Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-443

Az országgyűlés képviselőházának UU3 pontot idetárni, a mai állapotokat az 1926 végén fennálló állapotokkal összehasonlítani és rögtön kiderül az, hogy szó sincsen olcsóbbodásról. Erre a négy évre számítva, iszó sincs az életszínvonal (javulásáról, legfeljebb arról lehet szó, hogy ez az időközi átmeneti drágulás valamit, egy parányit enyhült. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Kéthly Anna: De az egyes élelmiszerek árai is beszámolhatnak arról, hogy van-e tényleg olcsóbbodás a kiskereskedelmi árakra nézve. Idézem a Magyar Gazdaságkutató Intézetnek, ugyancsak egy kapitalista szervnek, utolsó kimutatásait, amelyek azt mondják, hogy 1929 márciusától 1930 októberéig a nagykereskedelmi árak 24 és félszázalékkal csökkentek, a kiskereskedelmi árak viszont csak 9'3%-ikal. Tisztelettel kérem a Házat, hogy beszédidőmet egy félórával meghosszabbítani méltóztassék. Elnök: Méltóztatnak a kérelemhez hozzájárulnia (Igen!) A Ház a hosszabbítást megadta. Kéthly Anna: Amikor tehát részben arra van felépítve az indokolás, hogy a nagykereskedelmi index csökkent, akkor elfeledkezik arról, hogy a fogyasztó nagykereskedelmi áron semmit sem vásárol. A kiskereskedelmi árak nem csökkentek, vagy legalább is igen minimális mértékben csökkentek és ez a csökkenés is most az utóbbi hetekben kezd megint elveszni, úgyhogy tehát a fogyasztóra, a kereseti adó alanyaira nézve a nagykereskedelmi árakban beállt csökkenés semmiféle hatással nem volt. Ezek szerint tehát sem a bérek nem emelkedtek, sem az árak nemi csökkentek. Hamis és megtévesztő mindkét beállítás, mert az az igaz, hogy csökkentek a hérek és a fizetések közvetve és közvetlenül, a felemelt munkaidő, a kicserélt személyzet következtében és^ különösen a tisztviselőknél a mellék járandóságok megvonása következtében is. Tessék még beszámítani azt is, hogy a munkás ez alatt a kritikus négy esztendő alatt nem volt állandóan munkában, tehát ha a munkabérszámi nem is csökkent volna, be kell számítani azt, hogy a munkanélkül töltött időszak ennek az állítólag nem csökkent munkabérnek értékét is megfelelően leszállítja. Az indokolás — és újból hangsúlyoznom kell — az el nem bocsátható, fizetésében meg nem rövidíthető, megtámadhatatlan munkaidejű köztisztviselők változatlan helyzetéről beszél és erre épít konzekvenciákat azok felé is, akikre ez az indokolás nem áll. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Meg kell nézni azt is, hogy ezek a teherviselésre alkalmasnak ítélt rétegek már eddig is, az eddigi megadóztatás szerint is milyen terheket viseltek. Az alkalmazott és a munkás fizet kereseti adót heti húsz és havi nyolcvan pengőtől kezdve, most pedig majd fizeti ennek pótlékát heti 30 és havi 120 pengőtől kezdve. Fizet rokkantadót, fizet egyházi adót, fizet betegségi és aggkori járulékot, fizet — amit különösen kiemelt a pénzügyminiszter úr — egyesült ti járulékot. Ennek azonban nem kell okvetlenül szakszervezeti járuléknak lennie, de a pézügyminiszter úr akaratlanul is elárulta azt, hogy ennek B,

