Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.
Ülésnapok - 1927-443
152 Àz országgyűlés képviselőházának Uk-3. ülése 1930 december 3-án, szerdán. negyedrészét. De ezek az egyéb adóalapok is hogyan jönnek létre? Ezt is meg kell nézni. A föld adózik egy komikus kataszteri becslés alapján. Erre kapja ráadásul a bolettát, a termelési segélyt, miután inség, jégkár és egyéb címeken mentesül a terhek egyéb címeitől. A házat védi az egekig .srófolt házbér és a felszabadított boltbér. A jövedelmi adóra vonatkozóan idézem magát a miniszter urat, aki azt mondotta, hogy a tisztességesekre és nem a csalókra építi fel az adót, a tisztességesekhez szabja a kulcsot és nem a csalókhoz, nem akarja a tisztességeseket a tisztességtelenekért megróni és ugyanakkor azt mondja, hogy egész sereg olyan jövedelem van, amely a mi viszonyaink mellett — és itt a mi viszonyainkat hangsúlyozni kell, nem eruálható, ezeket tehát kegyesen futni engedi. így a munkásról nem gondoskodnak. (Propper Sándor: A becsületes ember haljon megéhen!) ha már takarékoskodni nem engedik őket a belügy- és egyéb miniszter urak és ha már a keresetből, a munkabérekből eredő apró pénzekhez fordulnak. A társulati adó alanya kapja a szabad eltitkolást, az alacsony kulcsot, a vámvédelmet, a kartelitörvényt, amely jelenlegi tervezetében egyenesen legalizálása azoknak a visszaéléseknek, amelyeket eddig csak suba alatt mertek elkövetni. Hivatkozom itt a Rimamurányira, amelynek egyik reprezentánsa a bizottságban olyan- morális gátlás mentességgel állott ki annak védelmére, hogy még a nyugdíjas sem mentesülhessen a kereseti adó alól. Hivatkozom a Magyar Altalános Kőszénbányára, hivatkozom a szénre, a mészre, a cementre, a téglára, az egész kapitalisztikus gazdálkodásra, az egész kapitilisztikus dzsungelre, amelyet Önök, akik közül sokan elsősorban igazgatósági tagok és csak azután képviselő urak, oltalmaznak. Marad tehát mint elérhető, megfogható^ könynyen kezelhető, semmiféle befolyásos réteg, a kereseti adónak az alanya. Ebből az adóból nincs levonás egy fillér sem semmiféle címen, még a villamospénzt, még az éjszakai munkánál adott szerény vacsorapénzt, még a minimális borravalót is be kell vallani. A családtagok számát nem veszik figyelembe, az adómentes létminimum egyenlő a vezérigazgató egyhavi szivarpénzével. Ennél az adónál nincs eltitkolás, az adót a főnök vallja be és az alkalmazott fizeti, nincs tehát semmi oka rá, hogy másként vallja be, mint az az igazságnak megfelel. Sőt, hogy eszébe ne jusson átvállalni a^ főnöknek ezt az adóterhet, egy példátlan keménységű szakaszban — szép, hogy kifejezetten nem bünteti — megtiltja a főnöknek az adó átvállalását és megbünteti az egyéb adó fizetésénél azért a gesztusért, amelylyel esetleg át akarja magára vállalni ezt az adónemet. (Propper Sándor: Biró Pál diktátuma alapján került bele a törvénybe!) Elnök: Propper képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Kéthly Anna: Még itt sem áll meg a törvény. (Malasits Géza: Ebbe pusztul bele az ország! — Propper Sándor: Nemcsak a proli fog elpusztulni, az önök rendszere is el fog pusztulni! Meglesz azért a 100 millió deficit ennek ellenére is!) Elnök: Propper képviselő urat ismételten figyelmeztetem, tessék csendben maradni! (Propper Sándor: