Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-443

152 Àz országgyűlés képviselőházának Uk-3. ülése 1930 december 3-án, szerdán. negyedrészét. De ezek az egyéb adóalapok is ho­gyan jönnek létre? Ezt is meg kell nézni. A föld adózik egy komikus kataszteri becslés alapján. Erre kapja ráadásul a bolettát, a termelési se­gélyt, miután inség, jégkár és egyéb címeken mentesül a terhek egyéb címeitől. A házat védi az egekig .srófolt házbér és a felszabadított boltbér. A jövedelmi adóra vonatkozóan idézem magát a miniszter urat, aki azt mondotta, hogy a tisztességesekre és nem a csalókra építi fel az adót, a tisztességesekhez szabja a kulcsot és nem a csalókhoz, nem akarja a tisztességeseket a tisztességtelenekért megróni és ugyanakkor azt mondja, hogy egész sereg olyan jövedelem van, amely a mi viszonyaink mellett — és itt a mi viszonyainkat hangsúlyozni kell, nem eruálható, ezeket tehát kegyesen futni engedi. így a munkásról nem gondoskodnak. (Propper Sándor: A becsületes ember haljon megéhen!) ha már takarékoskodni nem engedik őket a belügy- és egyéb miniszter urak és ha már a keresetből, a munkabérekből eredő apró pén­zekhez fordulnak. A társulati adó alanya kapja a szabad el­titkolást, az alacsony kulcsot, a vámvédelmet, a kartelitörvényt, amely jelenlegi tervezetében egyenesen legalizálása azoknak a visszaélések­nek, amelyeket eddig csak suba alatt mertek el­követni. Hivatkozom itt a Rimamurányira, amelynek egyik reprezentánsa a bizottságban olyan- morális gátlás mentességgel állott ki annak védelmére, hogy még a nyugdíjas sem mentesülhessen a kereseti adó alól. Hivatko­zom a Magyar Altalános Kőszénbányára, hivat­kozom a szénre, a mészre, a cementre, a tég­lára, az egész kapitalisztikus gazdálkodásra, az egész kapitilisztikus dzsungelre, amelyet Önök, akik közül sokan elsősorban igazgatósági tagok és csak azután képviselő urak, oltalmaznak. Marad tehát mint elérhető, megfogható^ köny­nyen kezelhető, semmiféle befolyásos réteg, a kereseti adónak az alanya. Ebből az adóból nincs levonás egy fillér sem semmiféle címen, még a villamospénzt, még az éjszakai munkánál adott szerény va­csorapénzt, még a minimális borravalót is be kell vallani. A családtagok számát nem veszik figyelembe, az adómentes létminimum egyenlő a vezérigazgató egyhavi szivarpénzével. Ennél az adónál nincs eltitkolás, az adót a főnök vallja be és az alkalmazott fizeti, nincs tehát semmi oka rá, hogy másként vallja be, mint az az igazságnak megfelel. Sőt, hogy eszébe ne jusson átvállalni a^ főnöknek ezt az adóterhet, egy példátlan keménységű szakaszban — szép, hogy kifejezetten nem bünteti — megtiltja a főnöknek az adó átvállalását és megbünteti az egyéb adó fizetésénél azért a gesztusért, amely­lyel esetleg át akarja magára vállalni ezt az adónemet. (Propper Sándor: Biró Pál diktá­tuma alapján került bele a törvénybe!) Elnök: Propper képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Kéthly Anna: Még itt sem áll meg a tör­vény. (Malasits Géza: Ebbe pusztul bele az ország! — Propper Sándor: Nemcsak a proli fog elpusztulni, az önök rendszere is el fog pusztulni! Meglesz azért a 100 millió deficit ennek ellenére is!) Elnök: Propper képviselő urat ismételten figyelmeztetem, tessék csendben maradni! (Propper Sándor: Figyeljék meg, 100 millió de­ficit lesz, mert