f nyomorgat ásnak egyik célja az, hogy a munkástól és az alkalmazottól elvonják a szakszervezeti díjat. Azt mondja a miniszter úr, hogy a tisztviselő egyéb kötelezettségei nem előzhetik meg az állami terheket, de ne felejtse el a miniszter úr azt, hogy még ilyen ülése 1930 december 3-án, szerdám,. Í51 praktikák sem tántoríthatnak el bennünket attól az organizációtól, amely egyedül védi a munkást és a tisztviselőt a rendszer féktelen hatalmaskodásától és a korlátlan kizsákmányolástól. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az a munkás nem felejti el azt, hogy ez a szerény járulék egyetlen alapja, egyetlen komoly alapja a munkanélküli segítésnek. (Ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) A szakszervezeti munkanélküli segélyezés nélkül Magyarországon ma a munkanélküli egy fillért sem kapna, hogy az a legrettenetesebb időkön keresztülsegítse. Nem, nem az lesz a következmény, hogy ennek az intézkedésnek következtében a munkás és az alkalmazott az organizációját fogja otthagyni. Egy más következménytől félek én, bár azt hiszem, hogy ezt a másik következményt sem fogják rossz szemmel nézni, sőt lehet, hogjr ezzel az intézkedéssel a Kapitalflucht mintájára a kormány egyenesen egy Flucht vor der Sociallast-ot akar kitenyészteni, mert könnyen elképzelhető a főnök és az alkalmazott között az összejátszás, szívesen járul hozzá a főnök a nem hű bejelentésihez, amint azt itt-ott máris szemünk előtt látjuk. Az alkalmazott és a tisztviselő a szociális teher alól igyekszik majd menekülni, hiszen egy demagóg agitáció máris megindult a szociális terhek ellen. Ezeket a terheket a munkás és a magánalkalmazottak maguk. verekedtek ki maguknak, bár meg kell mondanom azt is, hogy az ő elgondolásaikban' ezek a terhek úgy abszolút számokban, mint relatív számokban egészen máskép szerepeltek. Most aztán a kormányzat ezzel a pótlékolással arra akarja őket kényszeríteni, hogy ők maguk követeljék a szociális terhek alól való mentesítésüket, egyszóval belekergeti őket — ahogy mondottam — a Flucht vor der Sociallast lelkiállapotába. Ezekre a kiadásokra a munkás és alkalmazott fizetésének ^ 18—20% -át költi el. Tessék nekem még egy adózó réteget mutatni, amely íbruttó forgalmának 18%-át költi el egyenes adóban. ; Hozzá kell tennem még azt is, hogy a munkás és az alkalmazott eltartja családját, a családi eltartásra szoruló munkanélkülieket is, amely teher ki nem mutatható, mert egy-egy családban 3—4, sót ù munkanélküli is van, ami végeredményben olyan súlyos teher, amely ezt a 18%-ot valószínűleg legalább 30-%ra felduzzasztja. Nézzük csak azt, hogy mit fizetnek adóban ezzel a 18%-kai szemben a többi rétegek. A kereseti adó felemelt hozamában 42 millió pengőt fog jelenteni. Ezzel szemben az 1930/31. évi földadó 31 millió pengő, 11 millió pengővel kevesebb. A munkás és az alkalmazott egyetlen adónem alapján 135%-át fizeti annak, amit Magyarország egész földbirtoka, 16,500.000 katasztrális hold fizet. A házadó hozama 68 millió pengő, 1,200.000 ház tehát csak másfélszeresét fizeti annak, amit keresetiadóban a munkás és az alkalmazott fizet. Magyarország öszszes részvénytársaságai nyolcmilliárd pengő vagyon után társulati adóban 20 millió pengőt fizetnek, 222 millió pengő nyereség után, — Fellner professzor megállapításai szerint ez a nyereség tulajdonképpen 666 millió — felét sem viselik annak a tehernek, amelyet a munkások és a tisztviselők egyetlen adónemben befizetnek. A jövedelmi adó 45 millió pengő, Fellner szerint 145 millió pengőnek kellene lennie. A munkások és az alkalmazottak egyetlenegy adóban majdnem ugyanannyit fizetnek. Az egész nemzeti vagyon Magyarországon 11 millió pengő terhet visel, tehát a kereseti adónak