Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-443

. Az országgyűlés képviselőházának 443 zetek összeomlóban voltak a háború alatt, amikor a pénzintézetek alaptőkéik nagyrészét elvesztették azért, mert . hazafiságból hadikölcsönt vettek. Az igazgatóság tagjai és néhány részvényes nagy összegeket áldoztak, adósságokat csináltak, csakhogy az intézetet, a vállalatot megmentsék. Nem azért mondom ezeket, hagy ne adóztassák meg az igazgatókat, én csak azt a hitet akarom megdönteni, hogy a vidéki intézmények igazgatói nagy jutalékokat kapnak. Ezeket nagyon szerényen honorálják. Annak a pénzintézeti igazgatónak teljes hitelével kell dolgoznia, nem elég az intézet aláírása, neki is alá 'kell írnia a váltókat, mert ezt a pesti nagybankok megkívánják. Röviden^ még meg akarom említeni, hogy a rokkantsági adóra természetesen szükség van, azt helyeslem. Itt csak annak a véleményemnek akarok kifejezést adni, hogy a rokkantak ma még minesenek úgy ellátva, mint ahogy megérdemelnék. Nagyon sajnálom, hogy akkor, amikor az államnak százmilliós feleslegei voltak, azokból nem tartalékoltunk valamit a rokkantak részére. A rokkantaknak ma egyik nagy vágya az, hogy jelvénnyel lássák el őket. Ugy tudom, Győr vármegye az összes törvényhatóságokhoz átiratot küldött, hogy ezt a kérelmet pártolólag terjesszék a belügyminiszter elé. Istenem, ez oly csekély költséggel járna és talán, a hazai iparnak kis munkát adna. Ma nagyon sok mindenféle ember megjelenik nálam is, másnál is azzal, hogy: rokkant vagyok, s ezen a révem segélyt kér, de sokszor úgy viselkedik, hogy nem méltó egy vitéz rokkant katonához. Legalább különböztessék meg őket jelvényekkel- Ezt nagyon ajánlom az igen t. 'népjóléti miniszter úr figyelmébe, — sajnálom, hogy most betegsége miatt nincs ittA miniszter úr megígérte, hogy legközelebb a rokkantságra voinátkozó törvényjavaslatot fog beterjeszteni. Nagyon szeretném, ha ez a törvényjavaslat mielőbb idekerülne. A múltkor egy interpellációban az állíttatott, hogy a minisztériumban megváltoztatják a rokkantsági százalékot. Ez tény, ezt tudom, de nem lehet azt állítani, hogy nem szakember csinálja. A rokkantság megállapítása nem olyan könnyű dolog. Akinek keze nincs, akinek a lába hiányzik, aki vak, annál könnyű a rokkantságot^ megállapítani, de ott van a tüdőbajos, a szívbajos és az idegbajos, akinél már^ a rokkantság megállapítása nehezebb. Nehéz azt is megállapítani, hogy időközben milyen változás állott be a rokkantságban, s hogy a rokkantság tényleg még a háború alatt keletkezett-e, vagy pedig más működésük közben. Szóval alaposan, lelkiismeretesen kell ezzel a kérdéssel foglalkoznunk; inkább elnézők legyenek a rokkantakkal szemben, mintsem az állam financiális érdekeit nézzék. Ami a törpeiskolákat illeti, a mai nehéz helyzetben indokolt az, hogy megszüntessék azokat az iskolákat, amelyekben nincs elég tanuló. Ez azonban kényes kérdés, legtöbbször VL

