Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-442

lâo Àz országgyűlés képviselőházának > kásvédő törvény, nincs minimális munkabér, nincs maximális munkaidő és a munkabérek egyáltalában nincsenek rendezve. Abban re­ménykedem, hogy mindezeket megértve, a Képviselőház hozzájárul ahhoz a kívánsághoz, amely kívánság alapján ennek a szakasznak a törlését kérjük. Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Nincs senki fel­jegyezve. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A miniszter úr kíván nyilatkozni. Bud János kereskedelemügyi miniszter: T. Ház! Biztosra vettem, hogy ez a szakasz a szociáldemokratapárti képviselőknek alkalmat fog adni arra, hogy egyrészt kifejezésre jut­tassák elvi álláspontunkat, másrészt ennek a szakasznak intézkedéseit tovább értelmezve, felhasználják ezt arra, hogy munkaügyi kéré­seiket ós kívánságaikat kifejezésre juttassák. Ami elvi^ álláspontjukat illeti, nem fogok ebbe a kérdésbe most nagyon belemélyedni, mert hiszen nem is tartom az időt alkalmas­nak arra, hogy olyan kérdésekkel foglalkoz­zunk, amelyekben nem lehetséges a meggyő­zés mindkét oldal f elé % Mi azt az álláspontot valljuk, hogy a gazdasági, a társadalmi és az állami életnek mai alapja akkor egészséges, ha az individuális kapitalista rendszeren épül fel. Igen t. képviselőtársaim homlokegyenest szembehelyezkednek nem is annyira a kapita­lizmus lényegével, mint inkább annak indivi­duális felfogásával, mert hiszen a kapitaliz­must önök is éppen úgv vallják, azzal a kü­lönbséggel, hogy kollektív álláspontra helyez­kednek. Egy ellentét is van közöttünk, az, hogy mi, amikor ezt az elvi álláspontot fo­gadjuk el, látjuk ennek a rendszernek hibáit, visszásságait, sőt látjuk talán nem egyszer visszaéléseit is. Bennünk megvan a bátorság, hogy ezzel szembehelyezkedjünk és kutassuk az eszközöket és módokat, amelyekkel a kapi­talizmus ilyen kinövéseit lenyessük, és olyan egészséges alapra vigyük, amely alkalmas arra, hogy a különböző érdekeket kielégítve, az államnak, a társadalomnak, a gazdasági életnek céljait szolgálja.^ (Várnai Dániel: Ez a katedra, és itt a valóság, a törvényjavaslat.) T. képviselőtársam, méltóztassék elhinni, hogy önöknek egy nagy hibájuk van. Ha önök kissé jobban belemélyednének abba, hogy hová visz a szocalizmus felfogása és látnák^ azt is, hogy hová fejlődnek a viszonyok egyéb álla­mokban, akkor önök is már régen fel kellett volna, hogy adják és fel kellene, hogy adják azt a szigorú és merev dogmatizmust, amelyet Marxból vezetnek le és amelytől már régen eltávolodott és el kell, hogy távolodjék még a szociáldemokrácia is, ha a maga céljait helye­sen és jól akarja megvalósítani. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Mert a marxismus merev dogmatizmusa vezet az orosz kapitalizmushoz, abból a kapitalizmusból pedig mi nem kérünk (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és abból mi nem akarunk semmit sem. (Várnai Dániel: Ajánlhatnék egy nagyon jó müvet a miniszter úrnak Kautskytól, arranézve, hogy a szocia­lista hogy gondolkozik az államkan italizmus­ról!) Nem akartam szemrehányásként mondani, csak azt mondom, — újra ismétlem — hogy az a szigorú, a marxizmushoz tapadó dogmatiz­mus ehhez a kapitalizmushoz vezet. (Várnai Dániel: A marxismus nem dogmatizmus!) Ez nem érdeke a szociáldemokráciának és önök akkor fognak helyes útra térni, ha megegyezést keresnek a