üresek a zsebek!) Kéthly Anna: A törvény még itt sem áll meg, hanem törvényben biztosított szerződés­szegésre ad felhatalmazást a vállalatoknak, amikor a 10. §-ban felmenti őket szerződésben vállalt kötelezettségük alól minden r vonatko­zásban, nemcsak a dolgozó tisztviselőknél, ha­nem — ez Biró Pál egyenes kívánságára került a szakaszba — a nyugdíjas tisztviselőnél és munkásnál is. (Propper Sándor: Nagyon ne­mes gesztus volt! — Malasits Géza: Mit kíván­ságára! Parancsára!) Elnök: Kérem, Propper képviselő úr, tes­sék csendben maradni! Kéthly Anna: Mondom, nemcsak a dolgozó tisztviselők és^ munkások fizetése tekintetében menti fel a vállalatot szerződéses és alapsza­bály szerű kötelezettségei alól, hanem a nyug­díjassal szemben is, azzal a nyugdíjassal szem­ben, aki egy életet töltött el annak a vállalat­nak szolgálatában. Es ennek a szakasznak, en­nek a módosításnak szóvivője Biró Pál kép­viselő úr volt; ezt jó lesz nekünk megjegyezni. (Propper Sándor: Évi 800.000 pengő jövedelem­mel! — Malasits Géza: A kapitalizmus termé­szetrajza!) Ez a törvényes szerződésszegés számunkra csak akkor volna meglepetés, ha ez novum volna a magyar törvényhozásban. De nem no­vum ez; az ellenforradalom már utat tört ezen a téren, amikor a nyugdíj valorizációs törvény­ben ugyanezt a rendszert iktatta törvénybe. Es miért nem bünteti az illető munkáltatót a törvény? Azt mondja tudniillik a javaslat indokolásában, hogy nem akarja megbüntetni azt a munkáltatót, aki ennek a szakasznak ellenére mégis átvállalja magára ennek az adó­nemnek a terhét. Azért nem bünteti, t. Képvi­selőház, mert a büntetés, az üldözés többe ke­rülne neki, mint amennyit az, adónem meg­fő adónem beszedése hoz, ennélfogva inkább elengedi a büntetést és nem keresi, hogy hajlandó-e a munkáltató ennek a teher­nek vállalására. Ez az adónem a legkönnyeb­ben, költség nélkül beszedhető, el nem titkol­ható adónem, ez tehát az egyik igazi oka an­nak, hogy ezzel az adónemmel jönnek. Miért kell tehát az árak és bérek hamis relációját ideállítani a Ház elé? De még akkor is, — feltéve, de meg nem engedve — hogy a reláció az árak és bérek között a megélhetés javára tolódott volna el valamelyest, milyen jogon nyúl ehhez a parányi életszínvonalemelkedés­hez az a kormányzat, amely éveken keresztül Lenyomta a maga intézkedéseivel a dolgozók életszínvonalát? Meg kell állapítanunk azt, hogy ez az intézkedés hipokrizis és munkás­gyűlölet. Ne^ a biztonságban élő közalkalma­zottak sorsát tessék idetárni az indokolás­ban... Elnök: Kérem, képviselőtársam, ez a ki­jelentés alkalmas arra, hogy az osztályok kö­zött gyűlöletet ébresszen. Kérem, tessék ettől tartózkodni. (Rothenstein Mór: Tessék eltün­tetni az ilyen viszonyokat!) Tessék csendben maradni, képviselő úr! (Rothenstein Mór: Ez volna egy nemes gesztus!) Rothenstein képvi­selő úrnak nincs joga beszélni. Tessék folytatni. Kéthly Anna: ... ne a csorbítatlan illet­ményű köztisztviselőkkel operáljanak az indo­kolásban, hanem menjünk a munkások vac­kaiba, a kistisztviselők hideg szobáiba, néz­zünk bele a dolgozók nyomorúságába, — hi­szen a javaslat csak a dolgozókról szól, a munkanélküliekről meg sem emlékezett — ha ugyan azok, akik a vállalatoknál igazgatósági tagságot töltenek be, ezt meg merik tenni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom