Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-443

Az országgyűlés képviselőházának UÍ (Az elnöki széket Czettier Jenő foglalja el.) Nem mondom, valóban emelik egyidejűleg a tantiémaidót is, ugyanazon alapelv alapján, lényegileg ugyanazon elbírálás alá véve, mint a kereseti adót. Éppen úgy! Mert Éber Antalnak és a gyakornoknak egyforma mértékkel keli mérni! Igaz, hogy a miniszter úr azt mon dotta, hogy a tantiémadót százszázalékig bevallják- Erre csak egy pesti Gassenhauerrel lehet felelni: van, aki bevallja, van, aki tagadja. S egyforma mértékkel mernek a keserves munkabér és a tantiém között, bár a miniszter úr ellene mondott amlnak a megállapításomnak, hogy a tantieme .munkanélküli« jövedelem- Ö szerinte a tantiém komoly és értékes szellemi munka jutalma. Én csak azt kérdezem, vajjom milyen szellemi munka azé az igazgatósági tagé, aki feláll itt a Házban, hol a rendszer, hol a tantiém mellett szavazni, illetőleg ia tantiémet jelentő rendszer mellett szavazni. Azt mondja a miniszter úr, hogy őnem védi Őket, mert ők megvédik magukat. Valóban, ez igaz: ők védik magukat és ez a rendszer védi őket, mert ez az utasítás. Magyarán mondva, a kereseti adó és a tantiémadó egy kulcs alá vonása és egyformán való kezelése ordító módon bizonyítja azt, Ihogy ez a parlament a tantiém és a munkabérből eredő jövedelem között nem tud különbséget tenni. Azt kérdezhetjük ezek után, érdemes volt-e idebent mindezt elmondani? Én azt hiszem, hogy nem. A Képviselőház felett e\gy, a tőkével összeszövetkezett bürokrácia uralkodik, az osztáilyf őnököík és szakreferensek kamarillája, amelynek elve az, hogy minden folyik, csak a bürokrácia vizei állanak. A magánérdekeket védő javaslat elkészül, a bumeráng el t repül és annak arra a kiinduló pontra kell visszatérnie, ahonnan elhajították. Láttuk ezt az energiatörvénynél is. A bizottság makacskodott is kialakult egy új szövegezés; erre a bürokrácia akcióba lépett s a legfantasztiku; sabb jeleneteik 'között vissza kellett csinálni mindent úgy, ahogyan volt, a parlamenti szokások és erkölcsök teljes felforgatásával. Kérdezhetjük tehát, hogy akkor minek ez a tréfa, minek ez a játék ezzel a javaslattal is, amely még élesebben osztályjellegű, mint bármelyik, amelyet ebben a Képviselőházban tárgyaltak, amelyben még világosablbau, mint eddig, megmutatják azt, hogy törvényeikben csak a hatalom és nem az igazság és a jog fejeződik ki. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha őszinték akarunk lenni t. Képviselőház, akkor miért nem kezdik el a takarékosságot azzal, hogy a drága pénzért itt ülésező Ház helyébe a szívük szerint igazi gyermeket ültetik? Akkor megcsinálhatnák ellenmondás nélkül azt, amit a bürokrácia és amit a bürokráciának a nagytőke parancsol: akkor nem kellene ezt az egész játékot végigjátszaniuk, de akkor vállalniok kellene azt a szégyent is, amelyet a diktatúra rendszere az egész civilizált világ előtt jelent. Addig is a mi kötelességünk az, hogy tiltakozzunk, a mi kötelességünk az, hogy követeljük az állami kiadások egészségtelenül és veszedelmesen megduzzasztott épületének lebontását. Nem önkényesen, nem keretfelhalmozással, amelybe azután belemagyaráznak és beletesznek azt, ami éppen önöknek tetszik; nem az egymással versenyző minisztériumok egymás közt a népjólét és a kultúra rovására, hanem a parlament elé hozva, hogy a parlament L ütése 1P3Ó december