Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.
Ülésnapok - 1927-443
416 Az országgyűlés képviselőházának H s > ülése 1930 december 3-án, szerdán. hogy ia kormányzat még ma sem tudja és még ma sem érzi, milyen válságos a helyzet, hogyan él odakint a nép a falun és a városban egyaránt- (Propper Sándor: Az övé nem válságos!) Vagy feltételezhető az is, hogy tudja, de nyilt és titkos elkötelezéseitŐl nem tud szabadulni és csinál ebben .a törvényjavaslatban egy reformot, amelynek egyik része, a kiadások csökkentése csak egy kirakat, amely, mint az előadó úr és az indokolás is beismeri, elégtelen, amely komolytalan, módszerében gyermekes, mérvében törpe, viszont a másik része, az új adónem kreálása komoly, súlyos és provokáló azok feté a rétegek felé, amelyekre ezt az adóemelést rárójják. Igen, egy államháztartás megrendült egyensúlyát valóban másként is lehet helyreállítani, mint a kiadások csökkentesével. Ez a másik mód a bevételek emelése; és az a kormányzat, az a kormányzati rendszer, amely ezt a másik utat már megszokta, már kitaposta, már járta, úgy véli, hogy nincs az a tele pohár, amelybe még egy csepp bele nem fér, vagy pedig nincs az az üres kút, amelyből még egy pohárra valót ki ne lehetne szivattyúzni. Ahogy azonban épp az a bizonyos csepp az utolsó lehet, amely a poharat kicsordulásra készteti, vagy pedig az üres kútba beleszédülhet az, aki nagyon a fenekén vájkál, éppúgy megeshetik igen könynyen az, hogy az, aki ezt az új adónemet hozza, aki ezzel a példátlan nyugalommal hozza ezt az új adónemet, amellyel a kormányzat a legszegényebbek zsebébe nyúl bele... (Propper Sándor: A francia forradalom előtt ugyanilyen pénzügyi politika volt Franciaországban! — Malasits Géza: Ennek ia következménye is ugyanaz lesz!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Ne méltóztassanak a szónokot zavarni. Kéthly Anna: ... ez a példátlan nyugalom következményeiben kiszámíthatatlan hatással lehet a kormányzat s a kormányzati rendszer felé s megrendítheti az egész országot. A pénzügyminiszter úr ugyan azt kérdezte, hogy mit tegyen; a bizottság ülésén felvetette a kérdést és azt mondotta: ha redukáljuk a fizetéseket, csökken a tisztviselők vásárlóképessége, ezzel azután a fogyasztásba jutó Öszszeg nem táplálja a többi gazdasági ágakat. Azt mondja: ha^ takarékoskodik a dologi kiadásoknál, az ellátó, szállító vállalkozás üzeménél idéz elő bajt, azoknál a munkásoknál, akik ezeknél^ alkalmazva vannak és így — mondja ő — végeredményben ennek következtében is az állami bevételek fognak csökkenni. De amikor a pénzügyminiszter úr ezt a tételt felállította az állami tisztviselők fizetésére és az állam dologi kiadásainál, akkor megint meg kell kérdezném: ha megáll ez a tétel köztisztviselőig vonatkozásban, akkor épúgy meg kell hogy álljon munkás és magánalkalmazotti vonatkozásban is, mert a közgazdaság tantételei nem igazodnak egy gazdasági numerus clausus alánján, a közgazdaság nem ismer gazdasági vitézi rendet, amelyben magukra maradhatnak azok, akik ebből az egyedüllétből akarnak profitot szerezni, a közgazdaságban a tételek vagy igazak, vagy nem, de mindenesetre mindenkire nézve egyformán állanak. Ha tehát a pénzügyminiszter úrnak a bizottságban tett kijelentését szórói-szóra mégegyszer idézzük s csak behelyettesítjük a magántisztviselőket és munkásokat, akkor ez a tétel így hangzik: ha új munkás és alkalmazotti adót vetek ki és ezzel redukálom