Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-442

Az országgyűlés képviselőházának kU2. vényben, akkor a munkás azt teszi azon az áramfejlesztőtelepen, amit akar. Dehogy te­heti azt! Vannak rá példák, hogy ott, ahol a munkást valamelyes mértékben mégis ember­számba veszik, nem kerül sor konfliktusra. * Ott vannak a közületek vezetése alatt lévő áramfejlesztőtelepek. Miután van intézmény, amely módot talált arra, hogy a közületek ve­zetése alatt lévő áramfejlesztőtelepeken mégis emberségesebben kezeljék a munkásokat, munkabér, munkaviszony és munkaidő tekin­teteben, ennek következménye az, hogy például a székesfővárosi áramfejlesztőtelepen konflik­tusokról nem igen volt alkalmam sem nekem, sem a Képviselőház egyetlen tagjának sem hallani. Miért? Azért, amit az előbb említet­tem. Ha tehát volna törvény a minimális munkabérről s ha volna törvény a maximális munkaidőről, akkor még másként lehetne er­ről a szakaszról beszélni, de amikor nincs sem az egyik, sem a másik, elleniben van roppant nagyarányú gazdasági válság, amely a mun­kásságot rettenetes helyzetbe juttatta, amely rettenetes helyzetben a kapitalizmus visszaél az ő adott helyzetével, mert kihasználja ezt a maga javára, akkor éppen ezekben az időkben nem szabad ilyen súlyos feltételeket tartalmazó szakaszt elfogadni, nem szabad a munkásságot gúzsba kötni, nem szabad az áramfejlesztőtele­pek munkásait minden tekintetben teljesen ki­szolgáltatni a kapitalizmusnak. Ha azt láthat­nók, hogy a kapitalizmus kíméletes és nemcsak a maga céljait, nemcsak a minél nagyobb profit elérését és annak minél jobban való biztosítá­sát nézi, hanem törődik munkásainak sorsával is, akkor talán nagyobb megnyugvás volna számunkra, hogy nem jelenthet bajt ez a sza­kasz, mert nem a kíméletlen kapitalizmusról van szó, nem a kíméletlen kapitalizmusnak nyújt ez a szakasz segítséget és védelmet (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) De mint ahogyan az előbb mondottam, igenis, a kíméletlen kapitalizmussal állunk szemben. Az áraimfejlesztőtelepeket ugyanis a magánkapitalizmus fogja legnagyobb mérték­ben birtokába venni, mert hiszen minden jel, minden előkészület arra mutat, hogy azok a kapitalista vállalatok, amelyeknek birtokában vannak azok a tüzelőanyagok, amelyekkel eze­ket az áramfejlesztőtelepeket fenntartani és üzemiben tartani lehet, vagy részben már meg­építették a maguk áraimfejlesztőtelepeit, vagy meg fogják építeni. A nagy magánkapitaliz­musnak nyújt tehát segítséget a törvényhozás a 61. § megszavazásával, szemben az elnyomott, mindenkitől elhagyott munkássággal. Már hal­lottam egykor a kereskedelemügyi miniszteri székből, nem a jelenlegi miniszter úrtól, hanem igen t. elődjétől egy kijelentést, hogy ő igenis odaáll mindenkor a gyengébb fél mellé, annak nyújt segítséget és támogatást és ő a munkás­ságot látja a gyengébb félnek. Jóllehet ez is csak szólásmondás volt és nem valósult meg, mégis legyen szabad a jelenlegi kereskedelem­ügyi miniszter úrtól azt kérnem, tessék oda­állni a gyengébb fél mellé, a mindenkitől üldö­zött, elhagyott munkások mellé, akik rettenete­sen szenvedik a gazdasági válsás: minden vonat­kozását. Tessék melléjük állni és mint miniszternek tiltakozni ez ellen, — ha talán a bizottság ta­lálta ki ezt a szakaszt — és megvédeni a mun­kásokat a határtalan mohóságú kapiíalizmus­sal szemben. Itt ebben a törvényhozó tereimben hallot­ülése 1930 december 2-án, kedden. 