Figyeljék meg, 100 millió deficit lesz, mert üresek a zsebek!) Kéthly Anna: A törvény még itt sem áll meg, hanem törvényben biztosított szerződésszegésre ad felhatalmazást a vállalatoknak, amikor a 10. §-ban felmenti őket szerződésben vállalt kötelezettségük alól minden r vonatkozásban, nemcsak a dolgozó tisztviselőknél, hanem — ez Biró Pál egyenes kívánságára került a szakaszba — a nyugdíjas tisztviselőnél és munkásnál is. (Propper Sándor: Nagyon nemes gesztus volt! — Malasits Géza: Mit kívánságára! Parancsára!) Elnök: Kérem, Propper képviselő úr, tessék csendben maradni! Kéthly Anna: Mondom, nemcsak a dolgozó tisztviselők és^ munkások fizetése tekintetében menti fel a vállalatot szerződéses és alapszabály szerű kötelezettségei alól, hanem a nyugdíjassal szemben is, azzal a nyugdíjassal szemben, aki egy életet töltött el annak a vállalatnak szolgálatában. Es ennek a szakasznak, ennek a módosításnak szóvivője Biró Pál képviselő úr volt; ezt jó lesz nekünk megjegyezni. (Propper Sándor: Évi 800.000 pengő jövedelemmel! — Malasits Géza: A kapitalizmus természetrajza!) Ez a törvényes szerződésszegés számunkra csak akkor volna meglepetés, ha ez novum volna a magyar törvényhozásban. De nem novum ez; az ellenforradalom már utat tört ezen a téren, amikor a nyugdíj valorizációs törvényben ugyanezt a rendszert iktatta törvénybe. Es miért nem bünteti az illető munkáltatót a törvény? Azt mondja tudniillik a javaslat indokolásában, hogy nem akarja megbüntetni azt a munkáltatót, aki ennek a szakasznak ellenére mégis átvállalja magára ennek az adónemnek a terhét. Azért nem bünteti, t. Képviselőház, mert a büntetés, az üldözés többe kerülne neki, mint amennyit az, adónem megfő adónem beszedése hoz, ennélfogva inkább elengedi a büntetést és nem keresi, hogy hajlandó-e a munkáltató ennek a tehernek vállalására. Ez az adónem a legkönnyebben, költség nélkül beszedhető, el nem titkolható adónem, ez tehát az egyik igazi oka annak, hogy ezzel az adónemmel jönnek. Miért kell tehát az árak és bérek hamis relációját ideállítani a Ház elé? De még akkor is, — feltéve, de meg nem engedve — hogy a reláció az árak és bérek között a megélhetés javára tolódott volna el valamelyest, milyen jogon nyúl ehhez a parányi életszínvonalemelkedéshez az a kormányzat, amely éveken keresztül Lenyomta a maga intézkedéseivel a dolgozók életszínvonalát? Meg kell állapítanunk azt, hogy ez az intézkedés hipokrizis és munkásgyűlölet. Ne^ a biztonságban élő közalkalmazottak sorsát tessék idetárni az indokolásban... Elnök: Kérem, képviselőtársam, ez a kijelentés alkalmas arra, hogy az osztályok között gyűlöletet ébresszen. Kérem, tessék ettől tartózkodni. (Rothenstein Mór: Tessék eltüntetni az ilyen viszonyokat!) Tessék csendben maradni, képviselő úr! (Rothenstein Mór: Ez volna egy nemes gesztus!) Rothenstein képviselő úrnak nincs joga beszélni. Tessék folytatni. Kéthly Anna: ... ne a csorbítatlan illetményű köztisztviselőkkel operáljanak az indokolásban, hanem menjünk a munkások vackaiba, a kistisztviselők hideg szobáiba, nézzünk bele a dolgozók nyomorúságába, — hiszen a javaslat csak a dolgozókról szól, a munkanélküliekről meg sem emlékezett — ha ugyan azok, akik a vállalatoknál igazgatósági tagságot töltenek be, ezt meg merik tenni.
