszaélések ellen a törvény szerint el lehet járni. Azt sem állítom, hogy ez a választási rendszer valami egyszerű és ideális volna. Erről de lege ferenda tessék beszélni. A törvény azonban itt betartatott. Az, hogy két napot késtek és egypár ideges postatisztviselő rendetlenséget csinált, vagy esetleg valaki túllőtt & célon, nem jelenti és nem vonhatja maga után semmi körülmények között sem azt, hogy a magyar állam erkölcsi birtokállományához tartozó olyan intézményt, mint amilyen a posta, itt a Házban így megtámadjanak. (Éljenzés és taps a jobboldalon. — Hegymegi Kiss Pál: De miért nem a postaigazgatósághoz tets'Zik ezt intézni?) • Nem tudom a kettőt egymástól elválasztani,, mert én a legutolsó levélhordót a maga hatáskörében olyan gentlemannek ismerem.,. (Peyer Károly: A levélhordó igen, csak a gazdája nem! — Hegymegi Kiss Pál: Miért a levélhordó az utolsó, kérem! — Zaj.) Feltételezhetem, el is hihetem, hogy kezelési hibák, bürokratikus hibák esetleg történhettek. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Szóval csodák!) Én a Józsefvárosban lakom olyan házban, ahol munkásemberek, szerény körülmények között élő emberek laknak, akik több párthoz tartoznak. Kíváncsi voltam és egy-két házbain utánanézve megtudtam, hogy eddig mind megkapta a szavazóigazolványt, (Kabók Lajos: Hol van az a ház?) Azt is megmondom. (Peyer Károly: Most ülése 1930 december 8-ÇLU, szerdán. Í67 mondja meg, majd (kimegyünk! Megkérdezzük ! — Zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon. - Elnök csenget.) Megmondom, ha nem átall olyan szerényen bútorozott szobába belépni igen t. képviselőtársam, mint amilyen az enyém. Legyen szerencsém. (Zaj a Ház minden oldalán.) Elnök: Csendet kérek miniden oldalon, (Nagy zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon. — Fáy István közbeszól. — Rassay Károly: Mit ért ön ehhez? Hogy áll ön a kerületében, arról beszéljen! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Sehogy sem!) Csák Károly: Rassay Károly t. képviselőtársam, akinek adataiban én nem kételkedem, mondja, hogy nagyon gyanús... (Reisinger Ferenc közbeszól. — Zaj a jobb és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek Reisinger képviselő úr! Csák Károly: ...hogy a postaigazgatóság rendeletet adott ki, amely szerint csak a címzett veheti át ezeket az ajánlott leveleket és később állították, hogy a kézbesítés ... (Reisinger Ferenc közbeszól-) Elnök: Reisinger képviselő urat renidreutasítom. Csák Károly: ...enélkül is történhetik. Ezt a postának bűnül nem veszem. 292 ezer ajánlott leveliét kézbesítettek öt nap alatt Budapesten. Esetleg kapkodtak, egyszer így látták jónak, máskor úgy- (Peyer Károly: Minek csináltak ilyen törvényt! Al Happone törvény! — Nagy zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Ha postaigazgató vagyok, ragaszkodom ahhoz, hogy csak a címzett vehesse át- (Baracs Marcell: Micsoda, ilyen gazságok a törvényben... — Hegymegi Kiss Pál: Nem ismer a képviselő úr szegény embert, akinek dolgoznia kell, ha ragaszkodik a képviselő úr ehhez!) Bocsánatot kérek, mindig ott van az a másik kritérium, hogy tessék átvenni meghatalmazott által. (Rassay Károly: Nincs meghatalmazott, nem érti .a képviselő úr az egész anyagot!) Lehet, hogy nem értem. (Rassay Károly: Sajnálom, hogy expoinálja magát ilyen kérdésben. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Csák Károly: Befejeztem ezt az áldatlan vitát, amelynek köztünk úgysem lehet vége. (Baracs Marcell: Hogy lehet t. képviselőtársamnak ilyen piszkos dologba...) Elnök: Baracs képviselő urat rendreutasít torn! Csák Károly: Nem tudok a kézbesítés körüli dolgokban olyan hiányokat felfedezni, de nem tudok felfedezni olyan céltudatos tevékenységet sem, amely igazat adna Rassay Károly igen t. képviselőtársamnak, hogy a posta tudatosan egy korteshadjárat eszközévé aljasította volna le magát. (Rassay Károly: Tíz nappal előbb bemondták!) Még azok mellett a bizonyítékok mellett sem tudom elhinni és pedig nem tudom elhinni azért, mert az az előkelő idegen a névtelenségbe burkolódzik . . . (Rassay Károly: Miért arra az előkelő idegenre haragszik, miért nem arra, aki elkövette a visszaélést? — Éri Márton: Az előkelő idegennek tessék előállni! — Rassay Károly: Ne beszéljen ilyen értelmetlenségeket. ! Nem fogom megnevezni! Itt vannak a tények, azokkal szemben, akik ilyen erkölcsi magaslaton vannak!) azzal végzem, t. Képviselőház, hogy bizalmam a postában félpercre sem rendült meg. Én a postát ma is, mostani működése mellett is, a magyar állam erkölcsi birtokállományához tartozó értéknek tekintem (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) és egyszerűen csak annyit akartam elérni ezzel a-felszólalásommal^ hogy