Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-443

Î42 Àz országgyűlés képviselőházának gőt, az állami üzemekre előirányzott költségvetésnél pedig már a folyó évben 20 millió pengő megtakarítást érhetünk el. Itt azonban meg kell jegyeznem, ihogy sem az állami üzemeknél, sem az állami közigazgatásnál a beruházásokra előirányzott összeget egy fillérrel sem kívánja csökkenteni a törvényjavaslat, annál kevésbbé, mert hiszen ez csak növelné a szociális nyomorúságot. Ezek a megtakarítások az állami üzemekre és az állami közigazgatásra előirányzott jóval több mint egymilliárdot kitevő költségvetésnél nem jelentenek olyan rendkívül nagy tételeket, amelyek már a költségvetést nagyobb mértékben úgy csökkentenék, amilyen csökkentés a mostani viszonyok mellett szükséges lesz. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt a körülményt sem, hogy már ez a költségvetés is a takarékosság jegyében volt összeállítva, és ennek következtében számtalan olyan tétel van, amelynek kiadásai egyes intézmények megszüntetése nélkül nem csökkenthetők, de van igen sok és igen na,gy tételű olyan kiadás is, amely nemzetközi szerződésen alapul és amely bevételeink növelése szempontjából egy fillérrel sm lesz csökkenthető. Az itt említett megtakarítások azonban egymagukban nem elegendők ahhoz, hogy az állam megcsappant bevételeit teljesen ellensúlyozhatnák, és a legkevésbé sem alkalmasak arra, hogy a nyomasztó gazdasági helyzet által sújtott lakosságot fokozott támogatásban részesíthessük. Ennek következtében szükséges olyan külön bevételekről gondoskodni, amelyek az államháztartás megcsappant bevételét némileg növelhetik. ' Ennek a nehéz r kérdésnek megoldása, t. Ház, mindenesetre fájdalmas hatást fog kiváltani mindannyiunkban, és megvallom, hogy bizonyos lelki tusát vívok magamban, amidőn az e javaslatban foglalt megoldási módot a t. Ház előtt ismertetem. (Jánossy Gábor: Mindnyájan így vagyunk! — Gaal Gaston: Szerencse, hogy ezt le tudják küzdeni! — Jánossy Gábor: Nehezen!) Meggyőződésem, — és azt hiszem, ez Gaal Gaston igen t. képviselőtársamnak is meggyőződése* — hogy e javaslat előterjesztésénél a kormányt egyedül az a magasabb nemzeti szempont vezette, hogy a mai súlyos gazdasági helyzetben napról-napra fokozódó nyomasztó szociális helyzeten minél sürgősebben és minél hathatósabban segíthessen, de emellett szigorú kötelességszerűen őrködni ^ kíván afölött, hogy a hatalmas áldozatok árán rendbehozott államháztartásunk egyensúlyát minden körülmények között továbbra is biztosíthassuk. Ezeket a súlyos helyzetből eredő kiadási többleteket a kormány olyan forrásokból kívánja előteremteni, amelyek az adózók gazdasági helyzetét nagymértékben nem rosszabbítják. A javaslat elgondolása szerint ezeknek a feltételeknek legjobban megfelel a szolgálati viszonyból eredő illetményeknek külön adóval való megrovása. (Gaal Gaston: En jobbat is tudnék! — Hegymegi Kiss Pál: Én is!) Bár nem lehet azt állítani, hogy a köz- és magánalkalmazottak vagy egyáltalában a fix jövedelemmel rendelkező alkalmazottak helyzete valami nagyon rózsás lenne, mégis be kell látnunk, hogy a többi foglalkozási ághoz mérten az ő helyzetük mégis bizonyos mértékben jobb, amennyiben a gazdasági helyzet, valamint a kereseti lehetőségek rosszabbodása mellett az ő illetményeik az utóbbi időben nem fokoztattak le. (Éri Márton: Mindig a tisztviselőosztály hozta a