119 tuk annak idején néhai Vass József miniszter úr nyilatkozatát is, aki elmondotta itt min­denki fülehallatára, milyen irgalmatlan, mi­lyen kíméletlen a kapitalizmus, olyan, mint a gép, amely nem érez, nem törődik a munkás­sal, hanem leszakítja karját, marja testét; a kapitalizmus nem törődik azzal, hogy a munkás belepusztul a gondozatlanságba, nem törődik azzal, hogy az életnívóját nem biz­tosító bér éhpusztulásba kergeti bele, neki az a fontos, hogy a szent profit legyen oiztosítva, hogy a szent profit minél nagyöbű legyen. Ha ez így van, akkor a törvényhozásnak, amely az egész ország egyetemességének ér­dekeit kell, hogy képviselje, keil tiltakoznia az ellen, és kell elvágnia annak a lehetőséget, hogy a kapitalizmus kapja meg a legmesszebb­menő biztosítékokat arra* vonatkozólag, hogy a munkásságot határtalanul kizsákmányol­hassa. Azok a munkabérek, amelyek az ez­időszerint üzemben, működésben lévő áram­fejlesztőtelepeken találhatók, inthetnek vala­mennyiünket arra, hogy nem szabad ezt szank­cionálni, nem szabad erre olyan törvényt adni, hogy ott meg ne moccanhasson senki, ha éhen pusztul is a nyomorúságos (munkabérek miatt. Nem akarok számadatokat idetárni, nem pe­dig azért, mert az egyik üzemben taián ma­gas, a másik . üzemben talán alacsony az a szám, amelyet mondanék, de tény és bizonyos, hogy az áramfejlesztő tel epek en mindenfelé roppant alacsony munkabérek vannak. Egy íz­ben már kijelentettem itt a Házban, hogy pél­dául a legújabb és legnagyobb áramfejlesztő­telepen kétségbeejtően alacsony munkabér mellett foglalkoztatják a minden munkából ki­kopott munkásokat. Tisztelettel kérem beszédidőmnek öt perc­cel való meghosszabbítását! Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Kabók Lajos: Abánhidai elektromos áram­fejlesztőtelepen szakmailag képzett munkások­nak 50 filléres órabéreket fizetnek. Akinek 55 filléres óránkénti keresete van, az már a job­ban díjazott munkások közé tartozik. Az egy­szerű,'úgynevezett segédmunkaeroket 32—35 fil­lérrel fizetik ki és a segédmunkások között a 40 filléres munkabér már a jobb munkaberek közé tartozik. Erre akar ez a törvény szankciót^ adni, ezeket a munkabéreket akarja örökössé tenni és attól akarja eltiltani a munkásokat, hogy soha ezek ellen kifogást ne emelhessenek, soha ezeken változtatást ne tehessenek. Sza­bad-e ezt megtenni a törvényhozásnak, amikor nemcsak egy esetben látjuk, nemcsak a bán­hidai elektromos áramfejlesztőtelepen látjuk a hallatlanul alacsony, a legprimitívebb em­beri megélhetést egyáltalán nem biztosító munkabéreket, hanem szerte végig, akárme­lyik kis vagy nagy áramfejlesztőtelepre me­gyünk. Éppen azért, mert, amint mondottam, az egyik foglalkozási ágban a munka elvég­zése nem kíván nagyobb testi erőt és a másik foglalkozási ágban nem kíván talán különö­sebb szakmai tudást, éppen erre való hivatko­zással nem törődnek azzal, hogy az áramfej­lesztőtelepeken alkalmazott munkás önmagát és családját nem tudja eltartani és erre való tekintet t nélkül állapítják meg az alacsony munkabéreket. T. Ház! Ezek elmondása után abban re­ménykedem, hogy mégis méltóztatnak átlátni, hogy milyen súlyos csapást jelent ez a sza­kasz az áramfejlesztő telepeken alkalmazott munkásokra, különösen azért* mert.nincs muni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom