Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.
Ülésnapok - 1927-443
Àz országgyűlés képviselőházának kh képesek úgy teljesíteni, mint amilyen mértékben arra szükség volna; a kiadások tekintetében pedig azáltal, hogy a nehéz gazdasági helyzet olyan új problémákat vetett fel, amelyeknek megoldása sürgős állami beavatkozást igényel. T. Ház! Itt különösen a munkanélküliség kérdése az, mely az állam részéről igényli .a fokozott teljesítést. A kormánynak tehát a súlyos gazdasági helyzetre való tekintettel kötelessége oly intézkedéseket tenni, amelyekkel egyfelől az államháztartás bevételeinek csökkenését ellensúlyozni képes legyen, másrészről pedig az állammal szemben fellépő jogos igények növekedése mellett még mindig képes legyen az államháztartás^ egyensúlyát minden körülmény között biztosítani. T. Ház! Ezt a kettőzött célt kívánja szolgálni az előttünk fekvő törvényjavaslat, midőn egyfelől az államháztartás rendes kiadásait csökkenti, másfelől pedig az állammal szemben fellépő rendkívüli teljesítmények fedezésére új bevételi forrásokat keres, hogy ezáltal az államháztartás megcsappant bevételeit ellensúlyozhassa. Amidőn tehát egyik oldalon az állami bevételek csökkenésével kell számolnunk, a másik oldalon pedig az állam igénybevétele, különösen szociális, de gazdasági téren is nagymértékben fokozódik, keresnünk kell a módozatokat, amellyekkel bevételeinket fokozhatjuk és kiadási többleteinket fedezni képesek leszünk. (Jánossy Gábor: Nehéz probléma!) 'Elsősoriban tehát az állami élet vitelében a lehető legnagyobb takarékosságra kell gondolnunk. A takarékosság tekintetében az elmúlt évben is igen erős lépésekkel haladtunk előre, amennyiben az állami közigazgatás egyszerűsítése révén már igen tekintélyes személyi és dologi természetű kiadásokat tudtunk megtakarítani, és ennek kövekezménye az, hogy már folyó költségvetésünket is a takarékosság jegyében állítottuk össze, s itt már az előző évekkel szemben tekintélyes visszafejlődést látunk. T. Ház! Ezek az intézkedések azonban & mi megcsonkított országunk kényszerűségéből túlméretezett állami adminisztrációs költségeihez mérten^ nem igen jelentenek olyan erős megtakarítást, amely állami költségvetésünket nagymértékben apasztani^ képes volna. De ennek oka az, hogy — miként ismeretes —• a mi állami költségvetésünknek több mint felét személyi természetű kiadások képezik. (Jánossy Gábor: A kényszerhelyzet miatt!) A személyi kiadások nagyságának oka ismeretes. Ez az ország megcsonkításának következménye, és ezt — a szociális nyomorúság fokozása nélkül — máról-holnapra megoldani egyáltalán lehetetlen. Ezen súlyos helyzetre való tekintettcú azonban mégis arra kell törekednünk, hogy ci letkarékosság gondolatát az állami életbe, különösen a személyi kiadások tekintetében is belevigyük, és így minden erővel arra^ kell törekednünk, hogy a közalkalmazottak létszámát nagyobb mértékben csökkentsük. (Jánossy Gábor: Mi lesz az ifjúsággal?) A törvényjavaslat tehát elrendeli azt, hogy az állami alkalmazottak, tehát a közalkalmazottak^ létszámát 10%-kai apasszuk, és erre vonatkozólag elrendeli azt is, ihiO'gy már 1930. december 31-éig el kell készíteni egy kimutatást, amelya normál-' státusról intézkedik, amely normálstátust^ 6 esztendő alatt kell keresztülvinni és • már az 1930/31. évi költségvetésben meg kell azt kezdeni. A létszámapasztást tehát nem erőszakos 