a fizetéseket, akkor a vásárlóképesség ezeknét is csökken, a fogyasztásba jutó összeg ezeknél is redukálódik és nem táplálja a többi gazdasági ágat. A miniszter úr tehát vagy a javaslatban, vagy a javaslatot kísérő okoskodásában követett el hibát, vagy pedig — és ez a valószínű — azt hitte, hogy sem szavait, sem cselekedeteit ebben a parlamentben tőle számonkérni nem fogják. Hozzátette tehát, hogy ezt a két módozatot, a fizetéscsökkentést és a dologi kiadások lefaragását, mint a takarékosság elvi alapját el kellett vetnie. A takarékosság, az állami kiadások erélyes apasztása helyett tehát jön egy javaslat, amely Nóé-hárkája mintájára a legkülönbözőbb és — amint ki fogom fejteni — kihatásaiban a legellentétesebb intézkedéseket foglalja magában. De ez a bárka nagyon rozoga alkotmány és aligha fogja kibírni azt a vízözönt, amelyet a kormány felidéz és flegmatikusán vállalj nem fogja kibírni még akkor sem. ha a törvényjavaslat címébe beillesztik az ideiglenes szót, arra utalva, hogy ennek az egész pepecselésnek, ennek az egész mentőexpediciónak csak átmeneti jelleget szántak az adóbevételek emelésénél. A javaslat elsősorban utasítja a kormányt, hogy a rendes állami költségvetésben 25 millió, az üzemek költségvetéséiben pedig 20 millió megtakarítást érjen el, de sem az indokolásban, sem a kísérő fejtegetésekben egy szót, egy hangot nem adnak arra vonatkozólag, hogy ez a megtakarítás hogyan álljon elő. Azt nem lehet indokolásnak venni, hogy az irodakezelóst akarják egyszerűsíteni, a számfejtést akarják központosítani, a papírformákat akarják szabványosítani, kifordított borítékok mellé, amint már mondottam, bevezetik a lúdtollat és a porzót. f (Propper Sándor: Bizonyosan lesz egy papírkormánybiztos! — Elnök csenget.) De amikor a takarékosságnak a költségvetésben való kimunkálásáról van szó, akkor felfogásom szerint a papír szabványosítására és a számfejtés központosítására utalni nem nagyon méltányos dolog, még csak nem is megy mentegetődzésszámba vagy a titkolódzási szándék elleplezésének a számába, hanem egész egyszerűen félreállítása annak a népszuverenitásnak, amelynek egv korrekt eszközökkel és korrekt választójoggal megválasztott parlamentben honolnia kellene. A bürokrácia nem hajlandó elárulni sem a javaslatban, sem az indokolásban, sem a kísérő fejtegetésben azt a titkot, hogy hol és miben akar takarékoskodni. Az ellenzéki képviselők sorsa változik, a bürokrácia örök és állandó, nem hajlandó tehát arra. hogy ezeknek elárulja a maira szándékait a költségvetés mikénti összeállítására nézve. Nekünk elég —azt mondja, — ha a papírszabványosításróí tudunk, a többit majd ők elintézek egvmás között és ha netalán ez ellen az intézkedés ellen kifogásunk volna, akkor majd rámutatnak arra a paragrafusra, amely korlátlan felhatalmazást ad nekik ennek a taka^ékossá^nak keresztülvitelére, hogy a 25 milliós, illetőleg a 20 milliós keretben mindaz, ami a bürokráciának nem tetszik, törölhető legyen, hiszen mpgkapja rá a keretfelhatalmazást, amint hoe-y Magyarországon az ellenforradalom óta minden tör vény kerettörvénynek születik meg, csak azok a törvények nem, amelyek a tömegeknek adnak valamiféle igen csekély, igen minimális jogosultságot. A törvénvjavaslat második részében a köztisztviselők létszámapasztásának a kérdésével foirlalkozik, amelynek tényével, módjával és mérvével szemben nekünk meg vannak a magunk aggodalmaink. Ezeket az agodalm&kat