kapitalizmussal és nemzeti alapra 42. ülése 1930 december 2-án, kedden. helyezkedve, próbálják annak az osztálynak érdekeit képviselni. (Rothenstein Mór: De a kapitalizmus kinövései!) T. Ház! Igenis, én soha nem teszem ma­gamávé azt a kapitalizmust, amely a munkást ki akarja zsákmányolni és méltóztassék el­hinni, hogy a kapitalizmus akkor vét maga el­len a legerősebben, ha erre a lépésre határozza el magát és ha most ezen a téren is vannak ba­jok, talán éppen a világháború után következő események folytán abból következnek, hogy a kapitalizmus is sokszor nem jól fogja fel a maga érdekét. En tehát objektíven szögezem le álláspontomat, úgy jobbra, mint balra ebben a kérdésben (Helyeslés a jobboldalon.) és ennek . alapján állást kell foglalnom igen t. képviselő­társaimnak ama felfogása ellen is, hogy ÚP-V állítják be a kérdést, mintha nálunk a munkás el volna hanyagolva, mintha munkaügyi kér­désekkel a társadalom és az állam, a kormány­zat nem foglalkoznék, pedig nagyon kitöltené a mai, a holnapi és a következő ülést, ha fel­sorolnám mindazokat a szociális törvényhozási intézkedéseket, (Rothenstein Mór: Na! Na!) amelyekkel ebben a nehéz sorsában többet tett ez az ország ebben az irányban, mint sok igen hatalmas ország. (Ügy van! Ügy van! a jobb­oldalon. — Várnai Dániel: Fel lehetne írni egy cigarettapapírra az egészet!) Igen t. képviselőtársaim félre értelmezik ennek a szakasznak a célját is. Ez a szakasz nem háborús kivételes intézkedéseket akar fenntartani. Ennek a szakasznak egyszerű a célja. Amikor odafejlődik a gazdasági élet és az egész társadalmi élet, hogy alapvető ténye­zője éppen a villamos energiaszolgáltatás lesz, amikor nemcsak a világításba, hanem a gazda­sági életbe is mind erőteljesebben kapcsolódik bele ennek az energiának felhasználása, kér­dem, szabad-e kételyt hagyni abban a tekintet­ben, hogy ezek az üzemek olyan egyetemes szükségletet elégítenek ki, hogy ezeknek az üze­meknek folytonosságát minden körülmények között és minden eszközzel biztosítani kell. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ezt akarja kifejezésre juttatni ez a szakasz és méltóztassék elhinni, ennél soha nem gon­doltunk és nem gondol senki íarra, hogy itt a személyzetnek, az alkalmazottaknak, a munká­soknak kiszolgáltatásáról volna szó. (Várnai Dániel: Az következik belőle!) Erre sem ez a kormány, sem a következő kormányok soha nem fognak vállalkozni. : Fin megengedem, nem teszek ellene kifogást, hogy t. képviselőtársaim kifejezett óhajai közt nem egy van, amely nagyon erős meggondo­lást igényel, de méltóztatnak tudni azt is, hogy a kormány éppen most foglalkozik ezeknek a kérdéseknek megoldásával, ezek éppen most vannak napirenden és azt hiszem, hogy nem is olyan hosszú idő múlva ide fogunk velük jö^nni a törvényhozás elé. Ez a vád sem áll te­hát, mert éppen akkor, amikor ezen az alapon akarnak bennünket támadni, az előkészületek itt folyamatban vannak és a kormányban meg­van a határozott szándék is a munkásság nely­zetének javítására. Ennek alapján kérem a szakasz változatlan elfogadását, (Elénk helyeslés és éljenzés a Jobb­oldalon.) Elnök: Szólásjoga többé senkinek nincs. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Követ­kezik a határozathozatal. A 61. § eredeti szövege meg nem támadtat­ván, azt elfogadottnak jelentem ki. (Rothen­stein Mór: Törlési indítvány van headva!)

Next

/
Oldalképek
Tartalom