3. ütésé Ï9ÈÙ december 3-án, szerdán. Í4l beavatkozással, hanem tisztán a természetes apadás alapján kívánja ez a törvényjavaslat keresztülvinni a nélkül, hogy a nyugdíj teher a tömeges nyugdíjazások révén nagymértékben növekednék, avagy erőszakos beavatkozással a szociális nyomorúság még nagyobb mértékben fokoztatnék. A törvényjavaslat részletesen intézkedik a 6 év alatt megvalósítandó normálstátus eléréséig terjedő idő alatt megüresedő állások betöltéséről. Azután intézkedik arról, hogy az utánpótlás szempontjából gyakornoki állások létesíttessenek. Ezt pedig úgy kívánja a törvényjavaslat elérni, hogy a legalacsonyabb fizetési osztályban lévő állásoknak körülbelül felerészét gyakornokokkal kívánja betölteni, ami tudvalevőleg az 1919. évi státusrendezés óta majdnem teljes mértékben megszűnt, úgyhogy egy-egy státusban alig egy-két gyakornoki állás van ma is. Ezenkívül megszüntetni kívánja az úgynevezett személyhez kötött állásokat, és intézkedik arról is, hogy miként lehessen egyik státusból a másikba tisztviselőket áthelyezni. A közalkalmazottakat tehát e törvényjavaslat szerint ki lehet nevezni és át lehet helyezni egy-egy tárca keretén belül egyik státusból ia másikba. Azonkívül, ha a takarékosság elve megkívánja, meg egyik tárca keretéből is át lehet helyezni más tárca keretébe, sőt a javaslat azt sem tiltja meg, hogy üzemi alkalmazottakat, ha erre szükség van, közigazgatási alkalmazotti státusba helyezzenek át és vice versa ez szintén megtörténhetik. Csak két kivételt tesz» és pediig egyrészt az ítél ob ír ákr a vonatkozólag, mert hiszen tudvalevőleg a bírói függetlenség gondolatából kifolyólag az ítélőbírák csak saját kérelmükre helyezhetők át egyik helyről a másikra, másrészt kivételt tes» az egyetemi tanárokra vonatkozólag, mert hiszen tudjuk, íiiogy az egyetemi tanárok egyegy tanszékre és bizonyos helyre voltak kinevezve. Az áthelyezés lehetőségét, valamint a létszámcsökkentést azonban kiterjeszteni kívánja a törvényjavaslat úgy a törvényhatóságok, valamint városok és községek alkalmazottaira is és ezenkívül' még a nem állami tanszemélyzetre. Ezen intézkedések hatása természetesen csalk fokozatosan, több éven keresztül fog olyan eredményt elérni, amellyel költségvetésünket lényeges összeggel osökkenthetnők, már pedig az előbb ismertetett gazdasági helyzetből kifolyólag feltétlenül szükséges, hogy már a folyó költségvetésünkben is olyan megtakarításokat érjümk el, amelyekkel az állam bevételeinek csökkenését bizonyos mértékben ellensúlyozhatjuk. Ennék következtében a törvényjavaslat intézkedik arról, hogy a közalkalmazottak részére költségvetésileg előirányzott mellékjárandóságokat, így rendkívüli segélyeket, valamint jutalmakat már ebben a költségvetési évben is felére szállíthassuk le. Ugyancsak ezzel kapcsolódik össze a kiküldetések és az átköltözködési költségek apasztása is, vagyis, hogy a kiküldetések csakis a lehető legszükségesebb • esetekre és a legrövidebb időre korlátoztassanak, ezenkívül pedig a kiküldetési napidíjak is az előző megállapításokhoz mérten csökkentessenek. A dologi kiadásoknál is tekintélyes megtakarításokat fogunk elérni, mert hiszen tudjuk azt, hogy az utóbbi időben a beszerzendő iparcikkeknek az ára nagyobb mértékben csökkent. Ezeknek az intézkedéseknek révén a törvényjavaslat reméli, hogy az állami közigaz1 gatás előirányzott költségeinél 25 millió pen19*
