Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-443

162 Az országgyűlés képviselőházának Uh 8, ülése 1980 december 8-án, szerdán. és, sajnos, nincsenek vele megelégedve sem a biztosítottak, sem az orvosok, és a tisztviselőiknek is sok a panaszuk. Hogy mi a bürokrácia nálunk, hogy miért kell annyi hivatalnok, erre nézve csak egy kis jellemző esetet hozok fel, amely a napokban jutott tudomásomra, nagyon illetékes helyről, egyik minisztériumból, a fűtést illetőleg, tudniillik, hogy délután nem szabad fűteni, hanem ha délután befűtenek, akkor minden egyes esetben jelentést kell tenni, hogy miért fűtenek. (Peyer Károly: A jelentés többe kerül, mint a szén!) Ezt én másképpen intéztem volna el az én szerény képességeimmel. Kiadtam volna nekik a parancsot, hogy enynyi szenet és ennyi fát szabad elfűteni, de hogy mikor fűtenek, délelőtt-e vagy délután, az nem fontos, fő az, hogyha lehet, takarékoskodjanak a fával és a szénnel. Ezzel meg lett volna oldva a kérdés. Nekem egy főtisztviselő azt mondotta, hogy nagyon sok alkalmuk van, amikor délután is fííteniök kell, most ragaszkodniok kell a kiadott rendelethez minden egyes esetben, _amikor fűteniök kell, jóllehet a tél folyamán talán százszor is jelentést kell majd tenniök arról, hogyha délután fűtöttek, miért fűtöttek. Ez kérem nálunk a bürokratizmus. A létszámcsökkentésre vonatkozólag megjegyzem még, hogy az a kihalási rendszer alap, ján történvén, mint már előttem is említették, ' tulajdonképpen megakasztja az előmenetelt, de más bajok is származhatnak belőle. Nevezetesen az, hogyha a megfelelő tisztviselők hiányoznak, erre az esetre szolgál az áthelyezés az egyik státusból a másik státusba, egyik városból a másik városba, egyik minisztériumból a másik minisztériumba. Ez a tisztviselőknek különösen akkor, ha vidékről történik az áthelyezés, nagy hátrány, hiszen ismerjük azokat a körülményeket, hogy például a tisztviselőknél elősegítették azt, hogy házat építhessenek és otthonhoz jussanak. Ma olyan tisztviselő igen sok van a vidéken, akinek egy kis háza van, s ha ezt a tisztviselőt áthelyezik máshova, kérdezem, mi fog azzal történni. De egyébként is éppen az ilyen tisztviselőknek, akik ilyenekbe belementek, minden fillérjük ki van számítva arra vonatkozólag, hogy ők a felvett kölcsönt hogyan törlesztgetik, számítanak arra, hogy időközben előlépnek, gyermekeik nőnek, mert hiszen tudjuk, hogy a gyermekek nevelése mindinkább költséges lesz, maga az iskoláztatás, a tankönyvek és a többi, mind pénzbe kerülnek, úgyhogy mindezek a körülmények előreláthatólag olyan helyzet elé állítják a tisztviselőt, hogy exisztenciájukat. gazdasági helyzetüket teljesen fel fogja fordítani. Hiába mondotta azt a miniszterelnök úr, hogy a kormányt semmiféle tisztviselőellenes hangulat nem vezeti, a tények azonban mást mutatnak. Ezek az áthelyezések, de különösen az a hatalom, amit ezáltal a kormány gyakorol, az a protekció, ami megindul, ha egy tisztviselőt át akarnak helyezni, olyan országos csapás lesz. amelyet előre lehet látni. Még csak azt említem meg röviden, vagy m ár talán^ említettem is, hogy a kereseti pótadó tulajdonképpen ma még az egyetlen megfogható adó volt, mert másutt adóalapot keresni, adópótlékot csinálni nem lehet. Itt is mit gon,dolt ki a fináncminiszter úr? Nem azt mondotta a tisztviselőknek, hogy majd fizesd be az adódat, a pótlékodat, hanem az állam a vállalatnkat magukat teszi felelődé, hogv az adót behajtsák, mert ha az a kis tisztviselő, középtisztviselő