legnagyobb áldozatokat!) így 3. ülése 1930 december 3-an, szerdán. még azt is hozzá kell vennünk, hogy tulajdonképpen az élelmieikkekiben, valamint az iparcikkekben, tehát a közszükségleti cikkekben is bizonyos árcsökkenés állott be az utóbbi időben, s a közalkalmazottak és magánalkalmazottak helyzete ezzel is némileg javult. Ilyen körülmények között nem lehet méltánytalannak mondani, ha az állam a jelenlegi nehéz gazdasági viszonyok mellett ezeknek az előnyöknek egy bizonyos csekély hányadát elveszi "arra, hogy a szociális nyomorúság enyhíttessék. (Éri Márton: Nem lehet azt mondani, hogy «csekély hányad!») Legegyszerűbb lett volna, ha a közalkalmazottak fix illetményeit bizonyos százalékkal csökkenthettük volna. Azonban e drasztikus eljárás helyett a kormány elgondolása az volt, hogy az illetményeket egy elviselhető progresszív kulcs mellett külön adóval rójja meg. Ennek a megoldásnak megvan az az előnye is, hogy nemcsak a közalkalmazottak vonhatók bele ebbe az adózásba, hanem a magánalkalmazottak is. Ez az adópótlékolás a legegyszerűbb módon lesz keresztülvihető. Tudjuk azt, hogy az illetmények után most is fizetnek adót, mégpedig fizetik az alkalmazottak keresetiadóját, tehát az adóalap már adva van. Amikor ennek következtében a munkaadó az alkalmazottaknak ezt a keresetiadóját kiveti, levonja s a levont összeget befizeti, ugyanakkor levonja az adópótlékot is s azt ugyanúgy kiszámítja, mint ahogy az alkalmazottak keresetiadójánál teszi Ez a törvényjavaslat az adótételeket úgy állapítja meg, hogy még a legkisebb fizetési fokozatban is elviselhető legyen az illetőre nézve. Fenntartja a létminimumot, sőt azt még tovább fejleszti, mint az alkalmazottak keresetiadójánál van, amennyiben kimondja azt, hogy míg az alkalmazottak kereseti adójánál a heti 20 pengő, illetőleg a havi 80 pengő képezi a létminimumot, addig ennél a külön adónál a heti 30 pengőt illetőleg a havi 120 pengőt meg nem haladó összeg képezi a létminimumot. Az adómentes létminimumon felüli összeget azután egy igen-igen alacsony kulccsal kívánja megadóztatni, amennyiben kimondja, hogy heti 35 pengőig csak 20 fillér, heti 40 pengőig 25 fillér és csak a heti 60 pengőnél éri el az illetmények 1 százalékát, tehát a 60 fillért. Viszont a nagyobb fizetésből élő alkalmazottaknál, különösen ott, ahol az alkalmazottak illetménye már nemcsak a szűkös megélhetést biztosítja, hanem az illetőre nézve jobb gazdasági helyzetet is teremt, a progresszivitás már sokkal erősebb. Az alkalmazottak keresetiadójánál a progresszivitás tudvalevőleg csak 3000 pengőig terjed s. eléri a 7'5%-ot, 3000 pengőn felül pedig az alkalmazottak keresetiadója állandóan 7'5%-ot tesz ki. E javaslat szerint a 3000 pengőn felüli havi jövedelmet is bizonyos progresszív kulccsal kívánj a megterhelni egészen addig, míg a 10.000 pengő havi jövedelmet eléri, * 10.000 pengőnél ez a külön adó 10% lesz. (Jánossy Gábor: Ilyenek kevesen vannak!) A havi 3000 pengőt meghaladó illetményeknél azonban a fokozatosság már bizonyos mértékben lassúbb, mint az alacsonyabb fizetéseknél. A havi 3000 pengős illetmények után 8%, a havi 10 000 pengős illetmények után pedig 15%-os jövedelemadóval is vannak terhelve az alkal: mazottak. (Jánossy Gábor: Nem a vállalatok fizetik majd ezt?) Arról is intézkedik a törvényjavaslat. Éppen a jövedelemadó kulcsának e horribilis emelkedésére való tekintettel nem kívánja