S-án, szerdán. i!33 állapítsa meg, hogy ebiben a költségvetésben mi a luxus és mi a felesleges. Az a kisebbségi vélemény, amelyet mi benyújtottunk, azt célozza, hogy a törvény bevezető szavaink alapján a gazdasági helyzet alakulása által legjooban sújtott lakosság fogalma alatt valóban a nyomort szenvedők értessenek, valóban azt értsék gazdaságilag legjobban sújtott lakosság alatt, amely ezt a nyomort szenvedi s ezért kértsm azt, hogy a választók bizalma és a közbizalom alapján itt ülő képviselők, de csakis ezek, a pártom által benyújtott kisebbségi véleményt tegyék magukévá. (Éiénk helyeslés a szélsőbalotdalon.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Farkas Elemér! Farkas Elemér: T. Képviselőház! Közéleti pályám alatt most már harmadszor vagyok abban a rám nézve igen megtisztelő helyzetben, hogy Kéthly Anna igen t. képviselőtársam után van módomban felszólalni. Minden alkalommal a múltban is megkíséreltem, most is meditáltam a felett, hogy mi módon tehetnék eleget egyrészt a parlamenti illemnek, másrészt pedig mi módon tudnék különben nagyértékü fejtegetéseibe belekapcsolódni/Nem volt erre alkalmam a múltban és sajnálattal vagyok kónyte| len kijelenteni, hogy nem tudom ezt megtenni most sem. JNem azért nem tudom megtenni, mintha az : a nagy világnézeti különbség, amely kettőnk I között van, ebben engem megakadályozna. Én ; á világnézeti különbségeket tisztelem, becsü| löm és meghajlok előttük, ellenben nem tudok reflektálni egy olyan felszólalásra, nem tudok belekapcsolódni egy olyan felszólalásba, amely nem a világnézeti különbségek folytán áll távol tőlem, hanem azért, mert annak minden mondata, minden gondolata — amely, azt hiszem, igen t, képviselőtársamnak, Kéthly Annának őszinte meggyőződése is volt — abból a szempontból indul ki, hogy minden, amit ez a törvényhozás, amit ez a kormány vagy ez a ma fennálló rendszer tesz, hipokrízis, csalás és ; csak arra irányul, hogy elnyomjon egy vagy más társadalmi réteget. (Ügy van! Úgy van! a jobboldaton.) Igen, t. képviselőtársam, ez a' gon\ dolat hatotta át az ön egész beszédét, ez a gondolat vonul át önnek egész politikai pályáján. Én ezzel a felfogással nem akarok és nem tudok szembeszállani mert megmondom őszintén, hogy én a kapitalista világrendnek vagyok a híve, amelynek rengeteg hibáját és bűnét magam is belátom, (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon. — Jánossy^ Gábor: Mindnyájan belátjuk!) de megállapítom azt is, amivel önök talán nem fognak egyetérteni, hogy az önök boldogulását, az önök által képviselt munkásrétegek boldogulását is csak ebben a kapitalista világrendben látom lehetőnek. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) T. Képviselőház! Amikor e törvényjavaslat keletkezésén és szükségességén gondolkozunk, mi, akiket a gazdasági válság által felzaklatott emberi lelkek, aláhúzom ugyan, hogy igaztalanul és indokolatlanul, de bizonyos mértékben mégis felelőssé tesznek a gazdasági válság által előidézett állapotokért, és azután e törvényjavaslat megszavazásának kérdését lelkiismeretünk mérlegére tesszük, lehetetlennek tartom, hogy objektív és politikailag elfogulatlan ítéletünk megalkotásánál néhány pillanatra eszünkbe ne jusson az a kegyetlen sors, a sorsnak az a kegyetlen ostorcsapása, amely ezt a nemzetet éri. Megengedem, hogy ez talán szubjektív elgondolás, talán egy szubjektív mellékvágányra való te-