t felekezetekkel lesz az államnak összeütközése. A felekezeti érzékenységet az államnak minden oldalon respektálnia kell- Meg keli hagyni azt a jogot, hogy amennyiben a felekezet az iskolát a maga erejéből tartja fenn és lemond az államsegélyről, azt az iskolát akár isét tanulóval is fenntarthassa. Viszont a tanítókkal a fenntartó testületeknek, az egyházaknak, vagy községeknek az egyenlőség elve szerint kell elbánniok. Ha a községben volt felekezeti, vagy községi iskolában ismét KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXII. ülése 1930 december 3-án, szerdán. 163 megvan a megfelelő létszám, akkor kell, hogy azt az iskolát azon a régi alapon azonnal újra visszakaphassák. Ezek volnának megjegyzéseim a törvényjavaslat különböző részeihez. Kiváló államférfiaink hangoztatták, hogy elérkeztünk a^ teherviselő képesség szélső határához. Amióta ezt hallom, folyton látjuk, hogy most ezt az adót emeljük, ha mi ellenzék nem is szavazzuk meg, de hozzájárulunk; azután itt van a 10%-os lisztadó, majd a posta és távirda, stb. drágítása, ez folytonosan így megy. Viszont azt is megállapították sokan, nagyon kiváló urak, és már a tavasszal

f hallottam egy nagyon előkelő miniszter szájából is, hogy eljutottunk a legmélyebb pontig és itt csak emelkedni lehet. Sajnos, ezt nem írhatom alá s egyáltalában ez a javaslat sem fogja előmozdítani, hogy emelkedjünk s félek, r hogy még inkább süllyedünk közgazdasági téren. Hogy mire volna szükség, arra mindenki^ rá fog mutatni, eddig is rámutattunk. Szükség volna egy általános olcsóbbodásra. A Tiszántúlon^ a múltkor kisgazdagyűlés volt és a kisgazdák azt mondták, hogy nem kívánunk semmit, nem kell boletta, se más segélyek nem kellenek, hanem az iparcikkek haladjanak együtt a gabonaárakkal, akkor mindjárt boldogulunk. Ezt méltóztassék megoldani. Itt vannak a vámtételek. Rámutattak már a szakemberek itt a Házban és a Házon kívül, hogy a vámtételekkel mi abäj. Hantos Elemér volt képviselőtársunk is rámutatott erre. Tessék megfogadni a tanácsot, hiszen van nekünk sok kiváló emberünk. En elismerem azt. hogy a miniszterelnök úr nagy áldozatokat hoz és utazik, jön és megy. mint a többi miniszter urak is, de hiába eddig minden, nem latunk eredményt. Ott volt három évvel ezelőtt a fiumei találkozás, ott voltak a fiumei nyilatkozatok, kilátásba helyezték, hogy milyen sokat lehet attól várni és három év alatt semmi sem teljesedett be. Következett a törökországi út. a spanyolországi és a berlini út. Ha nem volna olyan komoly^ a helyzet, mint amilyen komoly, azt mondanám, hogy a miniszterelnök úr is eldalolhatná: Bejártam kétszer a világot. Most a közönség meglehetősen el fásult és elkeseredett, tényeket vár, pozitívumokat vár, mert az Ígérgetések ideje leiárt Nem <

lehet ma olyan kisebb kaliberű dolgokkal jönni, mint amilven az, hogy a tisztviselőket megadóztatjuk é« hogy a gazdák h ólanként kannak 2 pengőket. Ez mind seïnmi. Szeretnék az igen t. kormány részéről nagy és átfogó gazdaságig programmot hallani, amely megnvugtatná az embereket, hogy^ itt igenis történni fog valami. Ez a toldozás-foldozás nem fog eredményre vezetni. A mai szegény világban sok tisztességes úriembert látunk foltosruhában, amely »még mindig szebb, mint a rongyos és piszkos ruha. De a foltnak ott van helye, ahol az anyag, a szövet nem ke«hedt és ha foltozgatjuk beteg és keshedt gazdasági életünket, azzal nem segítünk. Ezeknél az elveknél fogva a törvényjavaslatot nem fogadom el általánosságban sem. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő utolsó félórájában az interpellációkra kell áttérnünk, a vitát megszakítom s előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap délelőtt 10 órakor tart«úk s annak napirendjére tűzessék ki: 1. a villamos energia fejlesztéséről, vezetéséről és szolgáltatásáról szóló 22