elsején felvette a fizetését, azt elkölti, azon nem lehet már többé adót bevenni, mert alig létminmmmnyi fizetése van, a bútorát pedig nem lehet elvenni árveréssel. Ez azért van így kigondolva, hogy meg lehessen fogni az adóalapot. Éppen így a jutalékadók is olyan természetűek, hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknál az elszámolásban, illetőleg mérlegekben látni lehet, hogy mennyi az adóalap. Itt megjegyzem, hogy a «jutalék» kifejezés körül — tantiémnek is mondják — újabban zavarok voltak, mert a törvényjavaslat II. felzetében «osztalék» kifejezés szerepelt, a bizottsági tárgyaláson észrevették és kiigazították «tantiém»-re. Nem tudom, hogy miért nem szerepelhet a «tantiém» kifejezés helyett a «jutalék» szó. A «jutalék» szó törvényesen be van véve, a tantiémek a vállalatok alapszabályaiban mindenütt, mint igazgatósági vagy tisztyselői jutalékok szerepelnek, ezért ezt a törvényjavaslatban is így kellene módosítani. Jó lenne a «tantiém» szót mindenütt kihagyni és magyarosan jutalékot írni. Ezt majd mindenki megérti és nem lesznek Összeütközések Megjegyzem, hogy mi, akik ismerjük a vidéki viszonyokat, a létszámcsökkentés mellett attól félünk, hogy az adminisztráció még jobban elromlik. Először is nagyon sok hivatalt tudunk, amelyek túl vannak terhelve munkával, elsősorban a pénzügyigazgatóságok olya nok, amelyeknek helytelen beosztása és nem a megfelelő kerületekben való elhelyezése nehézségeket okoz. Napirenden vannak a bajok. Nagyon ritka ember az, különösen azok között, akik egy kicsit tudnak gondolkozni, aki megnyugszik az adókivetésben. Azt neki fellebbeznie kell hónapokon keresztül, 8—10 hónapig tart, amíg végzést kap, hogy leszárítják vagy jóváhagyják-e az adóját. Addig bizonytalanságban van, fizessen-e adót, ne fizessen-e be, mennyit fizessen bel Itt is látszik, hogv talán kevés a tisztviselő. Ezen a téren a létszámcsökkentés hátrányaihoz f hozzájárul még a tisztviselők elkedvetlenedése, mert én a főnökök részérőt is, de minden oldalról úgy vagyok értesülve, hogy a tisztviselők körében ez a törvényjavaslat óriási p^edvetlenedést kelt. Mi fog történni, nem tudom. A másik dolog, amit még mes akartam említeni, a vállalati tisztviselők iutaléka. "Ezt is megadóztatják. A legtöbb vállalat tisztviselőit úgy fizeti, hogy abból tulaidonkén-neu alig tudna megélni, hanem mrntesry ösztönzést akar nekik adni. hogy iparkodjatok, dolgozzatok.' mintha a tietek is volna a vállalat, és akkor kaptok megfelelő jutalékot. Itt tehát egy Trtia^asabb szŐT&lék alkalmazása, mint a, fizetésnél, indokolatlan. A bizottságban^ foglalkoztak a társulati adó emelésének kérdésével. Erre nézve a miniszter úr azt mondta, hogy óvatosan keli eljárni, mert ez az adó amúery is évről-évre körülbelül kétmillióval emelkedik, másfelől ezt össvíhangzásba kell hozni a minket környező államok adóztatásával, ha azt akariuk, hoev a tőke ipari vállalkozásainknál elhelyezkedjék. Teljesen igaza van a miniszter úrnak. Énpen az imént említették, hogy a tőke Svájcba, meg ide-oda vándbrol. Most mégjobbau fog vándorolni. Én nem ismerem a pesti viszonyokat. nem akarok ehhez hozzászólni, de azt olvastam, hogy itt talán 32 úr van olyan, akiknek hatalmas jutalékuk van, a vidéken ezt nem ismerik. Csak egy nas-y vi lé ki intézet van Szegeden, ahol meglehetősen ti sütéssé ares jutalékok vannak. Azok az igazgatók, akiket most meglehetősen megadóztatnak, nagy áldozatot hoztak, amikor a vidéki gyárak, vállalatok, pénzinté-